Az MKIK a KATA és a vagyonadó módosítását kéri: a többletadóért járjon több ellátás, a működő tőke maradjon kívül

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a társadalmi egyeztetés keretében, 2026. október 15-én hivatalosan benyújtotta a Pénzügyminisztériumnak a KATA és a vagyonadó tervezetéhez fűzött módosító javaslatait. A javaslatokat korábban a kamara elnöksége tárgyalta meg és fogadta el.

A két téma első ránézésre távol esik egymástól. Az egyik a legkisebb, gyakran egyszemélyes vállalkozásokat érinti, a másik a kiemelkedő vagyonnal rendelkezőket. A kamara közleményéből azonban közös gondolatmenet rajzolódik ki: az MKIK nem a magasabb közteher ellen érvel, hanem azt kéri, hogy a teher igazodjon ahhoz, mit kap érte cserébe az adófizető, és mekkora a valódi fizetőképessége.

Ahol a többletadó nem hoz többletjogosultságot

A KATA, vagyis a kisadózó vállalkozások tételes adója lényegében egy havi fix összegű befizetés, amely kiváltja a vállalkozó számos más adóját és járulékát. A tervezet szerint a vállalkozásokból származó bevételeket magasabb közteher terhelné: a tételes adó mellé 15 százalékos mértékhez igazodó kiegészítő adó kerülne. Az MKIK ezt önmagában elfogadhatónak tartja.

A kifogás egy másik pontra irányul. A kisadózó úgynevezett ellátási alapja, amelyből a nyugdíját és a pénzbeli egészségbiztosítási ellátásait, például a táppénzt számítják, a tervezet szerint a kiegészítő adótól függetlenül változatlan maradna. A főfoglalkozású kisadózóknál ez 2027-ben havi 317 ezer forint lenne akkor is, ha a vállalkozó a tételes adón felül jelentős többletadót fizet.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két kisadózó közül az, amelyik nagyobb bevétele miatt több kiegészítő adót fizet, később ugyanakkora nyugdíjalapra és táppénzalapra számíthat, mint az, amelyik csak a tételes adót fizeti. A többletbefizetés tehát közteherként működne, de nem jelenne meg az egyéni jogosultságokban.

A kamara ezért azt javasolja, hogy a kiegészítő adó meghatározott része növelje az ellátási alapot, és ezen keresztül a későbbi nyugdíj, valamint a pénzbeli egészségbiztosítási ellátások alapját is. Arányt az MKIK nem nevezett meg: elismeri, hogy a részletszabályokhoz további számítások kellenek. Álláspontja szerint azonban a magasabb közteher és az érte járó többletjogosultság között egyértelmű kapcsolatot kell teremteni.

Szociális KATA egy szűk körnek

A javaslatcsomag egy olyan csoportra is kitér, amelynek nem a többletadó a gondja, hanem az, hogy egyáltalán legálisan és biztosítottként dolgozhasson. A kamara egy szűk jogosulti kör számára elérhető „szociális KATA” bevezetésének megvizsgálását kezdeményezi. Ez tehát nem kész javaslat, hanem egy vizsgálatra ajánlott irány.

A konstrukció azoknak szólna, akik élethelyzetük, lakóhelyük vagy munkaképességük miatt csak korlátozottan tudnak munkaviszonyban dolgozni, vállalkozóként pedig alacsony bevételt érnek el. A kamara példaként a kistelepülési lakossági szolgáltatókat, a más jogcímen nem biztosított, gyermeküket nevelő szülőket, a hozzátartozójukat ápolókat és a megváltozott munkaképességűeket említi.

Az MKIK nyári vitaanyagában szereplő lehetséges modell évi legfeljebb 6 millió forintos bevételig lenne alkalmazható, ami havi átlagban 500 ezer forint bevételt jelent, nem jövedelmet. A számítás két lépcsőben működne:

• évi 3 millió forint bevételig havi 50 ezer forintos tételes adó lenne, ez évente 600 ezer forint, vagyis a 3 millió forintos bevétel ötöde;
• a 3 és 6 millió forint közötti bevételi részre további 15 százalékos közteher jönne.

A modell alapján a felső határon, 6 millió forintos bevételnél a teljes befizetés 1,05 millió forint lenne, ami a bevétel 17,5 százaléka. A kamara szerint a cél a legális önfoglalkoztatás és a minimális társadalombiztosítási jogosultság biztosítása. Az MKIK ugyanakkor maga is hangsúlyozza a kockázatot: a feltételeket úgy kell meghatározni, hogy a lehetőség valóban a rászorulókat segítse, és ne váljon adóoptimalizálási eszközzé.

A papíron létező vagyon problémája

A vagyonadóról szóló törvényjavaslat kapcsán az MKIK azt írja, érti a kormányzati célt, vagyis hogy a kiemelkedő vagyonnal rendelkezők nagyobb részt vállaljanak a közös kiadások finanszírozásából. A kamara szerint azonban a szabályozásnak különbséget kell tennie a magáncélú vagy befektetési vagyon és a gazdaságban ténylegesen működő vállalkozói tőke között.

Az érvelés lényege az, hogy egy cégrészesedés értéke nem azonos a tulajdonos számára elérhető pénzzel. A kamara szerint a részesedés mögött termelőeszközök, ingatlanok, készletek, technológia és forgótőke állhat. A forgótőke a napi működéshez szükséges pénz, amelyből például az alapanyagokat és a béreket fizetik. Ezek az eszközök munkahelyeket és beruházásokat szolgálnak, és nem lehet őket egyszerűen elkölteni.

Ha az adót ilyen vagyon után kell megfizetni, a tulajdonosnak valahonnan készpénzt kell előteremtenie. Az MKIK szerint ez osztalékkivételre, hitelfelvételre vagy akár tulajdonrész eladására kényszerítheti az érintetteket, ami gyengíti a vállalkozások tőkeerejét. Az osztalékkivétel azt jelenti, hogy a tulajdonos pénzt vesz ki a cégből, amely így kevesebb forrásból gazdálkodhat.

Mentesség vagy beszámítás

A kamara két megoldást kínál, egyértelmű sorrendben.

Elsődlegesen azt javasolja, hogy a tényleges magyarországi gazdasági tevékenységet szolgáló vállalkozói vagyon mentesüljön a vagyonadó alól. Ez kiterjedne a közvetlenül vállalkozási célra használt vagyonra és a működő gazdasági társaságokban fennálló tulajdoni részesedésekre is. A kamara itt is számol a visszaélés lehetőségével: a mentesség feltételeinek ki kell zárniuk, hogy valaki passzív magánvagyonát egy cégbe helyezve kerülje el az adót.

Ha a jogalkotó a mentességet nem tartja megvalósíthatónak, az MKIK adóbeszámítási rendszert javasol. Ebben az esetben a vállalkozói vagyon is adóköteles lenne, de a fizetendő összegből le lehetne vonni a cég által már befizetett adók egy részét. A társasági részesedésre jutó vagyonadót csökkenthetné a vállalkozás által megfizetett társasági adó vagy KIVA, valamint a foglalkoztatáshoz kapcsolódó meghatározott adók és járulékok tulajdoni hányaddal arányos része. A KIVA a kisvállalati adó, amely a társasági adó alternatívája lehet.

Egy példa a logikára: ha valaki egy cég 40 százalékának tulajdonosa, a cég által befizetett említett adók 40 százalékát számíthatná be a részesedésére jutó vagyonadóba. A beszámítás felső határa az adott részesedésre jutó vagyonadó összege lenne, így a rendszer nem eredményezhetne visszatérítést. A kamara szerint ez elismerné, hogy a működő, foglalkoztató vállalkozások folyamatosan hozzájárulnak a költségvetéshez.

Mit érdemes látni a javaslatokból

Az MKIK mindhárom javaslatánál ugyanazt a kérdést teszi fel: mi az összefüggés a befizetett adó és a gazdasági valóság között. A kisadózóknál ez a befizetés és a későbbi ellátás kapcsolata, az alacsony bevételű önfoglalkoztatóknál a legális munka elérhetősége, a vagyonadónál pedig a papíron mért és a ténylegesen elérhető vagyon különbsége. Mindhárom esetben a kamara maga is jelzi a visszaélés kockázatát, és szigorú feltételeket tart szükségesnek.

A javaslatok egyelőre a társadalmi egyeztetés részei. A kamara azt jelezte, hogy szakmai elemzésekkel és a vállalkozói tapasztalatok összegzésével kész részt venni a részletek kidolgozásában. Az, hogy ezekből mi kerül be a végleges szabályokba, a Pénzügyminisztérium és a jogalkotó döntésén múlik.