615 Ft/liter
A jelenlegi országos átlag:
nagyjából 700 Ft/liter
A különbség tehát:
körülbelül 85–90 Ft/liter.
Egy 50 literes tankolásnál ez hozzávetőleg:
4250–4500 forint
többletet jelent a korábbi védett árhoz képest.
60 liternél már:
5100–5400 forint
a különbség.
Vagyis a havi 5000 forintos támogatás nagyjából egy átlagos, 55–60 literes tankolásnál kompenzálja teljes egészében a jelenlegi piaci ár és a régi 615 forintos árszint közötti eltérést.
Ez egyben az új rendszer egyik legfontosabb sajátossága is.
Aki havonta keveset autózik, annak a támogatás arányaiban erős lehet. Aki viszont több száz liter gázolajat használ el, annak a fix 5000 forint egyre kisebb részét fedezi a drágulásnak.
Hogyan működött a korábbi védett ár?
A védett üzemanyagárat 2026 tavaszán vezették be a nemzetközi energiapiaci zavarok miatt.
A maximális ár:
- 95-ös benzin: 595 Ft/liter
- gázolaj: 615 Ft/liter
volt.
A szabály a magyar rendszámú gépjárművekre vonatkozott, és nemcsak a magánszemélyeket, hanem vállalkozásokat, mezőgazdasági szereplőket és fuvarozókat is érintette.
A rendszer lényege egyszerű volt: a fogyasztó a kúton azonnal érzékelte az állami beavatkozást, mert nem kellett a védett árszintnél többet fizetnie.
A védett árat később akkor vezették ki, amikor a piaci ár a rögzített árszint alá csökkent.
Azóta azonban megfordult a helyzet: a dízel most ismét jóval drágább a korábbi 615 forintos szintnél.
Védett ár vagy havi támogatás?
Az új rendszer előnye: nem torzítja közvetlenül az üzemanyagpiacot
A célzott támogatás legerősebb gazdasági érve, hogy nem nyúl bele közvetlenül a kútárba.
Ha Magyarországon mesterségesen jóval olcsóbb lenne a dízel a nemzetközi beszerzési árnál, az importőrök számára kevésbé érné meg üzemanyagot behozni.
Közben az olcsóbb ár magasabb fogyasztást is ösztönözhet.
Ez szélsőséges piaci helyzetben ellátási problémákhoz vezethet.
A mostani rendszer ezt a kockázatot csökkenti, mert:
- a kútár követi a piaci folyamatokat;
- az import továbbra is üzletileg értelmezhető marad;
- az állam nem minden egyes liter után vállal át támogatást;
- a költségvetési kiadás előre jobban tervezhető.
Előny az is, hogy célzottabb
Az árplafon egyik klasszikus problémája, hogy nem tesz különbséget a fogyasztók között.
Aki havonta 30 liter gázolajat használ, ugyanúgy minden liter után támogatást kapott, mint aki 300 litert.
Sőt, abszolút összegben a sokat autózó részesült nagyobb támogatásban.
A fix támogatás ezt megfordítja:
nem az elfogyasztott üzemanyag mennyisége dönti el, mekkora segítséget kap valaki.
Ez költségvetési szempontból kiszámíthatóbb, és kevésbé ösztönzi a fogyasztást.
Hátrány: a magas ár továbbra is ott marad a benzinkúton
A fogyasztó szempontjából azonban ez a legnagyobb különbség.
A védett ár mellett az autós egyszerűen:
615 forintot fizetett literenként.
Most viszont ki kell fizetnie a 700 forint körüli piaci árat, és a támogatást külön kapja meg.
Ez pszichológiailag és likviditási szempontból sem ugyanaz.
Különösen annál nem, aki sokat használja az autóját.
Ráadásul a magas kútár továbbra is megjelenik:
- az inflációban,
- a fuvarozási költségekben,
- a vállalkozások kiadásaiban,
- végső soron pedig bizonyos termékek és szolgáltatások árában is.
A sokat autózók rosszabbul járhatnak
A fix havi 5000 forint legfontosabb korlátja, hogy nem követi a tényleges fogyasztást.
Ha valaki havonta 60 litert tankol, a jelenlegi árkülönbséget szinte teljes egészében kompenzálja.
Ha viszont 150 litert használ el, ugyanaz az 5000 forint már csak:
körülbelül 33 forintos literenkénti támogatásnak
felel meg.
A korábbi 615 forintos rendszer ezzel szemben minden jogosult literre ugyanazt az árplafont alkalmazta.
Ezért a mostani konstrukció azoknak kedvez inkább, akik átlagos vagy alacsony futásteljesítménnyel használják dízelautójukat.
A 150 lóerős határ is vitatható
A célzásnak szükségszerűen vannak határesetei.
Egy 149 lóerős autó tulajdonosa megkapja a támogatást, egy 151 lóerősé már nem, miközben:
- a két jármű fogyasztása lehet hasonló;
- a használati módjuk is lehet szinte azonos;
- a tulajdonosok jövedelmi helyzete között akár fordított arány is lehet.
A jogosultság ráadásul nem jövedelmi helyzethez kötött, hanem az autó hajtásához, teljesítményéhez és tulajdonlásának időpontjához.
Vagyis a rendszer célzottabb a korábbi árplafonnál, de nem klasszikus szociális támogatás.
A fuvarozók kimaradása különösen érzékeny kérdés lehet
A korábbi védett ár egyik lényeges tulajdonsága az volt, hogy a fuvarozók és vállalkozások is részesültek belőle.
A mostani konstrukció középpontjában ezzel szemben:
- a kisebb és közepes teljesítményű dízel személyautók tulajdonosai;
- valamint a mezőgazdaság
állnak.
Ez azért lehet vitás pont, mert a szállítmányozás rendkívül dízelintenzív ágazat.
Ha a gázolaj tartósan drága marad, a magasabb fuvarozási költség részben megjelenhet más termékek árában is.
Mi szól a védett ár mellett?
A korábbi árplafon legnagyobb előnye az egyszerűség volt.
Előnyei:
- azonnal érezhető volt a kúton;
- minden jogosult literre érvényesült;
- kiszámíthatóvá tette a tankolás költségét;
- a sokat autózókat is arányosan védte;
- a vállalkozások és fuvarozók költségeit is csökkentette;
- rövid távon erősen fékezhette az üzemanyag-inflációt.
A rendszer politikailag és fogyasztói szempontból is könnyen érthető volt:
615 forint fölé nem megy a dízel.
Mi szólt ellene?
Az árplafonnak ugyanakkor jelentős hátrányai is lehetnek.
Hátrányai:
- torzíthatja a piaci árakat;
- ronthatja az import gazdaságosságát;
- növelheti az ellátási kockázatokat;
- támogatja a magas fogyasztást is;
- a legtöbbet fogyasztók kapják a legnagyobb abszolút támogatást;
- jelentős költségvetési terhet jelenthet;
- hosszú távon nehéz fenntartani, ha a világpiaci ár tartósan magas marad.
Mi szól a mostani támogatás mellett?
A havi fix összegű rendszer ezzel szemben célzottabb.
Előnyei:
- nem torzítja közvetlenül a kútárat;
- kevésbé veszélyezteti az importot és az ellátást;
- előre tervezhetőbb az állam számára;
- nem ösztönzi a magasabb üzemanyag-fogyasztást;
- az alacsonyabb futásteljesítményű autósoknak arányaiban jelentős segítséget adhat;
- a mezőgazdaság külön támogatást kap.
Mi a hátránya?
A legnagyobb probléma az, hogy nem mindenkit kompenzál ugyanakkora mértékben.
Hátrányai:
- a magas piaci ár továbbra is megjelenik a kúton;
- a sokat autózóknak kevés lehet az 5000 forint;
- a fuvarozók nem kapnak automatikusan hasonló kompenzációt;
- a 150 lóerős határ mesterséges választóvonal;
- nem jövedelmi alapon történik a támogatás;
- a piaci dízelár továbbra is begyűrűzhet más termékek és szolgáltatások árába.
Melyik rendszer jobb?
Erre nincs egyetlen, minden szempontból helyes válasz.
Az autós számára a 615 forintos védett ár egyértelműbb és nagyobb biztonságot adott.
Pontosan lehetett tudni, hogy mennyibe kerül a következő tankolás, és a sokat közlekedők is minden liter után részesültek az árkülönbségből.
Gazdasági és ellátásbiztonsági szempontból viszont a mostani rendszer kevésbé kockázatos.
A kútár követheti a világpiacot, az import továbbra is üzletileg értelmezhető marad, és az állam nem vállal át korlátlanul minden megvásárolt literből egy részt.
A kompromisszum ára az, hogy:
a 700 forint körüli dízelár továbbra is látható marad a kutakon.
A következő hónapokban ezért két kérdés lesz igazán fontos:
- Visszaesik-e a nemzetközi dízelár?
- Elég lesz-e a havi 5000 forintos támogatás ahhoz, hogy a háztartások számára érezhetően mérsékelje a drágulás hatását?
A korábbi védett ár és a mostani támogatás közötti valódi különbség végső soron egyszerűen megfogalmazható:
a régi rendszer az árat csökkentette, a mostani rendszer a drágulás egy részét kompenzálja.
