Miért elkerülhetetlen az augusztus 20-i időjárási fordulópont?

Hőség, aszály és energia: egyszerre kerül nyomás alá az időjárás és az áramhálózat

A tartós hőség és aszály nemcsak az embereket és a mezőgazdaságot viseli meg. Miközben mindenki az esőt és a hidegfrontot várja, a klímaberendezések miatt megugrik az áramfogyasztás, a forróság pedig még a napelemek teljesítményét is visszafogja.

A meteorológiai és energetikai összefüggéseket a Portfolio Checklist adásában Üveges Zoltán meteorológus és Major András energetikai elemző járta körül Kákonyi Dávid műsorvezetővel.

Hozhat végre esőt az ősz?

A szezonális modellek szerint az őszi hónapokban az átlagoshoz közeli, akár annál csapadékosabb idő is érkezhet a Kárpát-medencébe. A mezőgazdasági károk jelentős része azonban addigra már megtörtént, így az eső elsősorban a talaj és a vízkészletek szempontjából hozhat enyhülést.

Augusztus második felében egyébként is megnő a markánsabb időjárás-változások esélye. A sarkvidék gyorsabb lehűlése erősíti az észak–déli hőmérsékleti különbséget és a magaslati futóáramlást, amely könnyebben juttathat ciklonokat és hidegfrontokat Európa fölé.

Miért elkerülhetetlen az augusztus 20-i időjárási fordulópont?

Augusztus második felében már nemcsak a naptár közelít az ősz felé: a légkör működése is fokozatosan átrendeződik. A sarkvidéki térségek a csökkenő napsugárzás miatt gyorsabban kezdenek hűlni, miközben délebbre még tart a nyári meleg. Emiatt nő az északi és déli légtömegek közötti hőmérséklet-különbség, ami erősíti a magaslati futóáramlást, a jet streamet.

Ez a nyugatról kelet felé haladó áramlás szállítja Európa fölé a ciklonokat és hidegfrontokat, ezért augusztus utolsó harmadában egyre nagyobb az esélye a markánsabb, tartósabb lehűléseknek és időjárási frontoknak. Vagyis az augusztus 20. körüli „évszakváltásnak” valóban van légkörfizikai alapja – még ha ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden évben pontosan ezen a napon érkezik meg az ősz.

Miért tévedhet az időjárás-app?

Sok telefonos alkalmazás nyers modelladatokat vetít egyetlen földrajzi pontra, és ezzel hamis pontosságérzetet kelthet. Hiába írja például, hogy délután háromkor zivatar érkezik, egy zápor vagy zivatar helyét a modell néhány tíz kilométerrel is eltévesztheti.

Hosszabb távú tervezésnél ezért hasznosabbak lehetnek az anomália-előrejelzések. Ezek nem azt mondják meg, mikor ered el az eső, hanem azt, hogy egy adott hét vagy hónap várhatóan melegebb, hűvösebb, szárazabb vagy csapadékosabb lesz-e a sokéves átlagnál.

Miért különösen nehéz nálunk előre jelezni?

A légkör kaotikus rendszer: már kis eltérések is jelentősen módosíthatják a több nappal későbbi eredményt. Ehhez társul a számítási kapacitás korlátja, hiszen a modellek kénytelenek leegyszerűsíteni a valóságot.

A Kárpát-medence ráadásul különösen összetett térség. Az Alpok, a Kárpátok és maga a medencejelleg olyan helyi áramlásokat hoz létre, amelyeket a globális modellek nehezen írnak le pontosan. Egy viszonylag kis pozícióhiba ezért nálunk akár a kánikula és egy heves vihar közötti különbséget is jelentheti.

A jégkármérséklő rendszer miatt nincs eső?

Aszály idején rendszeresen felmerül, hogy a jégkármérséklő rendszer „elviszi” a csapadékot. A rendszer ezüst-jodid segítségével a jégszemek kialakulását próbálja befolyásolni, nem pedig az eső mennyiségét csökkenteni.

Üveges Zoltán szerint a technológia hatékonyságával kapcsolatban ettől még lehetnek kérdések: a legerősebb zivataroknál a nagy szélsebesség miatt bizonytalan, hogy elegendő hatóanyag jut-e el a felhő megfelelő részébe.

A nagy hőség a napelemeknek sem jó

A sok napsütés nem jelenti automatikusan azt, hogy a napelemek maximális teljesítménnyel működnek. A panelek referencia-hőmérséklete 25 Celsius-fok, e fölött pedig fokonként mintegy 0,3–0,5 százalékkal csökkenhet a teljesítményük. Egy 35–38 fokos napon a panelek 60 fok fölé is felmelegedhetnek, így a veszteség akár a 10 százalékot is meghaladhatja.

Ez országos szinten már komoly kiesést jelenthet, éppen akkor, amikor a klímaberendezések miatt magas az áramfogyasztás. A rendszerirányítónak a hiányzó energiát más erőművekből vagy importból kell pótolnia.

Paksot is szorongathatja a forróság

A Paksi Atomerőmű hűtővizét a Duna biztosítja. Tartós aszályban azonban egyszerre csökkenhet a folyó vízszintje és emelkedhet a hőmérséklete. Ha a vízhőmérséklet eléri a kritikus szintet, környezetvédelmi okokból szükségessé válhat az erőmű teljesítményének visszafogása. A helyzetet az is nehezíti, ha a Duna külföldi vízgyűjtő területein is kevés a csapadék.

Így a kánikula egyszerre több oldalról terheli az energiarendszert: nő a fogyasztás, csökkenhet a napelemes termelés, miközben a hagyományos erőművek mozgástere is beszűkülhet.Az önkorlátozás működött – de csak rövid távon

A kritikus időszakban a vállalatok mintegy 700 megawattnyi fogyasztáscsökkentést vállaltak, miközben a lakosság is visszafogta az áramhasználatot. A legterheltebb, 17 és 22 óra közötti időszakban kevesebbet mentek a nagyfogyasztók és a klímák, az elektromos autók töltését pedig sokan későbbre halasztották.

A MAVIR adataiban 22 óra után megjelenő kisebb fogyasztási csúcsok jól mutatták, hogy az energiafelhasználás egy része nem tűnt el, csak későbbre tolódott. Ez rövid távon segített stabilizálni a hálózatot. Hosszabb távon azonban nem lehet arra építeni, hogy minden hőhullám idején a lakosság és a cégek tartósan visszafogják a fogyasztásukat. Minél tovább tart egy ilyen helyzet, annál nehezebb fenntartani az önkorlátozást.

A jövő kulcsa a rugalmasabb energiarendszer

A szélsőséges időjárás egyszerre teszi nehezebbé az energiatermelést és növeli a fogyasztást. Ezért nem elég újabb napelemeket telepíteni: rugalmasabb hálózatra, pontosabb termelési előrejelzésekre és nagyobb energiatárolási kapacitásra is szükség van.

Az energiatakarékosság fontos eszköz, de a rendszerbiztonság hosszú távon nem alapulhat kizárólag azon, hogy a legforróbb napokon mindenki lejjebb veszi a klímát.