Egy kis zacskó chips naponta! Mit árul el egy csaknem 8,8 millió embert átfogó elemzés az ultrafeldolgozott ételekről?

Száz gramm. Ennyi egy kis zacskó kukorica chips, egy apró doboz cukorka vagy egy pár darab keksz. Olyan mennyiség, amely egy átlagos napban szinte észrevétlenül elfogy munka közben, a buszon vagy este a képernyő előtt. Ez a csekélynek tűnő mennyiség is kimutatható nyomot hagy az egészségügyi statisztikákban.

Kicsi adag, hatalmas minta

A Family Medicine and Community Health című szaklapban szeptember 22-én megjelent vizsgálat csaknem 8,8 millió felnőtt adatait dolgozta fel. A felmérés az amerikai kontinensen, Európában, Ázsiában és Óceániában zajlott, a követési idő pedig két évtől egészen 32 évig terjedt. Ez a lépték teszi a vizsgálatot különösen érdekessé: a különböző étkezési kultúrákból és időszakokból származó adatok együtt rajzolnak ki egy mintázatot, amelyet egyetlen kisebb kutatás aligha tudna ilyen élesen megmutatni.

A kutatók azt nézték, mi történik a kockázatokkal, ha valaki naponta 100 grammal több ultrafeldolgozott élelmiszert fogyaszt. Az eredmények szerint ez a többlet:

• 14 százalékkal magasabb szív- és érrendszeri események kockázatával,
• 4 százalékkal magasabb daganatos kockázattal,
• 3 százalékkal magasabb bármilyen okból bekövetkező halálozási kockázattal,
• és 2 százalékkal magasabb metabolikus szindróma- vagy cukorbetegség-kockázattal járt együtt.

A szív- és érrendszeri kockázat jóval kiemelkedik a többi közül, a daganatos és anyagcsere-betegségeknél mért összefüggés viszont szerényebb. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy ezek a százalékok a kockázat relatív növekedését mutatják, nem egyéni jóslatok: azt írják le, hogyan változik az esély nagy népességek szintjén.

Amikor a betegségek csoportosan érkeznek

A kép akkor válik igazán összetetté, amikor a legtöbb és a legkevesebb ultrafeldolgozott ételt fogyasztók csoportját vetették össze. A legnagyobb fogyasztók körében magasabb volt az emésztőrendszeri betegségek, a depresszió vagy szorongás, az elhízás, a daganatos megbetegedések és a szív- és érrendszeri események kockázata.

A lista sokszínűsége legalább annyira beszédes, mint az egyes számok. Testi és lelki, anyagcsere- és emésztőrendszeri problémák egyaránt szerepelnek benne. A kutatók éppen erre a halmozódásra hívták fel a figyelmet. A vizsgálatot vezető Xiao Liu, a kínai Sun Yat-sen Memorial Hospital kardiológusa és a szingapúri Duke-NUS Medical School kutatója és munkatársai így fogalmaztak: „Mivel az ultrafeldolgozott élelmiszerekhez köthető krónikus betegségek gyakran egymással társulva jelentkeznek, az ultrafeldolgozott ételek fogyasztásának csökkentése és minimálisan feldolgozott alternatívákkal való helyettesítése releváns lehet a krónikus betegségek megelőzésében és az alapellátásban.”

A megfogalmazás óvatos: a kutatók nem csodaszerről, hanem arról beszélnek, hogy az étrend egy lehetséges beavatkozási pont lehet a megelőzésben.

Mi számít ultrafeldolgozottnak?

Az ultrafeldolgozott élelmiszerek jellemzően csomagoltak, jelentős ipari feldolgozáson mennek keresztül, és gyakran sok adalékanyagot tartalmaznak. Ide tartoznak például a cukros üdítők, a feldolgozott húsok, a csomagolt snackek és az édességek. Vagyis éppen azok a termékek, amelyek a legkönnyebben elérhetők, és amelyekhez a legkevesebb előkészület kell.

Nem elvenni, hanem hozzáadni

Kelly Springer New York-i dietetikus, a Kelly's Choice alapítója úgy vélte, hogy a probléma egy része a kiszorításban rejlik: ezek az ételek elfoglalják a helyet a táplálóbb fogások elől. „Nem arról van szó, hogy soha többé nem ehetjük őket. Hanem arról, hogy nem jutunk valódi ételekhez – olyan valódi ételekhez, mint a gyümölcsök, zöldségek, babfélék, diófélék és teljes kiőrlésű gabonák” – mondta.

Optimális esetben nem tiltani kell ezeket az élelmiszereket, hanem: fehérjét és rostot kell adni az étkezésekhez és a nassoláshoz. Példaként egy almát mogyoróvajjal, uborkát diófélékkel kellene együtt fogyasztani. Továbbá babra, csirkére vagy tonhalra épülő, gyümölccsel, zöldséggel és teljes kiőrlésű gabonával kiegészített fogásokat kellene beiktatni a mindennapi étkezésünkbe . A teljes értékű, minimálisan feldolgozott élelmiszerekre épülő étrend az egyik legjobb befektetés, amelyet hosszú távú egészségünkért tehetünk.

Amit a számok nem mondanak ki

A vizsgálatnak vannak korlátai, és ezeket maga Springer is hangsúlyozta. A kutatás megfigyeléses jellegű, így nem bizonyítja, hogy az ultrafeldolgozott ételek közvetlenül okozták a rosszabb egészségi állapotot. Az étrendi adatok a résztvevők saját beszámolóin alapultak, és elképzelhető, hogy a kutatók nem tudták teljes mértékben figyelembe venni az egyéb életmódbeli tényezőket. Aki sok chipset és cukros üdítőt fogyaszt, annak más szokásai is eltérhetnek azokétól, akik ritkán nyúlnak ilyen termékekhez.

Springer szerint a vizsgálat mindezek ellenére segíthet abban, hogy az emberek jobban értsék az ultrafeldolgozott élelmiszerek és a krónikus betegségek közötti kapcsolatot.

Mit jelent ez valójában?

A kutatás legérdekesebb üzenete talán nem a látványos százalékokban rejlik, hanem a mértékegységben. Száz gramm nem ünnepi lakoma és nem falási roham, hanem egy hétköznapi, szinte reflexszerű mozdulat. Ha egy ilyen apró, ismétlődő szokás több millió ember adataiban is kirajzolódik, az arra utal, hogy az egészséget nem feltétlenül a nagy döntések, hanem a napi rutinok halmozódó súlya formálja. Hogy ez a kapcsolat pontosan hogyan működik, arra a megfigyeléses adatok egyelőre nem adnak választ.

Talán éppen ezért érdemes kevésbé a tökéletes étrendet, és inkább a visszatérő apró döntéseinket figyelni. Nem azt, mit eszünk egyszer egy ünnepi vacsorán, hanem azt, mi kerül rendszeresen a tányérunkra hétfőtől vasárnapig. Mert hosszú távon valószínűleg ezek a jelentéktelennek tűnő száz grammok adják össze azt, amit végül egészségnek vagy egészségtelennek nevezünk.