Úszó vizesélőhely a bristoli kikötőben: a természet visszaköltözik oda, ahonnan egykor elűzték

Egy működő ipari kikötő közepén ma egy vidra saját, úszó házában húzhatja meg magát. Ez elsőre nem hangzik logikusan – hiszen a kikötők jellemzően a beton, a hajók és a városi zaj világát jelentik, nem pedig a vadvilágét. Bristolban mégis pontosan ez történik.

A város híres kikötőjében, a történelmi SS Great Britain gőzhajó mellett nemrég horgonyoztak le egy úszó vizesélőhelyet, amely a beszámolók szerint az egyik legnagyobb ilyen szerkezet az Egyesült Királyságban. A projekt a Planet Wild, a Wildfowl & Wetlands Trust (WWT) és a Biomatrix mérnökeinek együttműködésében valósult meg.

Ami a felszín alatt történik

Fentről nézve a sziget egyszerűen egy virágzó, rétegzetten beültetett zöldfelület: menedék a beporzóknak és biztonságos fészkelőhely a madaraknak. A lényeg azonban nem itt van.

A valódi munka a víz alatt zajlik. A növények gyökerei mélyre nyúlnak a folyóban, és ott több feladatot is ellátnak egyszerre: menedéket adnak a halaknak, szabályozzák a víz hőmérsékletét, és megkötik a városból a folyóba jutó szennyeződéseket. A sziget tehát egyszerre élőhely és élő víztisztító.

Ez a kettősség teszi a megoldást érdekessé. Nem egy díszkert, amit a vízre tettek, hanem egy működő ökológiai rendszer, amely a városi környezet egyik legnagyobb problémájára – a vízszennyezésre – kínál választ, miközben életteret is teremt.

Nem elszigetelt kísérlet

Hogy ez nem csupán jámbor remény, azt a szomszédság is mutatja. Az új szigetet egy másik, mindössze két éve telepített úszó vizesélőhely mellé rögzítették – és ez utóbbi már megmutatta, mire képes egy ilyen rendszer rövid idő alatt.

A beszámoló szerint a korábbi sziget mára több mint 6000 növénnyé és 24 fává fejlődött, rovarokat és fészkelő madarakat vonz, sőt saját vidralakot is kapott: egy úszó vidraházat egy működő kikötő közepén. Az új sziget várhatóan hasonló úton indul el.

Egy régi adósság törlesztése

A történet igazán különös rétege azonban a múltban rejlik. Bristol egykor maga is vizesélőhely volt, mielőtt lecsapolták és betonnal borították. A mostani beavatkozás így nem egyszerűen új természetet teremt, hanem egy olyan élőhelyet hoz vissza, amely évszázadokkal ezelőtt itt virágzott.

Ez a projekt egy nagyobb törekvés része is. A WWT és partnerei egy ötéves program keretében több mint 200 városi vizesélőhely-projektet terveznek megvalósítani, azzal a céllal, hogy Bristol az Egyesült Királyság első hivatalos Ramsari Városi Vizesélőhelye legyen. Az úszó szigetek – amelyek a beszámolók szerint már most vonzzák a fészkelő madarakat és a vidrákat – ennek a nagyobb tervnek a látható előőrsei.

Mit jelent mindez?

A bristoli úszó szigetek arra emlékeztetnek, hogy a természet és a város nem feltétlenül egymást kizáró fogalmak. Egy folyó, amelyet régen elrekesztettek a vadvilágtól, néhány év alatt újra megtelhet élettel – ráadásul úgy, hogy közben az embereknek is közelebb kerül a természet a városközpontban.

A kérdés nem az, hogy visszatérhet-e a természet a betonvárosokba, hanem az, hogy hajlandók vagyunk-e helyet csinálni neki. Bristolban most éppen ez a helycsinálás zajlik – egy úszó szigeten, egy vidra új otthona körül.

Fotó: BBC