Ma van a magyar dráma napja – egy 143 évvel ezelőtti bemutatóra emlékezünk

Minden évben szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját. A dátum nem véletlen: 1883-ban ezen a napon mutatták be először a Nemzeti Színházban Madách Imre Az ember tragédiája című művét. A szerző azonban már nem érhette meg, hogy élete fő műve színpadra kerüljön.

Kevés olyan magyar irodalmi mű van, amelynek mondatai több mint másfél évszázaddal megszületésük után is közismertek.

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

Az idézet Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének zárómondata. A mű nemcsak a magyar irodalom egyik legismertebb alkotása lett, hanem egy különleges kulturális ünnep időpontját is meghatározta.

Szeptember 21. 1984 óta a magyar dráma napja.

Alig több mint egy év alatt született meg a Tragédia

Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete fő művét.

Meglepően gyorsan haladt vele: 1860. március 20-án, alig több mint egy évvel később már be is fejezte Az ember tragédiáját.

A drámai költemény Ádám, Éva és Lucifer történetén keresztül gyakorlatilag az egész emberi történelmen végigvezeti az olvasót.

Egyiptom, Athén, Róma, Konstantinápoly, Prága, Párizs és London is megjelenik a műben, miközben Madách újra és újra ugyanazokat a kérdéseket teszi fel.

Van-e értelme az emberi küzdelemnek?

Halad-e előre a világ?

Megvalósítható-e valaha az ideális társadalom?

És mit ér az ember, ha újra és újra csalódnia kell saját eszményeiben?

Ezek miatt a kérdések miatt a Tragédia jóval több lett egyszerű történelmi drámánál.

Madách már nem láthatta a bemutatót

Az ember tragédiája elkészülte és első színpadi bemutatója között több mint húsz év telt el.

Madách Imre 1864-ben meghalt, így nem érhette meg művének színházi sikerét.

Az ősbemutatót végül 1883. szeptember 21-én tartották a pesti Nemzeti Színházban.

A rendező Paulay Ede volt.

A mű színpadra állítása önmagában komoly vállalkozásnak számított. A Tragédia tizenöt színen keresztül vezeti végig szereplőit különböző történelmi korszakokon és helyszíneken, így olyan látványvilágot követelt, amely a 19. századi színházi technikával sem lehetett egyszerű feladat.

A bemutató mégis mérföldkő lett a magyar színháztörténetben.

Száz évvel később újra a Tragédia állt a középpontban

Az ősbemutató századik évfordulóján, 1983. szeptember 21-én ismét különleges előadás készült a Nemzeti Színházban.

Vámos László rendezésében Bubik István, Tóth Éva és Balkay Géza játszották a főszerepeket.

Egy évvel később pedig megszületett az ötlet, hogy az évfordulóból országos kulturális ünnep legyen.

A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től szeptember 21. lett a magyar dráma napja.

A cél az volt, hogy ezen a napon nagyobb figyelmet kapjon a magyar drámairodalom, a kortárs szerzők munkája és maga a színház is.

Az ünnepnek kezdettől fogva volt egy másik fontos üzenete is: ne csak a klasszikusokra emlékezzünk, hanem szülessenek új magyar darabok is.

A Tragédiával nyílt meg az új Nemzeti Színház is

Az ember tragédiája különleges szerepe később sem változott.

Amikor 2002. március 15-én megnyílt az új Nemzeti Színház, szintén Madách művével kezdődött meg a színház története.

A választás szimbolikus volt.

Egy olyan darabbal nyitották meg az ország új nemzeti színházát, amely több mint száz évvel korábban is meghatározó pillanatot jelentett a magyar színjátszás történetében.

Azóta a Tragédiának számtalan rendezése született Magyarországon és külföldön is.

Volt klasszikus, monumentális feldolgozás, modernizált változat, szabadtéri előadás, filmes és animációs adaptáció is.

Nem csak Madáchról szól ez a nap

Bár a magyar dráma napjának megszületése elválaszthatatlan Az ember tragédiájától, szeptember 21. nem kizárólag Madách Imréről szól.

Ez a nap ugyanúgy Katona József, Vörösmarty Mihály, Molnár Ferenc, Örkény István, Németh László vagy Székely János drámáinak ünnepe, ahogy a ma alkotó magyar szerzőké is.

Színházak országszerte bemutatókkal, felolvasásokkal, közönségtalálkozókkal és szakmai programokkal kapcsolódnak az eseményhez.

A magyar dráma napja így egyszerre emlékezés és figyelemfelhívás.

Emlékezés arra, hogy 1883. szeptember 21-én először kelt életre a színpadon Ádám, Éva és Lucifer története, és figyelemfelhívás arra, hogy a magyar színház története azóta sem ért véget.

„Küzdj és bízva bízzál!”

Talán nem véletlen, hogy éppen Az ember tragédiájához kötjük a magyar dráma ünnepét.

Madách művében újra és újra összeomlanak Ádám reményei. Minden korszak, amelyben megtalálni véli az emberiség számára az ideális világot, csalódást hoz számára.

A mű mégsem a reménytelenséggel ér véget.

Hanem azzal az üzenettel, amely azóta a magyar irodalom egyik legismertebb mondatává vált:

„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!”

143 évvel az ősbemutató után ezért szeptember 21. továbbra is nemcsak egy nevezetes dátum a magyar színháztörténetben.

Ma van a magyar dráma napja.