Nem földrengés okozta a nepáli villámárvízet, hanem az olvadó jég

Amikor a műszerek 4,4-es erősségű rengést jeleztek a nepáli–tibeti határvidéken, a hatóságok először földrengésre gyanakodtak. A jel azonban megtévesztő volt. Az Egyesült Államok Földtani Szolgálata (USGS) néhány nappal később közölte: a szeizmikus esemény „valójában egy gleccseromlás és törmelékár volt”, amely a folyásirány mentén később katasztrofális hatásokat idézett elő.

Ez a mondat többet árul el a Himalája mai állapotáról, mint amennyi elsőre látszik. A hegyek mozgása ma már nemcsak a földkéreg feszültségeiről szól. Egy leszakadó jégtömeg is képes olyan erővel becsapódni, hogy a Föld beleremeg – és a szeizmográfok egy pillanatra földrengést látnak ott, ahol valójában a jég omlott össze.

Ami valójában történt

A szerdán lecsapó ár Nepál Raszuva és Nuvakot körzetein söpört végig, otthonokat és infrastruktúrát pusztítva el. A nepáli rendőrség szerint a halálos áldozatok száma 547-re emelkedett, több mint 48 órával a katasztrófa után. A magyar Külügyminisztérium közlése szerint három magyar állampolgárt is keresnek. Tibetben három ember meghalt, és a jelentések szerint több mint 550-en tűntek el – bár nem világos, hogy az adatok átfednek-e egymással.

A túlélők közül sokan pillanatok alatt veszítettek el mindent. Keshav Prasad Baral, egy 68 éves férfi, aki jelenleg egy kis nepáli kórházban lábadozik, otthon volt a feleségével, amikor az ár betört a házukba. „Hatalmas sáráradat zúdult egyenesen felénk” – mondta a BBC-nek. Megpróbálta megragadni felesége kezét, de az ár elsodorta az asszonyt. „A feleségem még mindig valahol a sár alatt van. Meghalt.”

A rekonstrukció nehézségei

A Nepáli Hidrológiai és Meteorológiai Hivatal által vizsgált felvételeken egy nagy jégtömeg látható, amely feltehetően egy gleccserből szakadt le a határ tibeti oldalán, majd sziklákkal és üledékkel együtt lezúdult. A hatóságok szerint az omlás nagy mennyiségű vizet szabadíthatott fel, miközben erőteljes törmelékárat is létrehozott.

Az egyik vezető magyarázat szerint a törmelék ideiglenesen elzárta a Lhende folyót, természetes gátat képezve. A felgyülemlett víz aztán átszakította ezt a gátat, és pusztító árhullámot indított lefelé. Ez a láncszerű mechanizmus – omlás, elzáródás, kitörés – klasszikus forgatókönyv a magashegyi katasztrófáknál.

A bizonyítékok azonban egyelőre nem teljesek. Basanta Raj Adhikari, a nepáli Tribhuvan Egyetem katasztrófakutatási szakértője azt mondta, hogy nem érkezett jelentés a Lhende folyó vízszintjének csökkenéséről az árvíz előtt – pedig ilyet várni lehetne, ha a folyót feljebb valóban elzárták volna. Szerinte a villámárvizet közvetlenül is okozhatta a gleccseromlás nyomán kialakult jég- és sziklalavina. Egyes gleccserkutatók szerint a friss adatok alapján kevésbé valószínű, hogy az elsődleges ok egy gleccsertavi kitöréses árvíz lett volna, amikor egy magashegyi tóban felgyűlt víz szabadul ki hirtelen.

Miért éppen itt

A nepáli–kínai határvidék földrajza szinte tökéletes terep az ilyen katasztrófákhoz. Itt magasodnak a világ legmagasabb hegyei közül többen, kiterjedt gleccserekkel, hómezőkkel és meredek, instabil lejtőkkel. A Tibeti-fennsíkról lefutó folyók mély völgyeken keresztül gyorsan ereszkednek le, mielőtt elérnék Nepál lakott területeit.

A szakértők szerint ez olyan környezetet teremt, ahol egy esemény könnyen kivált egy másikat. A heves esőzés instabillá teszi a lejtőket, gleccserek és hómezők omolhatnak össze, a földcsuszamlások elzárhatják a folyókat, az ideiglenes gátak pedig hirtelen átszakadhatnak. A monszun időjárása mindezt tovább élezi. A veszély tehát ritkán egyetlen forrásból ered – sokkal inkább egymásba kapaszkodó folyamatok láncolatáról van szó.

A háttérben a melegedő jég

Hogy pontosan mi okozta a gleccser összeomlását, egyelőre nem tisztázott. A kutatók szerint azonban a klímaváltozás szerepet játszhatott benne. Simon Cook, a skóciai Dundee Egyetem gleccserkutatója szerint hasonló események az elmúlt években nemcsak a Himalájában, hanem Svájcban és az olasz Dolomitokban is előfordultak.

Cook magyarázata szerint a globális felmelegedés miatt olvad és gyengül az örökfagy, amely bizonyos hegyoldalakat összetart. Ez „instabillá teszi ezeket a magashegyi környezeteket”, ami több földcsuszamláshoz, törmelékárhoz és gleccseromláshoz vezethet. A számok is ezt a képet erősítik: az ENSZ 2023-as adatai szerint Nepál a megelőző három évtizedben jégkészletének közel egyharmadát elveszítette, gleccserei pedig 2011 és 2020 között 65 százalékkal gyorsabban olvadtak, mint korábban.

Adhikari szerint a változás megfigyelhető, de a pontos időzítés kiszámíthatatlan. „Megfigyeljük ezeket a változásokat, de nem tudtuk, hogy ez egy adott napon fog bekövetkezni” – mondta.

Ami megelőzhető, és ami nem

A szakértők óvatosak abban a kérdésben, hogy az ilyen katasztrófák elháríthatók-e. A földcsuszamlásokat, lavinákat és gleccseromlásokat nem lehet teljesen kivédeni, a hatásuk azonban mérsékelhető. A veszélyeztetett völgyekben és a gleccsertavak körül egyre több korai előrejelző rendszert telepítenek, amelyek értékes időt adhatnak a kitelepítésekhez.

A mostani eset azonban egy sajátos nehézségre világít rá: sok veszélyforrás Tibet távoli területein keletkezik, mielőtt elérné Nepált. „Ha Nepálban keletkezett volna, innen is láthattuk volna. De az ilyen esetekben erősíteni kell az országok közötti információmegosztási rendszert” – mondta Adhikari, aki szerint a jelenlegi, határokon átnyúló mechanizmusok nem elegendők a gyorsan kibontakozó katasztrófák kezelésére.

Hosszabb távon a kutatók szerint a legbiztosabb védekezés a kitettség csökkentése lehet. A folyóparti települések áthelyezhetők, ha sikerül azonosítani a magas kockázatú területeket.

A mentőalakulatok vöröskeresztes tisztviselője szerint egyelőre „feszült várakozásban” vannak, mert egy második árhullám is elérheti a térséget. Adhikari szerint sem zárható ki újabb hullám: „Még nem tudjuk. Jelenleg nincs heves csapadék, de földcsuszamlások továbbra is előfordulhatnak.”

Mit jelent ez valójában

A himalájai katasztrófa nem egyszerűen egy szélsőséges természeti esemény. Inkább annak a jele, hogy a magashegyi világ egyensúlya, amelyet évezredekig a fagy tartott össze, elkezdett kilazulni. Amikor egy leszakadó jégtömeg földrengésnek látszik a műszereken, az nemcsak mérési kérdés – hanem annak a tünete, hogy a régi kategóriáink lassan nem elegendők ahhoz, hogy leírjuk, mi történik ezekben a hegyekben.