Nyolcan a tízből tudják, mégsem tudják letenni

Van egy pillanat, amit szinte mindenki ismer: megjelenik egy értesítés, és mire észbe kapnánk, már a telefon képernyőjét nézzük. Nem döntöttünk róla. Egyszerűen megtörtént.

Ez az apró, észrevétlen mozdulat többet árul el a mai figyelmi kultúráról, mint bármilyen statisztika. És pont ezért érdemes megállni nála.

A fiatalok 68 százaléka tisztában van azzal, hogy a folyamatos görgetés nem tesz jót neki – mégsem tudja abbahagyni. Ezt a számot Szász Máté neurobiológus említette egyik interjújában. A lényeg nem is a pontos arány, hanem az ellentmondás mögötte: itt nem a tudás hiányzik, hanem valami más.

Miért nem elég, ha tudjuk?

A szokásos magyarázat az önfegyelemre mutogat. Szász azonban máshonnan közelít: szerinte az emberi agy egyszerűen nincs felkészülve arra az információmennyiségre, amely nap mint nap éri.

„Olyan mértékű terhelésnek tesszük ki az agyunkat, amelyhez evolúciós szempontból egyszerűen nem tudott alkalmazkodni” – fogalmazott a szakember.

Az érzékeltetéshez egy egyszerű összevetést használt: már egy vasárnapi újság is több információt tartalmazhat, mint amennyivel a dédszüleink egész életük során találkoztak. Ehhez képest ma a hírek, videók, üzenetek és lájkok gyakorlatilag megállás nélkül versenyeznek a figyelmünkért.

Ha ez igaz, akkor a görgetés nem jellemhiba. Inkább egy rendszer válasza egy olyan környezetre, amelyre nem lett tervezve.

Az aranyhal, aki mindannyian lettünk

Szász ennek egyik következményét nevezi „aranyhaleffektusnak”: egyre nehezebb hosszabb ideig egyetlen dologra koncentrálni. A rövid videók és a folyamatosan frissülő tartalmak lassan arra szoktatják az agyat, hogy néhány másodpercenként új ingerre számítson.

Ez nem csak érzés. A neurobiológus szerint kutatások az intenzív digitáliseszköz-használatot bizonyos agyi strukturális és működésbeli eltérésekkel is összefüggésbe hozták – olyanokkal, amelyek a figyelemhez, a memóriához és az érzelmek feldolgozásához köthető területeket érinthetik.

Itt érdemes óvatosnak lenni: az összefüggés nem ugyanaz, mint az ok-okozat. De a mintázat elég következetes ahhoz, hogy figyeljünk rá.

A telefon nem véletlenül nyer

Amit gyakran akaratgyengeségnek gondolunk, az valójában egy jól megtervezett mechanizmus terméke. Szász szerint az algoritmusok „parazitaként” használják ki az agy működését.

A legerősebb eszközük a várakozás. Mi lesz a következő videó? Írt valaki? Kaptunk egy lájkot? Nem minden görgetés hoz jutalmat – és pont ezért próbálkozunk újra. Ez a kiszámíthatatlanság hasonló mechanizmust mozgat meg, mint amely a szerencsejátékoknál is szerepet játszik.

Ebből a szemszögből nézve a reggeli automatikus telefonnyúlás nem hiba a rendszerben. Az a rendszer.

Ahol a legnagyobb az ár

A figyelemnél is súlyosabb következmény talán a kapcsolatokban látszik. A közösségi médiában mások életéből jellemzően csak a gondosan kiválasztott részleteket látjuk, miközben a sajátunkat teljes egészében. Ez az állandó összehasonlítás Szász szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok kevésbé érezzék magukat elég jónak.

És van egy adat, amelyen érdemes elidőzni: egy általa idézett kutatás szerint a fiataloknak mintegy 30 százalékának az előző egy évben nem volt romantikus kapcsolata.

A magyarázat egyszerű és kényelmetlen egyszerre. Egy másik ember megszólítása kockázattal jár: elutasíthatnak, kínos lehet, nem úgy alakulhat, ahogy szeretnénk. A képernyő mögött ezek a kockázatok minimalizálhatók. Csakhogy pont ezek a kényelmetlen helyzetek voltak korábban az ismerkedés természetes részei.

És most jön az MI

Egy újabb réteg is épül a jelenségre: a mesterséges intelligencia. Szász szerint, ha rendszeresen átadjuk az MI-nek azokat a feladatokat, amelyek korábban gondolkodást, emlékezést vagy problémamegoldást igényeltek, az idővel gyengítheti ezeket a képességeket. Egyes vizsgálatokban az MI-re erősen támaszkodó résztvevők bizonyos kognitív feladatokban gyengébben teljesítettek.

Vagyis miközben a görgetés a figyelmünket faragja, egy másik eszköz a gondolkodási izmainkat is leveheti a napirendről – ha hagyjuk.

Az ellenállás már elkezdődött

A kép azonban nem egyirányú. A fiatalok körében egyre több telefonmentes találkozó és személyes összejövetel jelenik meg. Szász ezt egyfajta új ellenkulturális mozgalomként írja le: ahogy korábbi generációk a saját koruk normái ellen lázadtak, most egyesek a figyelmüket uraló digitális rendszerrel szemben teszik ezt.

A lényeg, hogy nem kell eltűnni az online világból. Néhány apró lépés is számít: a nem fontos értesítések kikapcsolása, telefonmentes időszakok kijelölése, az automatikus görgetés kerülése, és tudatosan több valódi találkozás.

Mit vihetsz el ebből?

A neurobiológus szerint a legfontosabb felismerés az, hogy a figyelmünkért folyamatos verseny zajlik. Ha ezzel tisztában vagyunk, egyszerűbb eldönteni, hogy tényleg mi akarjuk-e elővenni a telefont – vagy csak a reflex nyúl érte.

Talán nem is a görgetés a valódi kérdés, hanem az, hogy melyik mozdulatunk a miénk, és melyik a rendszeré. Amint ezt észrevesszük, már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatottak neki.