Az emberek valódi árnyékot keresnek, a facsemeték nem jelentenek megoldást

Van egy furcsa könyvelési logika, ami első hallásra ártalmatlannak tűnik: egy beruházás végén a papíron minden fa egyet ér. Egy frissen ültetett, vékony csemete pontosan annyi, mint egy hatalmas, ötven éve álló platán. A táblázatban ugyanaz a szám nő eggyel. A forró nyári délutánon egy Balaton-parti strandon viszont ez a két „fa” két teljesen különböző világ.

Éppen erről a különbségről derült ki meglepően sok minden egy balatoni felmérésből. A Balatoni Turizmus Szövetség a Tavak Világnapja alkalmából kérdezte meg a tihanyi és siófoki strandolókat egy látszólag egyszerű dologról: van-e elég fa a parton? A kérdés annyira kézenfekvő, hogy szinte unalmasnak tűnik. A válaszok viszont nem azok lettek.

Nem zöldet akarnak, hanem árnyékot

A felmérésben 350 ember mondta el a véleményét: 200 embert a strandokon, offline kérdeztek részletesen, egy egyszerűbb kérdést pedig online is feltettek. A megkérdezettek 70 százaléka több árnyékot is el tudna képzelni a strandokon – eddig nincs meglepetés, hiszen a melegben mindenki hűvöst keres.

A lényeg azonban a részletekben rejlik. Éskovács Péter kommunikációs tanácsadó, a kérdőív ötletgazdája szerint az emberek nem egyszerűen „zöldet” akarnak, hanem hasznos árnyékot – lehetőleg olyat, amit nem a napvitorlák vagy a napernyők adnak, hanem maga a természet.

A közösségi médiából érkező hozzászólások pedig egy egészen konkrét feszültséget rajzoltak ki. „Sokan említették, hogy mostanában divatos lett gömbkoronájú díszfákat ültetni a parkokba és a partokra. Ezek nagyon szépen néznek ki, csak éppen az a baj van velük, hogy alig adnak árnyékot” – idézte a válaszokat Éskovács Péter.

A fa, ami alá évtizedek óta ugyanaz az ember ül

Itt válik a történet igazán emberivé. A kutatás során többen is arról írtak, hogy évek, évtizedek óta ugyanaz alatt a fa alatt pihennek, amikor nyaralni jönnek. Egy ilyen fa nem csak árnyékot ad – egy visszatérő rituálé része, egy hely, amit az ember a sajátjának érez.

Ha egy ilyen fát kivágnak, és a helyére díszfát ültetnek, a papíron semmi sem változik. A vendég számára viszont eltűnik a kedvenc helye. Több hozzászólás is jelezte, hogy a Balatonon a lakóparki építkezések miatt sok helyen kivágták a nagyobb fákat, és a helyüket kisebb díszfák vették át – a túlzott térkövezéssel együtt pedig ez összességében rontott a strandok komfortján.

Ez az a pont, ahol a látszólag jóhiszemű fejlesztés visszafelé sülhet el: minden „rendben van” a jelentésben, miközben a strand veszít valamit, amit nem lehet gyorsan pótolni. Egy nagy lombkoronát nem lehet jövő nyárra kiültetni.

Nem csak balatoni probléma

Fekete Tamás, a Balatoni Turizmus Szövetség elnöke szerint a magyar eredmények egybecsengenek a nemzetközi tapasztalatokkal. Példaként több települést is említett – Balatonboglárt, Vonyarcvashegyet, Csopakot –, de szerinte Balatonföldvár az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet igazán zöld tereket létesíteni, ahol társadalmi összefogással telepítettek több tucat fát, köztük a partra is.

A jelenség pedig nem magyar különlegesség. Fekete Tamás szerint a szingapúri tengerparti parkokban egy korábbi kutatás azt találta, hogy a látogatók a természetes elemeket többre értékelik a sport- és épített játékoknál. A walesi strandokon kiderült, hogy az emberek nem a betonozott, kiépített szolgáltatásokat keresik, hanem a természetes környezetet.

A legszemléletesebb talán az amerikai eredmény. „Az Egyesült Államokban, a Colorado folyónál is vizsgálták a pihenőket: teljesen mindegy volt, hogy ki milyen csoporttal vagy milyen céllal érkezett a vízparthoz, mindenki számára a fa által adott árnyék volt a legfontosabb kényelmi szempont pihenéskor” – mondta Fekete Tamás. Vagyis függetlenül attól, ki honnan jött, ugyanaz a válasz született: az árnyék.

Az új fák ültetése fontos, de van ennél is fontosabb szempont

A tanulság nem bonyolult, de könnyű átsiklani felette. Egy nagy lombú, öreg fa nemcsak zöldfelület, hanem idő – évtizedek, amit nem lehet egy ültetéssel visszahozni. Egy díszfa esztétikailag pótolhatja a helyét, funkcionálisan viszont nem.

Kovács Péter szerint erre a következő évek fejlesztéseinél muszáj odafigyelni: nem az számít, hány fát jelentenek le egy beruházás végén, hanem hogy a strandoló le tud-e ülni a hűvösbe egy forró napon. Mint fogalmazott, a valódi, hűsítő lombkorona „az egyik legfontosabb versenyelőny jelenleg a balatoni strandokon”.

A kérdés, amit a felmérés valójában feltesz, túlmutat a Balatonon. Egyre melegebb nyarakon egy árnyékot adó fa nem díszlet, hanem infrastruktúra – csak éppen olyan, amit nem lehet megrendelni a következő szezonra. Aki most vágja ki, az egy olyan döntést hoz, amelynek árát évtizedekig fizeti.

Fotó: nyitottbalaton.hu