Furcsa kettősség, hogy egy gyerek viselkedését az egyik helyzetben kezelendő problémának, egy másikban pedig különleges adottságnak látjuk. A gyorsan változó figyelem szétszórtságnak tűnhet, miközben együtt járhat az új ingerek iránti erős érdeklődéssel. Az intenzitás megnehezítheti a váltást két feladat között, de rendkívüli energiát adhat ahhoz, ami valóban fontos.
Az ADHD-ról szóló hétköznapi beszélgetések gyakran a hiányokra összpontosítanak: arra, mit nem csinál a gyerek elég gyorsan, következetesen vagy kiszámíthatóan. Ez a nézőpont azonban könnyen eltakarhatja azokat a képességeket, amelyek nem a megszokott helyzetekben válnak láthatóvá.
Nem kevesebb figyelem, hanem másfajta érdeklődés
Ha egy téma valóban felkelti egy ADHD-val élő gyerek érdeklődését, előfordulhat, hogy feltűnő alapossággal merül el benne. Kérdez, újabb részleteket keres, összefüggéseket fedez fel, és hosszú ideig képes energiát fordítani arra, amit jelentősnek érez.
Ez nem jelenti azt, hogy a figyelmi nehézségek eltűnnek. Inkább azt mutatja meg, hogy a figyelem működését az érdeklődés és a belső motiváció erősen alakíthatja. Ami kívülről következetlenségnek látszik, abban olykor az is szerepet játszhat, hogy a gyerek egészen másképp kapcsolódik egy kötelező feladathoz és egy őt valóban foglalkoztató kérdéshez.
A mély kíváncsiság kreatív problémamegoldással is társulhat. A megszokott gondolkodási útvonalaktól való eltérés a hétköznapi rutinokban nehézséget okozhat, új megoldások keresésekor viszont előnnyé válhat. Nem feltétlenül jobb vagy rosszabb gondolkodásról van szó, hanem olyan megközelítésről, amely nem mindig illeszkedik az előre kijelölt keretekhez.
Az intenzitásnak több arca van
Hasonló kettősség jelenhet meg a spontaneitásban. A gyors reagálás olykor elhamarkodott döntésekhez vezethet, máskor viszont segíthet észrevenni egy lehetőséget, vagy bátorságot adhat valami új kipróbálásához. A környezet jelentősége itt különösen jól látszik: ugyanaz a gyorsaság más következménnyel jár egy szigorúan szabályozott feladatban, mint egy szabad alkotási folyamatban.
Az erős igazságérzetet és a mások érzelmeire való érzékenységet is a ritkábban észrevett tulajdonságok közé sorolhatjuk. Egyes gyerekek nehezen hagyják szó nélkül azt, amit igazságtalannak éreznek, vagy erőteljesen reagálnak mások hangulatára. Az ilyen érzékenység megterhelő is lehet, megfelelő helyzetben azonban az empatikus odafordulás alapjává válhat.
A kitartás szintén attól függően kap más nevet, hogy kívülről milyen elvárásokat támasztanak a gyerekkel szemben. Amit egy felnőtt makacsságnak lát, az bizonyos esetekben erős belső motivációt jelezhet. Ez különösen akkor válhat láthatóvá, amikor a gyerek személyesen fontosnak érez egy célt, és ezért újra meg újra visszatér hozzá.
Az erősségalapú nézőpont nem tagadja a nehézségeket
Az ADHD-val élő gyerekek nem alkotnak egységes csoportot, ezért a felsorolt jellemzők nem tekinthetők minden érintettre érvényes tulajdonságlistának. A rendelkezésre álló szöveg nem ismertet kutatási eredményeket sem, így az állításai elsősorban szemléletformáló felvetésekként, nem pedig általános tudományos következtetésekként értelmezhetők.
Az erősségek keresése nem azt jelenti, hogy a figyelemmel, az önszabályozással vagy a mindennapi feladatokkal kapcsolatos nehézségeket figyelmen kívül kell hagyni. A pozitív átkeretezés önmagában nem old meg minden problémát. Abban viszont segíthet, hogy a gyerek ne kizárólag a hibák és elvárások tükrében lássa önmagát.
A fontos felismerés az, hogy egy tulajdonság jelentése nem független a környezettől. A kíváncsiság kreativitássá, az intenzitás szenvedéllyé, az érzékenység empátiává alakulhat. Nem azért, mert a nehézségek valójában nem léteznek, hanem mert egy gyerek működését nem lehet kizárólag azokból a helyzetekből megérteni, amelyekhez nehezen alkalmazkodik.
A kérdés ezért nem csupán az, mit kell fejleszteni vagy korrigálni. Legalább ennyire lényeges felismerni, milyen használható képesség húzódhat meg egy nehezen kezelhetőnek látszó viselkedés mögött, és milyen közegben tud az valódi erősséggé válni.