A tökéletesnek hitt zsarugyilkosság, amit a Döglött Ügyek Osztálya leplezett le

Egy büntetőeljárás során a legveszélyesebb pillanat az, amikor az elkövető pontosan ismeri a hatóságok működési mechanizmusát, korlátait és gyenge pontjait. 2000 februárjában egy Baranya megyei településen elkövetett emberölés kezdetben pontosan erről a forgatókönyvről szólt: a gyanúsítottak maguk is a rendőrség kötelékében dolgoztak, és hosszú hónapokig úgy tűnt, sikerül kijátszaniuk az igazságszolgáltatást. A nyomozást egyszer már hivatalosan is megszüntették, a gyanúsított volt rendőr őrnagy pedig a sajtóban hangoztatta ártatlanságát. A döntő fordulatot végül az hozta meg, amikor a hatásköri harcok és eljárási hiányosságok után a „Döglött Ügyek Osztályaként” ismertté vált nyomozócsoport vette át az aktákat.

A történet részleteiről a Bűntények podcast 2026. augusztus 19-i epizódja számolt be, rávilágítva arra a komplex bizonyítási láncolatra, lehallgatási akcióra és taktikai provokációra, amellyel végül sikerült rács mögé küldeni az elkövetőt.

A vérbe fagyott vadász: gyilkosság a baranyai kisfaluban

2000. február 7-ének reggelén a szomszéd asszony rátalált a 34 éves Lajos holttestére. A pécsi hőerőműben autószerelőként dolgozó, lelkes vadász hírében álló férfit a saját otthonában érte a halál. A vizsgálatok szerint több lövést adtak le rá, a golyók a fejét, a nyakát és a törzsét érték – az elkövető tehát biztosra ment.

Erőszakos behatolásnak nem volt nyoma, ami arra utalt, hogy Lajos ismerte a támadóját, és a késő esti órákban maga engedte be a házba. A helyszínről csupán egy mobiltelefon és annak töltője hiányzott, ám mint később kiderült, ezt nem a gyilkos, hanem a kiérkező mentőápoló emelte el.

Gyanús jelek és a hírhedt kérdés: „Lelőtték?”

A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság akkori főnyomozója, Gulyás József a Zsaru Magazinnak adott korábbi nyilatkozatában felidézte, hogy az alvilági kapcsolatok kizárása után azonnal a családi és személyes konfliktusok felé fordult a figyelem. Lajos és válófélben lévő felesége, Mária között súlyos vita dúlt. A helybeliek beszámolói szerint a vagyonjogi kérdések és a közös gyermek elhelyezése körül rendszeresek voltak a durva összetűzések.

A hatóságok gyanúját egy egészen szokatlan reakció erősítette meg. Amikor Máriával közölték a férje halálhírét – szándékosan elhallgatva a részleteket –, a nő nem az okokról vagy a részletekről érdeklődött, hanem egyből visszakérdezett: „Lelőtték?” Ezt a szokatlan mondatot a nyomozók jegyzőkönyvbe is vették.

Válási háború, tőzsdei adósságok és a rendőrségi szál

A szálak még közelebb vezettek a hatóságokhoz, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a 31 éves Mária a megyei főkapitányság bűnügyi nyilvántartójában dolgozott köztisztviselőként. Új élettársa, a szintén 31 éves Attila pedig hivatásos rendőr őrnagy volt a Pécsi Központi Rendőrőrsön.

A helybéliek és a nyomozók feltételezései szerint a párnak sürgősen pénzre volt szüksége. Az öröklés révén lényegesen nagyobb vagyoni haszonra számíthattak, mint egy elhúzódó válóperes vagyoni megosztás során. Attilának ráadásul komoly szorításban volt az élete: a korábban elvált, egygyermekes őrnagy rossz tőzsdei döntései és játékszenvedélye miatt tetemes adósságot halmozott fel.

A patakból előkerült biciklipumpa és a gyilkos fegyver

A gyilkosság után alig egy héttel a szomszédos község határában lévő sekély patakban játszó gyerekek egy vízből kiálló csődarabra figyeltek fel. Első pillantásra azt hitték, egy eldobott biciklipumpát találtak. A vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a tárgy egy hangtompítós pisztoly.

A szakértői vélemény minden kétséget kizáróan megállapította, hogy ezzel a fegyverrel ölték meg Lajost. A pisztoly utolsó ismert tulajdonosa egy idős gépésztechnikus volt, aki nem volt más, mint Attila nagynénjének élettársa. Az idős férfi eleinte azt állította, hogy a fegyvert még 1998-ban mutatta meg egy nála vendégeskedő férfinak, majd el is adta neki, de tagadta, hogy a pisztolyt visszaélesítették volna.

255 óra a fogdán: nyomozási kudarc és szabadlábra helyezés

A bizonyítékok alapján február 15-én éjszaka a rendőrség előállította és emberölés gyanújával őrizetbe vette Attilát és Máriát. Bár február 17-én a bíróság elrendelte előzetes letartóztatásukat, 255 fogdában töltött óra után váratlanul szabadlábra helyezték őket.

2000. augusztus 3-án a nyomozást hivatalosan is megszüntették azzal az indoklással, hogy nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsítottak követték volna el. A háttérben részben eljárásrendi sajátosságok álltak: mivel hivatásos rendőrről volt szó, az eljárást az ügyészség folytatta le, amely nem rendelkezett a tapasztalt bűnügyi nyomozók kriminalisztikai rutinjával.

Ezt tetézte, hogy a kulcstanúként szereplő idős rokon visszavonta korábbi vallomását. Először azt mondta, fegyverbörzén adta el a pisztolyt, majd Attilát nevezte meg vevőként, a letartóztatás után viszont ismét megváltoztatta nyilatkozatát, és váltig állította, hogy egy katonai börzén adta el a hatástalanított fegyvert. Az ügyészség a megingott tanúvallomások miatt nem látta biztosítottnak a vádemelést.

Támadásból védekezés: a volt őrnagy visszavág

Szabadulása után Attila nemhogy meghúzta volna magát, de interjút adott a Zsaru Magazinnak, ahol alaptalan vádaskodásokról beszélve hangoztatta ártatlanságát, és azt állította, hogy Lajosnak gyanús alvilági kapcsolatai lehettek.

A rendőrség kötelékéből kirúgták az őrnagyot egy kisebb katonai szabályszegésre hivatkozva – mivel egy emberöléssel gyanúsított személyt nem tarthattak állományban –, ám Attila ebbe nem nyugodott bele. Miközben Máriával közösen egy benzinkutat kezdték üzemeltetni, beperelte korábbi munkaadóját a kirúgása miatt.

A Döglött Ügyek Osztálya lép: poloska a tanú lakásában

Ez a pereskedés vált a volt őrnagy vesztévé. Amikor Orbán Péter országos főkapitány tudomást szerzett a perről, magához rendelte Dr. Kovács Lajos ezredest, a köznyelvben „Döglött Ügyek Osztályaként” ismert csoport vezetőjét, és utasította az iratok átvizsgálására.

Kovács Lajos csapata megállapította, hogy a gyanú megalapozott, így az ORFK 2002-ben átvette az ügyet. A nyomozók tudták, hogy a fegyver és az idős rokon vallomása a kulcs. Ezért a tanút és élettársát folytatólagos kihallgatásra idézték be, miközben titokban lehallgatóberendezést (poloskát) telepítettek a lakásukba.

A taktika bevált. A kihallgatásról hazatérő felzaklatott pár otthon azonnal a fegyverről kezdett beszélni. A lehallgatási jegyzőkönyvek szerint a felvételekből kiderült, hogy az idős férfi alakíttatta vissza élessé a pisztolyt, tervezett hozzá hangtompítót, és a rajzokkal együtt adta át azt Attilának.

Taktikai provokáció Pécsen

A bizonyítási lánc lezárásához Kovács Lajos ezredes egy személyes taktikai lépést alkalmazott. Bírói engedéllyel -lehallgatás alá helyezték Attila telefonját*, majd az ezredes Pécsre utazott, és személyesen találkozott a volt őrnaggyal. Közölte vele, hogy az osztálya újraindította a nyomozást. Attila flegmán reagált, megkérdőjelezte Kovács Lajos ismertségét, majd megkérdezte: „Ezért utazott le Pestre, hogy ezt elmondja?”

Amint az ezredes távozott, Attila elkövette a döntő hibát: azonnal hívta Máriát a telefonon, beszámolt a találkozóról, és nyomatékosan figyelmeztette a nőt, hogy egyetlen szót se beszéljen az ügyről semmilyen hatóságnak. Mivel a vonal már le volt hallgatva, ez a beszélgetés végleg megerősítette a nyomozók gyanúját.

Börtönévek, szimpatikus gyilkos és a megtagadott szabadság

A titkos információgyűjtés és megfigyelések végül tisztázták a szerepeket: bizonyossá vált, hogy Mária felbujtóként és tettestársként vett részt a bűncselekményben. Mária később a felmentését követően kártalanítási pert indított, amelyben első fokon 10 millió forintot ítéltek meg neki.

""Attilát elítélték, és megkezdte közel 12 éves börtönbüntetését**. 2013-ban a Borsnak nyilatkozó, akkor már nyugdíjas Kovács Lajos így emlékezett vissza rá: „Nekem Attila szimpatikus volt. Egy szerelmes férfi, aki ölni képes a barátnőjéért. Két dologban biztos vagyok. Ő a tökéletes bűntényt akarta megcsinálni, és a mai napig nincs benne semmi megbánás a gyilkosság miatt.”

Attila szabadlábra helyezését a hatóságok megtagadták. Utoljára 2020-ban nyújtott be feltételes szabadlábra helyezési kérelmet. Bár a börtönben 27 alkalommal kapott jutalmat és csak egyetlen fegyelmije volt, az igazságügyi elme- és pszichológus szakértői vélemény alapján a bíróság elutasította a kérelmet. A szakértők szerint ugyanis fennállt a veszélye annak, hogy szabadulása esetén újból élet vagy testi épség elleni bűncselekményt követne el.