A folyó, ami visszaad: egy háborús motorkerékpár és katonák emléke bukkant elő a Duna medréből

Van valami nyugtalanító abban, amikor egy folyó apadni kezd. Ami évtizedekig a víz alatt maradt, egyszer csak láthatóvá válik és a Duna medre ilyenkor nem csak iszapot és köveket ad vissza. Idén nyáron egy német katonai motorkerékpár emelkedett ki a budapesti szakaszon, a Batthyány tér közelében. Nem mindennapi lelet, de nem is egyedi: a folyó, ha eléggé lecsökken a vízszint, hajlamos feltárni a saját múltját.

Egy jármű a víz alól

A motorkerékpárt a hétvégén fedezték fel, amikor a csökkenő vízszint miatt több, korábban a víz alatt rejtőző tárgy vált láthatóvá. A rendőrség azonnal lezárta a helyszínt, a Magyar Honvédség tűzszerészei pedig munkához láttak.

A jármű körül ugyanis több második világháborús akna is előkerült. Ezeket a tűzszerészek a Múlt-kor beszámolója szerint hatástalanították, és csak ezután kezdték meg a súlyosan korrodálódott motorkerékpár kiemelésének előkészítését. Ez a sorrend sokat elárul a lelet természetéről: itt nem egy múzeumi tárgy pihent a mederben, hanem egy hadszíntér maradványa, a maga veszélyeivel együtt.

A szemtanúk először egy BMW R75-re vagy egy DKW NZ 350-re tippeltek – mindkét típust széles körben használta a Wehrmacht a háború idején, erről a Blikk számolt be. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai később pontosították a képet: a lelet egy német DKW NZ 350-1 típusú motorkerékpár. A következő hetekben tisztítási és állagmegóvási munkálatoknak vetik alá.

Amikor a lelet emberi történetté válik

A történet itt vesz komorabb fordulatot. A motorkerékpár alatt a Hadtörténeti Intézet munkatársai emberi maradványokat is találtak, amelyek a vizsgálatok alapján német katonákhoz tartoztak. Ettől kezdve a helyszín már nem pusztán technikatörténeti érdekesség volt.

A feltárást az intézet német partnerszervezete, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge (VDK) fejezte be – ez a szervezet a háborús sírok gondozásával foglalkozik. A motorkerékpár így egy sokkal személyesebb réteget kapott: nem tárgy, hanem egy elakadt, félbeszakadt emberi sors darabja.

Miért éppen most, és miért a Duna?

A magyarázat egyszerre meteorológiai és történelmi. A Duna alacsony vízállása az elmúlt hetekben másutt is felszínre hozott régi emlékeket: Bajánál ismét láthatóvá vált egy régóta ismert hajóroncs, Mohácsnál pedig újra előbukkant egy második világháborús hajó maradványa, amely csak a legnagyobb aszályok idején emelkedik ki a vízből.

A folyó tehát afféle időkapszulaként működik. A szakértők szerint a háború végén jelentős mennyiségű hadianyag, fegyver és katonai felszerelés került a Dunába – a hidakért vívott harcok és a visszavonuló csapatok mozgása során. Budapest hídjai körül különösen sűrűn zajlottak ezek az események, így nem meglepő, hogy éppen itt bukkant fel egy katonai jármű.

Ez a magyarázata annak is, hogy a hasonló leletek kiemelése miért igényel fokozott óvatosságot: a környezetükben szinte mindig ott lehetnek fel nem robbant robbanóeszközök is. A most előkerült aknák ennek élő – pontosabban nagyon is halálos – bizonyítékai.

A rekordalacsony vízállások pozitív oldala?

A rekordalacsony vízállások általában a klímáról és az aszályról szólnak. De van egy mellékhatásuk, amiről ritkábban beszélünk: felszínre hozzák azt, amit a folyók évtizedeken át elrejtettek. Egy korrodálódott motorkerékpár, néhány akna és katonák maradványai önmagukban töredékek – együtt viszont egy háborús pillanatot idéznek meg, amelyről a történelemkönyvek csak összefoglalva írnak.

A Duna most emlékeztet arra, hogy a múlt nem tűnik el, csak elmerül. És amikor a víz visszahúzódik, hajlamos visszaadni.

Forrás és fotó: Múlt-kor Történelmi Magazin