A kormány augusztus 25-én fogadta el a 1265/2026. (VIII. 25.) számú határozatot a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervről. A dokumentum elfogadása egyben ahhoz is szükséges, hogy Magyarország hozzáférhessen a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, vagyis az RRF keretében rendelkezésre álló uniós forrásokhoz.
A terv egyik legfontosabb eleme a szemléletváltás. A jelenlegi rendszer jelentős része még mindig arra épül, hogy az ár- és belvizeket minél gyorsabban elvezesse. A most elfogadott dokumentum szerint azonban az egyre gyakoribb aszályok és a csapadék szélsőségesebb eloszlása miatt a víz megtartását kell előtérbe helyezni.
Több mint fél méternyi csapadék hiányzik országos átlagban
A stratégia helyzetértékelése meglehetősen súlyos képet fest.
A dokumentum szerint Magyarországon már egyértelműen érzékelhetők a klímaváltozás vízgazdálkodási következményei: emelkedik az átlaghőmérséklet és a hőségnapok száma, csökken és egyenetlenebbé válik a csapadék, hosszabbodnak az aszályos időszakok, nyáron pedig gyakoribbá válnak a kisvizes állapotok.
A 2021 óta felhalmozódott csapadékhiány 2026. július 31-re országos átlagban elérte az 554 millimétert. Az Alföld és a Tisza hazai vízgyűjtőjének egyes részein pedig már 900 milliméternél is nagyobb hiányt jelez a terv.
Ez nem csupán mezőgazdasági probléma. A dokumentum szerint az elmúlt években a folyók és tavak vízszintje is rendkívül alacsony értékeket ért el, miközben egyes területeken a felszín alatti vizek szintje több méterrel csökkent.
A 19. század óta éppen az ellenkezőjére épült a rendszer
A kormányzati terv az egyik alapvető problémát történelmi örökségként azonosítja.
Magyarországon a 19. századtól a vízjárta területek csökkentése és a mezőgazdaságilag hasznosítható földek növelése volt az egyik fő cél. Ehhez gátak, csatornák és más vízelvezető rendszerek épültek.
A terv szerint ennek következtében a hazai vizes élőhelyek mintegy 90 százaléka eltűnt, az Alföldön pedig körülbelül 40 ezer kilométernyi csatornahálózat szolgálta a vizek gyors levezetését.
A most elfogadott stratégia ezt a logikát akarja részben megfordítani: amit biztonságosan meg lehet tartani, azt ne vezessék el automatikusan.
A vizet akkor kellene megfogni, amikor megérkezik
A terv szerint a jövőben a csapadékot és a folyók időszakos többletvizeit a tájban, a felszínen, a talajban és lehetőség szerint a felszín alatt kellene tárolni.
Az Alföldön a dokumentum becslése szerint nagyobb árvizek idején akár 2–4 milliárd köbméter víz visszatartására is lehetőség nyílhatna a tájban.
A prioritási sorrend is egyértelmű. Első helyen a természetalapú és természetes vízmegtartási módszerek állnak. Mesterséges vagy hibrid megoldások akkor következhetnek, ha természetes módszerrel az adott területen nem lehet eredményt elérni.
Más vízgyűjtőről történő vízátvezetést vagy a felszín alatti készletek intenzívebb használatát már csak végső lehetőségként kezeli a terv.
Régi folyómedrek és belvizes területek is szerepet kaphatnak
A következő hónapok egyik konkrét feladata annak meghatározása lesz, hogy hol lehet ténylegesen vizet megtartani.
A terv az Alföld természetes mélyedéseit, egykori folyómedreit, holtágait és a korábban rendszeresen belvízjárta területeket is lehetséges vízmegtartó térségként említi.
Dombvidéken más megoldás kerülhet előtérbe: ott elsősorban a víz lefolyását kellene lassítani.
A vízmegtartásra alkalmas területek pontos listáját és térképi lehatárolását 2026. december 31-ig kell elkészíteni.
A gazdáknak is meg kell érnie a víz megtartásának
A változás a mezőgazdaságot közvetlenül érinti.
A terv szerint az agrártámogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a gazdálkodóknak gazdaságilag is megérje vizet megtartani a földeken, és ne kizárólag a vízelvezetés legyen számukra kedvező megoldás.
A dokumentum ennél is tovább megy: egyes mezőgazdasági területeknél időszakos vagy akár tartós elárasztással is számol.
A talajt ugyanakkor önmagában is hatalmas víztározónak tekinti. A humusz- és szervesanyag-tartalom növelése, a talajtakarás, a tömörödés elkerülése és a korszerűbb öntözési technikák mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy több nedvesség maradjon a termőterületeken.
A városokban sem kellene minden esőt azonnal elvezetni
A program nemcsak a mezőgazdasági területeket érinti.
A települések csapadékvíz-gazdálkodásában is változást sürget. A korábbi gyakorlat sok esetben arra törekedett, hogy a csapadék minél gyorsabban távozzon az utcákról és a lakott területekről.
A jövőben nagyobb szerepet kaphatnak a lefolyást lassító, a vizet helyben tartó és újrahasznosító megoldások, valamint a csapadék biztonságos kivezetése olyan táji területekre, ahol az hasznosítható.
A víziközmű-hálózat állapota szintén bekerült a programba. A stratégia szerint országosan közel 25 százalék az átlagos hálózati vízveszteség, ezért ennek csökkentésére külön beruházási programokat kell kidolgozni.
Fejér számára az egyik legérdekesebb mondat: „Velencei-tó törvény”
A dokumentumban van egy különösen érdekes rész Fejér vármegye számára.
A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés megerősítésénél a kormányzati terv azt írja, hogy kiemelt térségekben akár törvényi szintű szabályozások is megjelenhetnek.
Példaként három területet neveznek meg:
„Velencei-tó törvény, Homokhátság törvény, Balaton törvény felülvizsgálata.”
A dokumentum ezen a ponton még nem tartalmaz konkrét Velencei-tavi jogszabálytervezetet, és azt sem részletezi, milyen szabályokat foglalna magában egy ilyen törvény.
Az viszont egyértelmű, hogy a Velencei-tó vízgazdálkodási helyzete országos stratégiai szinten is megjelent.
A tó elmúlt éveinek rendkívül alacsony vízállásai miatt ennek Fejér vármegye szempontjából különös jelentősége lehet.
Október végéig már jogszabály-módosításokat kell előkészíteni
A program nem egyetlen beruházást jelent, hanem többéves intézkedéssorozatot.
A kormányhatározat szerint 2026. október 31-ig elő kell készíteni a vízgazdálkodási törvény módosítására vonatkozó javaslatokat, illetve el kell kezdeni a Nemzeti Vízstratégia felülvizsgálatát.
A terv világosan megfogalmazza a kívánt jogi változás irányát is: a szabályozásnak a víz gyors elvezetése helyett egyre inkább a helyben tartást, a tájba történő kivezetést, a takarékos vízhasználatot és az újrafelhasználást kell támogatnia.
A dokumentum egyik legerősebb mondata szerint minden olyan vizet, amely nem veszélyeztet emberéletet, épített környezetet vagy infrastruktúrát, hasznos vízként kell kezelni és lehetőség szerint meg kell tartani.
A pénz egyelőre még nincs teljes egészében hozzárendelve
Fontos ugyanakkor, hogy a mostani döntés nem azt jelenti, hogy minden szükséges beruházás finanszírozása már rendelkezésre áll.
A terv külön feladatként írja elő annak felmérését, mekkora forrás szükséges a vízgazdálkodási projektek megvalósításához.
A KEHOP Plusz jelenlegi projektjeit felülvizsgálják, és olyan új fejlesztéseket keresnek, amelyek 2029 végéig megvalósíthatók.
A 2027-es magyar költségvetésben külön forrásokat kell tervezni a programra, miközben a 2028–2034 közötti uniós ciklus forrásigényét is meg kell határozni.
Vagyis az irányról már megszületett a döntés, a konkrét beruházások és azok finanszírozása azonban részben még előkészítés alatt áll.
Nem egyik napról a másikra változik meg a rendszer
A Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv egyszerre jelent szemléleti és szabályozási fordulatot.
A korábbi, döntően vízelvezetésre épülő rendszer helyett olyan vízgazdálkodást próbálnak kialakítani, amelyben az aszály megelőzése legalább olyan fontos, mint az árvíz és a belvíz elleni védekezés.
A végrehajtás ugyanakkor több évig tart majd. A különböző intézkedések határideje 2026 őszétől 2027 végéig terjed, a kormánynak készülő végrehajtási jelentés határideje pedig 2028. január 31.
Az alapelv azonban már most világos:
amikor Magyarországon van víz, abból a jövőben minél többet kellene megtartani arra az időszakra, amikor nincs.
Fejér vármegye számára pedig külön kérdés lesz, hogy az új országos stratégia mit jelent majd konkrétan a Velencei-tó és vízgyűjtőjének jövőjére nézve.
