Van valami különös abban, ahogyan egy egész ország egyszerre figyeli az eget. Hónapokig tartó szárazság után nem az számít már, hogy pontosan hány fok lesz délután, hanem az az egyetlen kérdés: mikor esik végre, és mennyi.
A válasz a napokban körvonalazódni kezd, de nem úgy, ahogyan az ember elsőre gondolná. A csapadék ugyanis nem egyetlen nagy zivatarban érkezik, hanem két, egymástól elkülönülő hullámban – és éppen ez teszi érdekessé a helyzetet.
Előbb csak egy előjáték
A hét eleje még a nyár makacsságáról szól. Hétfőn túlnyomóan napos idő várható fátyolfelhőkkel, csapadék nélkül, 25–31 fokos csúcsértékekkel – írja az Időkép.hu. Keddre visszatér a kánikula, helyenként 34 fok is lehet, miközben a reggelek meglepően frissek: északkeleten akár 10 fok alá is hűlhet a levegő.
Ez a nappali forróság és hajnali hűvös közötti nagy különbség önmagában is árulkodó jel. A légkör átrendeződik, és a változás első lépcsője szerdán érkezik meg.
A front, ami megbontja a rendet
Szerdán délután, este északnyugat felől egy hidegfront kezdi vastagítani a felhőzetet, és a késő délutáni óráktól záporok, zivatarok formájában megérkezik az első eső. A front hatása csütörtökre teljesedik ki.
Ekkor mutatkozik meg igazán, milyen éles határvonalat húz egy ilyen légtömegváltás: már szerdán 10–15 fokos különbség alakulhat ki a keleti és nyugati országrész között. Egyszerre két évszak feszül egymásnak, mindössze néhány száz kilométeren belül.
Molnár László meteorológus a 24.hu-nak pénteken úgy fogalmazott, hogy „két lépésben érkezik a jelenleginél jelentősen hűvösebb idő, és olyan mennyiségű csapadék, ami valóban megváltást jelent a hosszú szárazság után”. A front ugyan hoz jelentős esőt, de a szakember szerint ez még csak a kezdet.
A második hullám a lényeg
A valódi fordulat egy másik rendszertől várható. Szeptember 12. és 15. között egy mediterrán ciklon érheti el az országot, és ez az, ami a szakember szerint komolyabb, az egész ország területét érintő csapadékot hozhat.
A becslések szerint ezen a három napon a gyakori esőkből 30–70 milliméternyi víz hullhat, a nagyobb mennyiség a nyugati tájakra. Ez az a nagyságrend, ami a talaj számára már nem néhány órás enyhülést, hanem tényleges utánpótlást jelent.
Éppen itt rejlik a különbség a két hullám között. Egy zivatar látványosan lezúdul, aztán a víz nagy része lefolyik vagy elpárolog. Egy lassan, több napon át érkező ciklonos csapadék viszont van ideje beszivárogni – és a kiszáradt talaj után pontosan erre van szükség.
Mit jelent ez valójában?
A hét második fele nem egyszerűen egy időjárás-változás, hanem egy folyamat, amelynek két, jól elkülöníthető szakasza van: egy gyors, éles hidegfront, majd egy lassabb, kitartóbb mediterrán rendszer.
Az előrejelzések természetéből adódóan a szeptember közepi szakasz pontos részletei még változhatnak, ahogy közeledik az időpont. Az irány azonban egyértelmű: a hosszú száraz időszak után nem az a kérdés már, hogy jön-e eső, hanem hogy mennyi marad belőle a földben.