Minden ötödik magyar ember túlsúlyos, Európa élmezőnyében járunk ebben

Van egy statisztikai küszöb, amit ritkán veszünk észre, mégis sokat elárul. A magyar férfiak körében ma már kisebbségben vannak azok, akiket az orvosi mércék normál testsúlyúnak tekintenek. Az Eurostat legfrissebb felmérése szerint a hazai férfiaknak mindössze 35 százaléka esik ebbe a kategóriába – a többiek túlsúlyosak vagy elhízottak.

Ez az a pillanat, amikor egy számsor túllép a puszta adatgyűjtésen, és inkább egy társadalmi állapotról kezd beszélni.

Mit mutat valójában a friss felmérés

Az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint az EU-27 felnőtt lakosságának 51,7 százaléka rendelkezik 25 vagy annál magasabb testtömegindexszel. Vagyis a túlsúly és az elhízás együtt már uniós szinten is a felnőttek többségét érinti.

Magyarországon a szigorúbb küszöböt, a BMI ≥ 30 kategóriát – ezt tekintik elhízásnak – a felnőttek 20,9 százaléka lépi túl. Ez az uniós 16,3 százalékos átlag felett van, és a nyolcadik legmagasabb arány a tagállamok között. Az élen Málta áll 26,6 százalékkal, a másik végponton pedig Olaszország, ahol a felnőttek mindössze 7 százaléka elhízott.

Fontos, hogyan olvassuk ezeket a számokat. Az Eurostat mutatója önbevalláson alapul, a BMI pedig önmagában nem ad teljes képet egy ember egészségi állapotáról vagy testösszetételéről. Népességszinten viszont ez az egyik legszélesebb körben használt nemzetközi összehasonlító eszköz – éppen ezért érdemes vele foglalkozni.

Nem az számít, mennyien, hanem hogy hol torlódik fel

A magyar adatok igazán érdekes része nem a puszta arány, hanem annak belső szerkezete.

A túlsúlyos, de nem elhízott csoport (25 ≤ BMI < 30) aránya nálunk lényegében megegyezik az uniós átlaggal: 35,7 százalék a 35,4 százalékkal szemben. A magyar hátrány szinte kizárólag a magasabb kockázatú, elhízott kategóriában jelentkezik.

Ez lényeges különbség. A súly ugyanis nem egyenletesen tolódik el a rosszabb irányba: éppen ott gyűlik fel, ahol az egészségügyi kockázat a legnagyobb. Miközben nálunk a normál testsúlyúak aránya (41,9 százalék) elmarad az uniós 46,4 százaléktól, a különbség nagy része az elhízottak felé csúszik át.

A férfiak és a nők külön történetet mesélnek

A nemek szerinti bontás élesen rávilágít, hol a súlypontja a problémának.

A magyar férfiak 64,2 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, és közel minden negyedik – 23,3 százalék – kifejezetten elhízottnak minősül. A normál testsúlyúak aránya náluk mindössze 35 százalék.

A nők helyzete kedvezőbb: körükben a normál testsúlyúak aránya 48,2 százalék. Az elhízottak 18,8 százalékos aránya azonban még így is érdemben meghaladja az uniós női átlagot (15,3 százalék).

A magyar férfiak 23,3 százalékos elhízási aránya nemcsak hazai, hanem regionális rekord is: a vizsgált közép-kelet-európai országok közül ez a legmagasabb érték.

Közép-európai mintázat, eltérő belső szerkezettel

A régió országai első ránézésre hasonló képet mutatnak: a túlsúly és az elhízás mindenütt széles rétegeket érint. A részletek azonban eltérnek.

Az elhízás – tehát a kardiovaszkuláris és anyagcsere-betegségek magasabb kockázatával összefüggő BMI ≥ 30 kategória – tekintetében Csehország (21,1 százalék) és Magyarország (20,9 százalék) áll a térség élén. Ausztriában (17,6 százalék) és Horvátországban (16,5 százalék) ez a mutató inkább az uniós átlag körül mozog.

Ha viszont a teljes túlsúlyt nézzük (BMI ≥ 25), a rangsor átrendeződik. Ebben az összevetésben Románia (62,3 százalék), Csehország (60,4 százalék) és Horvátország (59,2 százalék) vezet, Magyarország pedig 56,6 százalékos értékével a 27 tagállamos uniós lista középmezőnyében, a 14. helyen áll.

A magyarázat a belső eloszlásban rejlik. Romániában és Horvátországban a mérsékeltebb túlsúly (25 és 30 közötti BMI) dominál – náluk ez az arány kiugróan magas (49,4, illetve 42,7 százalék) –, miközben az elhízottak aránya alacsonyabb. Magyarországon ezzel szemben a túlsúlyos népességen belül nagyobb az elhízottak aránya, ami népegészségügyi szempontból kedvezőtlenebb kockázati profilt jelez.

A férfiak magas érintettsége ugyanakkor közös vonás: Romániában és Horvátországban tízből több mint hét felnőtt férfi túlsúlyos vagy elhízott.

Trend: tartósan magas szint, apró elmozdulásokkal

Az Eurostat több felmérési hullámának adatai arról árulkodnak, hogy a magyar elhízási arány évek óta magas szinten ragadt. A 2022-ben mért 22,2 százalékhoz képest van némi mérséklődés a jelenlegi 20,9 százalékra, ám ez még mindig magasabb a 2017-es 20,0 százaléknál.

Eközben az uniós átlag lassan, de emelkedik: a 2017-es 15,1 százalékról 16,3 százalékra nőtt az elhízottak aránya.

Miért gazdasági kérdés is mindez

Az elhízást könnyű pusztán egyéni életmódbeli ügyként kezelni. A számok azonban túlmutatnak ezen.

Az OECD The Heavy Burden of Obesity című elemzése szerint a túlsúlyhoz és elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi és termelékenységi hatások a vizsgált fejlett gazdaságokban hosszabb távon éves szinten átlagosan a GDP mintegy 3 százalékának megfelelő terhet jelenthetnek.

Ez a hatás több csatornán keresztül érvényesül. Egyrészt az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke és több daganattípus egyik kockázati tényezője – ezek kezelése jelentős egészségügyi kiadással jár. Másrészt a nemzetközi kutatások összefüggést mutatnak az elhízás és a magasabb betegszabadság (abszenteizmus), valamint a munkahelyen a csökkenő teljesítmény (prezenteizmus) között.

A harmadik csatorna a humántőke. A kedvezőtlen demográfiai trendekkel jellemezhető magyar gazdaságban az aktív korú népesség rosszabb egészségi állapota hosszabb távon fékezheti a foglalkoztathatóságot és a növekedési potenciált. Az összefüggés nem közvetlen és nem kizárólagos – jövedelmi, életmódbeli és ellátórendszeri tényezők is alakítják –, de a férfiak kedvezőtlen mutatói ebbe az irányba mutatnak.

Mit jelent ez valójában

Az elhízás Magyarországon nem szélső jelenség, hanem a felnőtt népesség jelentős részét érintő állapot – a férfiak esetében pedig már statisztikai többség. A számok önmagukban nem drámaiak, mégis van bennük egy csendes fordulat: amikor a normál testsúly kisebbségbe kerül, az nemcsak egyéni egészségügyi kérdéseket vet fel, hanem egy társadalom hosszú távú munkaerejéről és gazdasági mozgásteréről is beszél.