Fábián Gáspár, a fehérvári építész, aki templomokban és iskolákban hagyta itt a kézjegyét

A Prohászka Ottokár emléktemplom kertjében egy bronz mellszobor áll négyszögletes posztamensen. Orbán Antal szobrászművész alkotása Fábián Gáspár építésznek állít emléket, és egyben síremlék is: 1990 tavaszán helyezték el itt, a székesfehérvári születésű tervező egyik legfontosabb helyi munkája mellett. Az Egy építész alkotásainak tükrében – Fábián Gáspár székesfehérvári munkássága című forrásanyag Fábián életét főként a városhoz kötődő épületein keresztül mutatja be.

A Sár utcából indult

Fábián Gáspár 1885. január 3-án született Székesfehérváron. Szülei, Fábián József kőműves és Hegyi Anna a Sár utcában laktak. A gyermeket másnap a Szent Sebestyén templomban keresztelték meg, keresztapja pedig szintén kőművesmester volt.

A családi háttér nem magyaráz meg mindent, de jelzi, milyen közegből indult. Fábián gyerekkorában szigorú, vallásos nevelést kapott, és korán megmutatkozott rajzkészsége, valamint festői érzéke. Szülei ezért a Sas utcai főreáliskolába íratták be.

Az iskolában nemcsak a rajzban volt erős. A forrásanyag szerint a természettudományok és az irodalom iránt is tehetséget mutatott, 16 éves korától pedig biológiai témájú cikkeket írt a Természet című szaklapba. Ez a részlet sokat elárul róla: Fábián nem egyetlen irányból érkezett az építészethez, hanem rajzzal, írással, természettudományos érdeklődéssel és fegyelmezett munkával.

Korai sikerek és fehérvári visszatérés

Érettségi után a Műegyetemen tanult építészetet. Már másodéves hallgatóként pályázatot nyert, 1935-ig pedig összesen 20 pályázati díjat szerzett. Ezek közül 11 megbízással járó első helyezés volt.

Legfontosabb mesterének Nagy Virgilt tekintette, akivel tanársegédként két évig együtt dolgozott. A korszak szokásához igazodva a 20. század első évtizedének végén itáliai tanulmányútra ment, majd hazatérése után Budapesten telepedett le. 1911. augusztus 15-én a tabáni plébániatemplomban kötött házasságot Horváth Annával.

Ugyanebben az évben készült első székesfehérvári tervezése is: a vízivárosi Jézus Szíve templom és a két szomszédos épület. Fábián később, 1940-ben megjelent Isten kőmivese című önéletírásában úgy idézte fel ezt az időszakot, hogy fiatalon is magabiztosan képviselte a terveket szülővárosában.

„Bámulom bátor fellépésemet a tárgyalásokon. Még nem voltam 30 éves ekkor, de olyan múlt állt mögöttem éppen Fehérvárott, mely bátorságot adott. […]” – írta Fábián Gáspár az Isten kőmivese című kötetében.

Nem a modern újítók közé állt

Fábián 1914-ben katonai szolgálatot teljesített a szerb és az orosz fronton. Építész diplomáját 1918-ban szerezte meg. Mesterei, köztük Nagy Virgil és Hauszmann Alajos hatására nem a kor újító építészeti irányaihoz csatlakozott, hanem a történeti stílusok ápolását választotta.

Ez a döntés meghatározta egész pályáját. Az 1920-as évekre az ország egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze lett. Életművét elsősorban templomtervei jellemzik, de kórházakat és iskolaépületeket is tervezett. Fontos munkái közé tartozik a budai Szent Margit Gimnázium 1929–1930-ban épült neobarokk tömbje.

Ugyanebben az időszakban Székesfehérváron is neobarokk iskolaépületek kapcsolódtak a nevéhez. A Budai út két oldalán álló épületek közül az egyik a Ferenc József Nőnevelő Intézet volt, amely az államosítás után Petőfi Sándor Általános Iskolaként működött, majd Szent Imre herceg nevét vette fel. Ma már óvoda és gimnázium is tartozik az intézményhez.

A másik oldalon a Teleki Blanka Gimnázium elődje, az 1932-ben megnyílt Árpád-házi Boldog, később Szent Margit Leánygimnázium állt. A névadó hercegnő egész alakos márványszobrát Bory Jenő készítette 1938-ban, míg a Várkörút felőli sarkon látható városcímert és a Prohászka Ottokár úti homlokzat koronáját ifj. Havranek Lajos faragta.

Fábián a székesfehérvári iskolaépítésekről önéletírásában azt írta, örömmel vállalta a feladatot, mert szolgálatnak tekintette a munkát szülővárosa és az érintett közösség felé.

„Én örömmel vállaltam a munkát, hogy a kedvesnővéreknek és szülővárosomnak ez által szolgálatot tehettem és elkészítettem a terveket.” – fogalmazott az Isten kőmivese című könyvben.

A főműnek tartott templom

Fábián Gáspár székesfehérvári munkásságának legnagyobb vállalkozása a Vasútvidéki Jó Pásztor plébániatemplom, vagyis a Prohászka Ottokár Emléktemplom volt. Az országos tervpályázatot 1928 őszén írták ki, Fábián terve pedig egyhangúlag nyert.

Az építész ezt a munkáját tartotta főalkotásának. Önéletírásában nem a legnagyobb költségű megbízásként emelte ki, hanem az épület léptéke és jelentése miatt.

„Ha valaki azt kérdezi tőlem, melyik művemet tartom főalkotásomnak, úgy habozás nélkül a Prohászka Ottokár Emléktemplomot nevezném meg.” – írta Fábián Gáspár.

A templom terveit Fábián jegyezte, de a forrásanyag kiemeli Molnár Tibor szerepét is. Molnár, aki később Székesfehérvár főépítésze lett, jelentős részt vállalt a tervek elkészítésében. A II. világháborúban kiégett kultúrház, a Glória mozi, valamint a plébániának otthont adó bővítmények eredetitől eltérő, lapostetős kialakításában is kimutatható a szerepe.

A díjnyertes terv egyik fontos eleme végül nem valósult meg: a 65 méter magas, itáliai templomokat idéző, campanile jellegű torony. A templomnak ma sincs harangtornya; az udvaron egyszerű harangláb áll.

Építész, szerkesztő, író

Fábián életében a tervezés mellett az írás is fontos maradt. Fiatalkorában a Fejér Megyei Napló munkatársa volt, részt vett a Katolikus Lexikon szerkesztésében, 1920 és 1932 között pedig az Építőipar – Építőművészet című szaklap felelős szerkesztőjeként dolgozott.

Több önéletrajzi ihletésű könyvet is kiadott. Az Isten kőmivese mellett ilyen volt a fehérvári emlékeket is felidéző Bepillantás egy életbe című kötete. A Nagy Háború után közgazdász diplomát szerzett, később doktorált.

1936 augusztusában agyvérzést kapott. Ekkor úgy döntött, visszavesz a korábbi munkatempóból: kevesebbet tervezett, és inkább összegző munkáit írta meg.

A visszatérő emlékhely

Fábián Gáspár 1953. január 13-án hunyt el Budapesten, a Tétényi úti kórházban. 68 éves volt. Szüleit a székesfehérvári Hosszú temetőben helyezték örök nyugalomra, és ő is ide szeretett volna temetkezni, családja azonban a Farkasréti temetőben vásárolt számára sírhelyet. Haláláról és temetéséről a Magyar Kurir adott hírt.

Özvegye, Horváth Anna a gyászjelentés tanúsága szerint 14 évvel később követte. A síremléket egyik fiuk, Fábián János budavári plébános rendelte meg Orbán Antaltól, a Prohászka-templom szobrászától.

A posztamens oldalain azoknak a településeknek a nevei olvashatók, ahová Fábián templomokat, plébániákat, zárdákat, kórházakat és iskolákat tervezett. A mellszobor 1990 tavaszán került a Prohászka-templom kertjébe.

Így lett a székesfehérvári születésű építész emléke ott látható, ahol egyik legfontosabb műve áll: nem külön az életműtől, hanem annak közvetlen közelében.