„Nagyon sokan mondják, hogy az nem igazság, hogy azt miért nem folytattuk, és hogy nagyon szerették. Még mindig élek belőle, képzeld el!” – mesélte a színésznő. A sorozat sikerének titka abban rejlett, hogy egy komoly társadalmi tabut döntögetett: megengedheti-e magának egy háromgyerekes édesanya, hogy egy nála lényegesen fiatalabb férfival kezdjen új életet?
A forgatási munkálatok komoly szakmai minőséget képviseltek. A Rohonyi Gábor által rendezett első évad fantasztikus atmoszférát teremtett, ahol a színészek valódi díszletek között, mozifilmes igénnyel dolgozhattak. A második évadot a későbbi politikai pályára lépő Radnai Márk rendezte, ami pörgősebb, dinamikusabb tempót hozott. Kovács Patrícia kiemelte, hogy a produkció az emberi nyitottság szempontjából is különleges volt: míg a szakma gyakran kritikusan fogadta az olyan „új jövevényeket”, mint az korábban a kamera túloldalán dolgozó Árpa Attila, ő mindig esélyt adott a közös munkának és nem előítéletek alapján döntött.
Amikor az élet rácáfol a nagy kinyilatkoztatásokra
A Korhatáros szerelem forgatása során, egy büfé szünetben Kovács Patrícia még határozottan úgy nyilatkozott, hogy bár nincsenek elvi kifogásai, a nála fiatalabb férfiak egyszerűen nem kerülnek a látómezőjébe. Az élet azonban teljesen felülírta ezt a kijelentést, amikor később kapcsolatba lépett a nála 15 évvel fiatalabb Medveczky Balázs színésszel.
„Milyen furcsa az élet, hogy ezekre a nagy mondásainkra úgy mindig rácáfol. Amikor kimondunk ilyen nagy igazságokat magunkkal kapcsolatban, és egyszer csak a sors odadob elénk valami teljesen mást” – reflektált a színésznő. Ez a tapasztalat arra tanította meg, hogy óvatosabban fogalmazzon saját magáról, és sokkal megengedőbbé váljon mind önmagával, mind a környezetével szemben. Ma már nem gátolják elvi kinyilatkoztatások, hanem teret enged a változásnak.
Válás a kamerák előtt: a túlélés és a megküzdés eszköztára
Kevesen tudták a nézők közül, hogy a Korhatáros szerelem forgatása alatt a színésznő élete egyik legnehezebb magánéleti válságán ment keresztül: éppen lábon hordott ki egy válást. A megfeszített tempó és a lelki megpróbáltatások miatt egész nyáron szinte alig evett, elhagyta az ebédeket és a vacsorákat.
Amikor férjhez ment és beköltözött az újlipótvárosi lakásukba, azt gondolta, megérkezett, és ott fog megöregedni. A válás rádöbbentette arra, hogy a dolgok változnak, és semmi sem garancia egy életre. Ennek ellenére nem szorong a jövőtől, hanem megtanult a jelenben élni.
A lelki túlélésben és a belső egyensúly megőrzésében három fő pillérre támaszkodik:
- A munka és a feladatok: A színházi elfoglaltságok strukturálják a mindennapjait és egyben tartják.
- A kutyatartás felelőssége: A kutya egy „örökké hétéves gyerek”, akivel dolog van. Le kell menni vele az utcára, ahol süt a nap, mosolyognak az emberek, és ez azonnal kiszakítja a szomorúságból.
- A szűk, minőségi kapcsolati háló: Leépítette a felesleges viszonyokat, és csak olyan kevés, de rendkívül fontos emberre fókuszál, akik valódi értéket jelentenek számára.
Kovács Patrícia elutasítja a szomorúságban való önsajnáló belesüppedést. Meggyőződése, hogy minden veszteségnek és csalódásnak oka van: „Dolgom van egy veszteséggel. Azt valamiért dobta a gép, amit most még nem tudok, hogy miért, csak azt érzem, hogy fáj. De legyen ez egy betegség vagy emberi csalódás, megajándékozott az élet azzal, hogy leterhelt, és majd meg fogom tudni, hogy miért.”
Visszautasítás és szakmai csalódások: miért nem rengetik meg az önbecsülést?
A színészi pályán a folyamatos méricskélés és a visszautasítás veszélye a mindennapok része. Kovács Patrícia szerint azonban az egyik legfontosabb belső vívmánya, hogy egyetlen szakmai elutasítás miatt sem kérdőjelezi meg a saját létezését vagy alkalmasságát.
„Olyan érzés soha nem volt bennem, hogy én ne lennék alkalmas, vagy nem kérdőjelezem meg a saját létjogosultságomat egy ilyen helyzetben” – fogalmazott. Kifejtette: ha nem kap meg egy vágyott szerepet, azt nem személyes bukásként éli meg, hanem egyfajta eleve elrendeltetésként. Meggyőződése, hogy a veszteségeknek és a nemeknek is céljuk van, még akkor is, ha az adott pillanatban a döntés fájdalmas vagy fojtogató. Számára a kudarc nem a képességei hiányát jelzi, hanem azt, hogy abban a pillanatban nem azzal a feladattal volt dolga.
Családi minták felülírása: függetlenedés a társadalmi elvárásoktól
A színésznő életében meghatározó szerepet játszik a transzgenerációs minták felülírása. Míg gyerekkorában a családi környezetben, édesanyja és nagymamája részéről erős elvárásként jelent meg a „ki mit szól”, a „hogy szokás” és a „mi illik” elve, ő felnőttként teljesen szakított ezekkel a társadalmi béklyókkal.
Bár nem tartja magát klasszikus értelemben ezoterikus beállítottságúnak, nyitott a különböző segítő szakmákra. Kipróbálta az asztrológiát, az asztrozófiát, a mediációt, és kiválóan alkalmas a vezetett meditációkra. A spiritualitással foglalkozó szakemberek gyakran emlegetik nála a „karmatörést”: a feladata az, hogy a család női vonalán öröklődő korlátozó mintákat gyökeresen másképp csinálja, mint a felmenői.
Egészségügyi dráma: pajzsmirigy-műtét, 14-es TSH és a bénító agyi köd
A beszélgetés egyik legmegrázóbb vonulata a színésznő egészségügyi küzdelmeit tárta fel. Kovács Patrícia őszintén elmondta, hogy nem szorong a klasszikus életfélelmektől: nem retteg az anyagi bizonytalanságtól, a magánytól, de még a súlyos betegségektől sem. Az egyetlen valódi félelme a kislányával kapcsolatos: szeretné látni, milyen felnőtt válik belőle.
Ezt a félelemnélküliséget bizonyította akkor is, amikor egy jelentős méretű, szerencsére jóindulatú göb miatt pajzsmirigy-műtéten esett át, ahol a szerv egyik felét eltávolították. Bár a beavatkozástól nem félt, a műtét utáni időszak komoly megpróbáltatásokat hozott.
A műtétet követő első fél évben az értékei normálisak voltak, ám tavaly ősszel drasztikus állapotromlás következett be. „Egy nagyon fura agyi köd volt rajtam nagyon sokszor. Kontrollálatlan fáradtság törte rám a kaput” – idézte fel. A szövegtanulás nehézkessé vált, a próbák utáni szakmai megbeszéléseken pedig előfordult, hogy 5 percekre teljesen kikapcsolt az agya, megijesztve őt attól, hogy elveszíti a hivatásához elengedhetetlen memóriáját. Amikor végül elment egy szűrővizsgálatra, kiderült, hogy a TSH-értéke a normális szintről drasztikusan, 14-re ugrott fel. A hormonpótló gyógyszeres kezelés pontos beállításával sikerült visszakapnia a szellemi frissességét és a fókuszáltságát.
Testtudatosság és változó életmód: a vegetáriánus évektől a kolbászig
A test jelzéseire való odafigyelés Kovács Patríciánál a táplálkozás terén is megmutatkozik. Gyerekkorában sem szerette a csontos vagy állatra emlékeztető húsokat (például a tyúklábat vagy a disznósajtot), és a Bambi című mese emléke miatt a vadhúsokat is elutasította.
Később éveken át szigorú vegetáriánus életmódot követett, amely egy állatvédelmi kampány hatására alakult ki. Egy forgatáson rendkívül közel került egy szarvasmarhához, és a nagy, fekete szemébe nézve elvi döntést hozott: nem eszik többé húst, és elutasítja a valódi szőrmék viselését is (utóbbi elvét a mai napig tartja).
Körülbelül 6-7 évvel ezelőtt azonban a szervezete hirtelen más jelzést küldött: intenzív vágyat érzett a tartalmasabb ételek és a hús iránt. Ahelyett, hogy elvi dogmákhoz ragaszkodott volna, hallgatott a teste szükségleteire. Ma már szívesen fogyaszt minőségi húsételeket is.
Suhanj! Alapítvány: közös küldetés, ami átível a váláson
A magánéleti változások ellenére vannak olyan értékek Kovács Patrícia életében, amelyek szilárdak maradtak. Ilyen a Suhanj! Alapítvány, amelyet volt férjével, a korábbi politikus Gusztos Péterrel alapítottak, és amely Magyarország első teljesen akadálymentes edzőtermét működteti Újlipótvárosban sérült és ép sportolók számára.
Az alapítvány gondolata külföldi futóversenyek tapasztalataiból született, ahol látták, hogy a fogyatékkal élők, kerekesszékesek, látássérültek a társadalom természetes részeként sportolnak együtt az ép versenyzőkkel. A politikai karrier lezárása után hozták létre a szervezet teljesen politikamentes alapjait. Az első években Kovács Patrícia volt az alapítvány arca és védnöke.
Bár a válásuk időszaka fájdalmas volt, a közös ügyet és a családi közösséget sikerült megőrizniük. A volt férjével, annak első házasságából született lányával, Sárival és közös gyermekükkel, Jankával egyfajta összetartó kommunaként működnek együtt. Számára a Suhanj! nem üzlet, hanem örökös felelősségvállalás és életre szóló kötelék.
A sport mint kötelesség: heti pilates és a „szent csütörtökök”
Kovács Patrícia őszintén bevallotta, hogy a sport számára nem örömforrás vagy „flow-élmény”, hanem kemény feladat és kötelesség. Alapvetően hedonista embernek tartja magát, így a mozgáshoz komoly önfegyelemre van szüksége. Ennek ellenére a hetirendjében szilárd helye van a rendszeres testmozgásnak.
A feszített és kiszámíthatatlan időbeosztás miatt a színházi kolléganőivel és az asszisztensekkel közösen szerveztek heti pilates-edzéseket, ahová Bora Fanni oktató jár hozzájuk a színházba. Emellett minden csütörtök délután a kislányával közösen vesznek részt személyi edzésen a Suhanj! edzőteremben. Ez a közös idősáv nemcsak a fizikai erőnlétet szolgálja, hanem egy fontos anya-lánya kapcsolódási pont is, ahol egymást motiválják a nehezebb pillanatokban.
Gyerekkori szigor, feldolgozott indulatok és a háromnapos izoláció
A színésznő életét átszövi a gyerekkorából hozott szigorú önfegyelem. Édesanyja a leghatározottabban leállította a gyerekkori hisztit, ami hozzájárult ahhoz, hogy Patrícia ma felnőttként rendkívül terhelhető, fegyelmezett és professzionális a munkájában. A próbákon vagy forgatásokon soha nem engedi meg magának a szétesést vagy a hisztit.
Saját gyermekével szemben azonban más nevelési elvet követ: lehajol hozzá, meghallgatja és megbeszéli vele a problémát, bár a tárgyak dobálását és a verekedést ő sem tolerálja.
Ugyanakkor a színésznőnek meg kellett tanulnia a saját negatív érzéseinek a tudatos feldolgozását is. Krízishelyzetben nem csap zajt, nem tör tányérokat vagy mobiltelefonokat – bár néha vágyna rá –, hanem a teljes elvonulást választja. Előfordul, hogy 3 napos önkéntes izolációt kér a családjától, hogy a négy fal között megélhesse a fájdalmat, kisírhassa vagy kiüvölthesse magát, majd kipihenten és rendezetten térhessen vissza a mindennapokba.
Emellett hosszú évek alatt elsajátította a tudatos jelenlét és a meditáció technikáit. Képes arra, hogy forgatási szünetekben 10 perc alatt mély alvásba merüljön és teljesen felfrissülve ébredjen.
Színházi toxicitás, az Eszenyi-ügy és a megszólalás felelőssége
A színésznő pályafutásának egyik legsarkalatosabb pontja a Vígszínházban eltöltött időszak, amely az Eszenyi-ügy kirobbanásával vált a közbeszéd részévé. Kovács Patrícia elmondta: abban az időben, 30 évesen, még gyerek nélkül, a toxikus, kiszámíthatatlan és hangulatvezérelt közeget a színházi működés normális velejárójának tekintette, amelyet a Kossuth-díjas művészek is elviselnek.
Bár ő maga nem vált az abúzus közvetlen célpontjává – mivel fegyelmezett volt, megfelelni vágyott és azonnal végrehajtotta az utasításokat –, pontosan látta a körülötte zajló romboló folyamatokat. Végül azért döntött a távozás mellett, mert a lelki egyensúlya fontosabb volt a színházi státusznál.
Amikor az ügy évekkel később nyilvánosságra került, a fővárosi önkormányzatnál névvel vállalta a tanúvallomást. Mai fejjel kijelenti: ha most kerülne hasonló helyzetbe, már nem várna évekig, nem tekintené a toxicitást normának, hanem azonnal megszólalna és meghúzná a határokat.
A Z generáció határhúzása: minták és hiányosságok a fiatal színészeknél
A színházi morál és a fiatalabb generációk viszonya kapcsán kifejezetten elismerően nyilatkozott a pályakezdő színészekről. Úgy látja, hogy a Z generáció olyan egészséges önvédelmi mechanizmusokkal érkezik a pályára, amelyek az ő nemzedékéből teljesen hiányoztak. Képesek azonnal nemet mondani a megalázó vagy határátlépő helyzetekre. Nem vállalnak kompromisszumokat pusztán a szerep vagy a pénz kedvéért és azonnal felállnak, ha nem tisztelik a határaikat, és elutasítják a munkahelyi vagy nemi visszaéléseket.
Ugyanakkor megjegyezte: a fiatalabbak színházi jelenléte és szakmai alázata más jellegű. Míg az ő generációja még a partnerek próbáit is végigülte a nézőtéren a tanulás vágyától hajtva, a mai fiataloknál ez a fajta jelenlét ritkább. Ezzel együtt a határhúzási képességüket irigylésre méltónak és követendőnek tartja.
Ageism, társadalmi előítéletek és a magánélet tudatos védelme
Kovács Patrícia élesen kritikusan látja a társadalomban jelen lévő ageism-et (életkor alapú diszkriminációt), különösen a nőkkel szemben 50 év felett. Véleménye szerint az idősebb korosztályt érintő megkülönböztetés az egyetlen olyan kirekesztési forma, amely ellen még nem lépünk fel elég határozottan.
A magánéletét övező bulvárfigyelem rámutatott arra, hogy az emberek imádnak skatulyákat gyártani és „zsűrizni”. Ha egy nőnél fiatalabb a párja, a környezet azonnal előítéleteket, kapuzárási pánikot vagy vélt érdekeket sejti a háttérben.
Ezért ebben a kérdésben tudatos döntést hozott: a kapcsolatát szigorúan óvja a médiától. Elutasítja a valóságshow-kban való szereplést, nem posztol a magánéletének intim részleteiről a közösségi médiában, és megelőzi, hogy a mondatait kiemeljék a kontextusból.
Elvágyódás a nyers természetbe: Izland mint a belső lecsendesedés helyszíne
Arra a kérdésre, hogy hova utazna el a legszívesebben teljesen egyedül, Patrícia habozás nélkül válaszolt: nem fél a magánytól, bárhová útra kelne egyedül. Jelenleg egy hosszú izlandi útra vágyik leginkább, ahol a hideg szél, a nyers természet, a tomboló elemek és a viharos időjárás segítenének a teljes kikapcsolódásban és a belső lecsendesedésben.
Kovács Patrícia útja azt mutatja, hogy a valódi belső béke nem a problémák vagy a nehézségek hiányából fakad, hanem abból a képességből, hogy az ember képes elfogadni a változást, felülírni a hozott mintákat, meghúzni a határait, és megkérdőjelezhetetlenül hinni a saját értékében.
Fotók: Kovács Patrícia hivatalos Facebook oldala
