Amikor egy férfi átlépi a százkilós álomhatárt, gyakran elindul egy lassan örvénylő, lefelé tartó spirálon. Megjelennek az önigazoló sztereotípiák a „B-oldalról”, a korosodás természetességéről és arról, hogy ötven felett már felesleges a fizikai fittséggel bajlódni. Szabó Győző életében is eljött az a pont, amikor a mérleg mutatója elérte a 106 kilót, a hedonista életmód, a folyamatos evés-ivás és a kontroll hiánya pedig kezdték teljesen felőrölni az energiaszintjét.

A fordulópontot nem egy hirtelen divathullám, hanem egy határozott belső döntés hozta meg. „Én eldöntöttem azt is, hogy nem akarok egy pocakos aputest lenni. Én mindig is benne voltam a sportban, nem akarok egyszerűen megöregedni” – fogalmazott a színész. A döntést tettek követték: kemény funkcionális edzések, szigorú diéta és a mindennapi rutinok teljes újraszabása árán eljutott odáig, hogy az egyik sportmagazin az év legfittebb színészének választotta.

Erről a gyökeres változásról és a mindennapok pörgésének túléléséről beszélt az Én Kék Zónám 2026. augusztus 24-i epizódjában Hámori Barbarával. A beszélgetésből kirajzolódik, hogy Szabó Győző számára a fizikai karbantartás nem hiúsági kérdés, hanem a szellemi és szakmai jelenlét elengedhetetlen alapfeltétele. Emlékeztetett arra, hogy 14 évesen éppen azért jött el Nyírbátorból Budapestre, mert a vidéki kisvárosi közeg szűkös és unalmas volt számára. Amikor ma hazalátogat egy osztálytalálkozóra, megrázó számára azt látni, hogy az egykori társai közül sokan tíz évvel idősebbnek néznek ki a koruknál, mert feladták az önmagukért vívott küzdelmet.

Reggeli tüskék és vörös fény: a Szabó Győző-féle biohacking

Sokan hajlamosak a színészek fittségét a ráérésre és a kivételezett életmódra fogni, ám a gyakorlatban a színházi és forgatási beosztás mellett a sport beépítése elképesztő logisztikai fegyelmet igényel. Szabó Győző szerint a kifogások helyett a legegyszerűbb eszközökkel is csodát lehet tenni. Az öltözőjében például mindig lapul egy teniszlabda, amellyel több mint ötvenféle gyakorlatot – köztük a mélyizmokat erősítő, kőkemény plank-variációkat – képes elvégezni.

A fizikai erőnlét mellett a mentális újratöltéshez egy egészen egyedi, szinte rituális reggeli rendszert alakított ki. Mivel a természetes alvásigénye mindössze hat óra körül mozog, az alvásszintjét okosórával méri, a napindítást pedig egy összetett biohacking-folyamat kíséri:

• Shakti mat (szöges matrac): Minden reggel 20 percre ráfekszik erre a műanyag tüskékkel borított felületre, miközben a lábait az ágyra emeli. Ez a módszer serkenti a vérkeringést és tónusba hozza az idegrendszert.
• Fény- és aromaterápia: A feje mellé helyezett, magas lumenértékű napfényelámpával pótolja a hiányzó természetes fényt, miközben füstölőt gyújt.
• Keleti hangolódás: A házilag kiépített hangrendszeren keresztül indiai zene szól, ami segíti a mentális ráhangolódást a napra.

Ezt a rendszert egészítik ki a 14 fokos merülőmedencés hidegterápiák (akár 3–9 perces időtartamban), a rendszeres szaunázás, a hengerelés és a tudatos légzéstechnikák. Bár a jógával a saját bevallása szerint a mai napig harcban áll – mert a lefelé néző kutyapózt egyáltalán nem tudja pihentetőként megélni –, a paraszimpatikus és a négyütemű box-légzést (4 másodperc beszívás, 4 megtartás, 4 kifújás, 4 megtartás) rendszeresen alkalmazza az idegrendszer megnyugtatására.

Toxikoma a valóságban: miért volt "kutyafasza" a film a valósághoz képest?

A fizikai átalakulás és a fegyelmezett életmód mögött egy olyan sötét múlt húzódik meg, amelynek feldolgozása a hazai kultúrkörben szinte páratlan. Szabó Győző már 26 éve teljesen tiszta a kemény drogoktól. A heroindémonokkal folytatott pusztító harcát korábban a Toxikoma című önéletrajzi könyvben írta meg, amelyből Herendi Gábor forgatott sikeres játékfilmet Molnár Áron főszereplésével.

A beszélgetés során a színész meglepő őszinteséggel vallott a filmmel kapcsolatos belső érzéseiről. Felidézte a zárt körű vetítést, ahol a volt felesége és a lánya könnyek között nézték végig a vásznon feltáruló poklot, és maga is megrendült a látottaktól. Ugyanakkor leszögezte: ha rajta múlik, ő egy egészen más mozit készített volna.

„Én egy ilyen Guy Ritchie-s, bam-bam-bam-bam pörgős filmet csináltam volna” – mondta. Szabó Győző szerint ugyanis a filmszalag és a könyvlapok sem képesek visszaadni azt a brutális, reggeltől estig tartó harcot, amit a függőség jelentett. „A könyv is és a film is kutyafasza ahhoz képest, ami ez az egész volt. A mélysége, a magassága, a tragikussága, a keménysége... Azt el sem tudom mondani.”

Megelőzés és szembesítés: a felépüléshez segítség kell

A toxikomán időszak legfőbb tanulsága a színész számára az, hogy az igazi mélypontokról egyedül, segítség nélkül szinte lehetetlen kijönni. Neki annak idején egy háromszög mentette meg az életét: Herendi Gábor (aki a munka lehetőségét kínálta), Csernus Imre (a konfrontatív pszichiáter) és Zsámbéki Gábor (a Katona József Színház akkori igazgatója). Ők hárman olyan megtartó hálót képeztek körülötte, ami nélkül ma valószínűleg nem élne.

Éppen ezért tartja kulcsfontosságúnak a megelőzést. A Budapesti Rendőr-főkapitányság kezdeményezésére Zacher Gáborral közösen kidolgoztak egy 27 perces prevenciós előadást, amit országszerte iskolákban és szülői értekezleteken mutattak be. Szabó Győző úgy véli, nem a fiatalokat kell kizárólag kioktatni, hanem a szülőket és a hozzátartozókat kell felkészíteni a jelek felismerésére és a megfelelő segítségnyújtásra.

Mivel ő maga megjárta a poklot, ma már azonnal kiszúrja, ha egy kollégáján vagy ismerősén elhatalmasodik valamilyen szerhasználat. Ugyanakkor pontosan tudja, hogy a szembesítés vagy a kioktatás ritkán működik: a függők reakciója szinte mindig az elutasítás és a tagadás. „Én is voltam ebben a helyzetben, ez egy teljesen tiszta képlet” – mutatott rá.

Az underground kultúrától a meglepetésszerű berobbanásig

Szabó Győző művészeti pályája messze nem a hagyományos kőszínházi útvonalon indult. A Kisképzőben végzett alkalmazott grafikusként, az éjszakai életben pedig a legendás Tilos az Á pultosaként vált ismertté. A 90-es évek underground világában kísérleti táncosként és performerként létezett: Bozsik Yvette társulatával az egész világot bejárta, felépítve egy olyan elképesztő testtudatot, amely a későbbi sportteljesítményeinek és színpadi jelenlétének is az alapja lett.

Ebből az alternatív, független közegből emelte ki őt Herendi Gábor, amikor szerepet osztott rá a 2001-es Valami Amerika című filmben. A mozi elképesztő közönségsikert hozott, és Szabó Győző pillanatok alatt az ország egyik legnépszerűbb színészévé vált. A köztudatba berrobbanó laza, macsós karakter mögött azonban mindvégig ott rejtőzött a képzőművészeti érzékenység és a kísérletező kedv.

Szakítás a Katonával: miért kellett eljönni a legendás társulattól?

A filmes áttörést követően tizenegy éven át volt a szakma csúcsát jelentő Katona József Színház tagja. Ott megtanulta, hogy nincsenek kis szerepek: a színház legendás előadásai pontosan azért működtek zseniálisan, mert a legkisebb epizódszerepekben is a legnagyobb színészek nyújtottak maximális teljesítményt.

Egy évtized után azonban eljött a pont, amikor úgy érezte, szakmailag többre és nagyobbra vágyik. A döntő beszélgetés Zsámbéki Gábor igazgatóval drámai és egyben groteszk fordulatot vett:

„Mondtam a Gábornak, hogy én most már sokkal fejlettebb vagyok, jobban érzem magam, alkalmas lennék nagyobb szerepek eljátszására. Erre azt mondta a Zsámbéki: ’De édes Győzőm, ki fogja ezeket a pici szerepeket ilyen remekül megcsinálni, mint te?’ Konkrétan zsebbe vágott.”

Ez a mondat világossá tette számára, hogy ha nem akar beleragadni a skatulyába, lépnie kell. A Katonából való távozást követően szabadúszó lett, játszott Székesfehérváron és a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító előadásában (Az ember tragédiája Ádámjaként), majd végül a Thália Színháznál talált tartós otthonra, ahol már 12 éve társulati tag.

Megújulás a színpadon: a falu Stokijától Csehov Ástrovjáig

Szabó Győző szakmai életének egyik legnagyobb kihívása a skatulyák elkerülése. A nagyközönség számára ő a Beugró villámeszű improvizátora, vagy A mi kis falunk ügyefogyott, mégis szerethető rendőre, Stoki. A Kapitány Iván által rendezett tévésorozatot már tíz éve forgatják, és bár a karaktert imádja a közönség, a színészi megújulást a színház jelenti számára.

A Thália Színházban az utóbbi években olyan komplex, drámai feladatok találták meg, mint a Ványa bácsi Ástrov doktora, vagy A tengeren című stúdióelőadás megrázó karaktere. Emellett Stohl Andrással játssza a Central Színházban a Jó zsaru rossz zsaru című kőkemény drámát.

A színház belső világáról beszélve kiemelte: a Thália számára egy nyugodt sziget. A hazai kulturális élet átpolitizáltsága és polarizációja a színház falain belül egyáltalán nem jelenik meg. „Ez egy alkotóműhely, ahol nincsenek összedurranások. Nincs benne a színházban a falakon belül semmilyen szinten a politika. Ez az egészséges” – vallja.

Még egy operettben is táncolna

Sokan kemény kötésű drámai színészként vagy komikusként tekintenek rá, Szabó Győző életében a zene és a tánc a mai napig központi szerepet tölt be. A Budapest Parkban rendezett Csinibaba koncerten 11 ezer ember előtt énekelt, és rendszeresen vállal zenés feladatokat nagyszabású szuperprodukciókban is.

Van azonban egy meglepő, még beteljesületlen szerepálma: nagyon szeretne egyszer egy igazi, klasszikus operettben színpadra lépni. „Élni-halni tudnék, ha egy operettben játszhatnék! Bóni gróf a Csárdáskirálynőből, vagy valami a Mágnás Miskában. Táncolni tudok, énekelni tudok, készen vagyok rá” – mondta nevetve.

Házasság a színpadon és a magánéletben: küzdelem Rezes Judittal

A magánéletben legalább akkora hullámvasutakat járt meg, mint a karrierjében. Feleségével, Rezes Judit Jászai Mari-díjas színésznővel már 24 éve alkotnak egy párt. Kapcsolatuk hőfokát jól jellemzi, hogy a saját párkapcsolati kríziseikből, eltávolodásaikból és újrakezdéseikből készítettek egy közös, rendkívül őszinte színházi előadást Love Shake címmel.

Szabó Győző nyíltan beismeri, hogy a kapcsolatukban a nehéz időszakokban szinte mindig ő volt a „hunyó”. Amikor a házasságuk egy súlyos krízisponthoz érkezett, és ő fejben már feladta volna a folytatást, a felesége megtartó ereje és a kőkemény párterápiás munka megmentette a kapcsolatot.

Nehezményezi, hogy a mai társadalomban a párok többsége a legkisebb probléma esetén is azonnal a válást választja:

„Tízből nyolc párnál az első lépés az, hogy csá. A környezetemben brutálisan rossz dolgokat látok. Az első lépés sokszor nem az, hogy megmentsünk egy kapcsolatot, hanem az, hogy enyém ez, enyém az, viszlát. Nálunk a krízispontnál a Judit volt a generáló motor. Kellett hozzá ő, hogy megmentsük ezt a házasságot.”

Bár mindketten az ország legfoglaltabb színházaiban játszanak (Győző a Tháliában, Judit a Katonában), és agyonzsúfolt estéken fekete bébiszitterük vigyáz a gyermekeikre, megtanulták tiszteletben tartani egymás szabadságát. Nem kontrollálják egymást percenkénti üzenetekkel, hagyják a másikat lélegezni.

A magyar konyha csapdái

Az életmódváltás kapcsán Szabó Győző éles kritikával illette a hagyományos magyar étkezési szokásokat. Úgy véli, a hazai konyha tele van „hiperbomba szemetekkel”: a dinnyét kenyérrel eszzük, a gyerekeknek cukros-zsíros kenyeret adunk tízóraira, a halábrázolás és haltermelés tekintetében pedig Európa sereghajtói vagyunk. Tízből kilenc ember a mai napig a rántott húst választja fehér kenyérrel a tiszta, minőségi tápanyagok helyett.

A gasztronómia iránti szenvedélye korábban üzleti vállalkozásokhoz is vezette. A Holdudvar piacon nyitott egy olyan vendéglátóhelyet, ahol ázsiai-magyar fúziós rizsszendvicseket kínált – a barátai és kritikusai által csak „meleg sushinak” nevezett ételeket. Hurkás, szarvaskolbászos, kéksajtos és halas rizsgolyókat készített, kizárólag prémium, E-szám- és adalékmentes alapanyagokból.

Bár a kezdeményezés gasztronómiailag izgalmas volt, a magyar piacon nehéz áttörni a falat: az emberek többsége inkább megveszi az olcsó, adalékanyagokkal teli rakott káposztát, mintsem fizessen a tiszta minőségért.

Lélekcsendesítés: elvonulás, lélegzet és emberi sorsok

A folyamatos színházi és forgatási pörgést Szabó Győző nemcsak otthoni biohackinggel, hanem rendszeres elvonulásokkal egyensúlyozza. Rajong az indiai kultúráért és az ajurvédikus orvoslásért; ha tehetné, időről időre Indiában élne. Évente egyszer elmegy egy úgynevezett Panchakarma tisztítókúrára, de rendszeresen részt vesz tanyasi, zöldségleves méregtelenítéseken is.

Ezeken az elvonulásokon teljesen hétköznapi civil emberekkel – nemritkán 60 év körüli hölgyekkel – van összezárva, ahol nincs celebstátusz vagy osztályozás. Szabó Győzőt lenyűgözik az emberi sorsok, az elakadások és a mély beszélgetések. A mások felé tanúsított nyitottsága és elfogadása az a belső iránytű, ami átsegíti a mindennapi hajszán.

Fotók: Szabó Győző Facebook oldala 

Ötvenöt évesen, maga mögött hagyva a függőséget, a súlyfelesleget és a szakmai sztereotípiákat, Szabó Győző nem a megérkezettség nyugalmát élvezi, hanem a folyamatos megújulás dinamikáját. Számára a belső szabadság megőrzése a legfőbb cél – legyen szó egy egyedül megtett motoros túráról, egy új színházi drámáról vagy a családjáért vívott mindennapi küzdelemről.