A közéleti és politikai folyamatoktól való tudatos távolmaradás hosszú időn át kényelmes menekülési útvonalat biztosított a hazai nyilvánosság meghatározó szereplőinek. Az „én nem politizálok” vállveregető semlegessége azonban a gyakorlatban gyakran a fennálló viszonyok csendes validálását jelentette. Erről is beszélgetett Kovalcsik Ildikó (Lilu) Zsiborás Gergellyel a Forbes.hu 2026. szeptember 1-i Forbes Deal 2036 című adásában, hangsúlyozva, hogy a nyilvánosság elérése és az ismertség számtalan előnyt és kiváltságot biztosít, amelyért cserébe a társadalmi felelősségvállalás jelenti a minimális viszonzást.

A passzivitás ára és a közszereplők felelőssége

A véleményvezérek és ismert emberek megnyilvánulásai nem azért bírnak súllyal, mert önmagukban ők idéznének elő rendszerszintű változásokat, hanem mert mintát adnak a követőiknek. A társadalmi ügyek iránti közöny azt az üzenetet közvetíti a választópolgárok felé, hogy a saját sorsuk alakulása sem az ő felelősségük. Lilu szerint a válságos időszakokban kifejezetten kötelessége a látható embereknek, hogy a kritikus gondolkodást képviseljék, és világossá tegyék: a közügyekkel való foglalkozás nem úri muri, hanem a mindennapi élet kereteinek meghatározása.

A kereskedelmi televíziózásban és az üzleti életben egyaránt sikeres műsorvezető rámutatott arra a visszás jelenségre, hogy míg a teljesítményük elején járó fiatal művészek és zenészek közül sokan határozottan kiállnak az elveik mellett és kockáztatják a megélhetésüket, addig a biztos anyagi háttérrel rendelkező, idősebb generációk tagjai közül sokan a még nagyobb vagyoni gyarapodás érdekében hajlamosak voltak elveik feladására. A függetlenség megőrzése és a szakmai integritás vállalása nem a meglévő vagyon nagyságán, hanem az egyéni értékválasztásokon múlik.

Üzleti etika és tiszta piaci működés

A társadalmi felelősségvállalás nem merül ki a hangos megnyilvánulásokban; annak közvetlen része az etikus üzleti magatartás is. A gazdasági szereplők döntései – hogy milyen megbízásokat fogadnak el, milyen felületeken jelennek meg, és kikkel lépnek partnerségre – alapvetően formálják a nyilvánosság struktúráját. A cikkben feldolgozott beszélgetésben Kovalcsik Ildikó felidézte, hogy saját vállalkozása, a Liluland működtetése során is szigorú elveket követ: elzárkózott az állami hirdetési pénzektől, és elutasította a propagandaízű médiumokban való szereplést, mert úgy vélte, a megjelenéssel saját hitelességét adná kölcsön ezeknek a platformoknak.

Az etikus döntések sorába tartozott az is, amikor ügynökséget váltott. Amikor korábbi képviselete NER-közeli érdekeltséggel bútorozott össze, azonnal felmondta a megállapodását, lemondva a jutalékokról, és egy független, fiatal csapat kiépítését választotta a Wekomm ügynökségnél Balogh Vidor vezetése alatt. Az adófizetés, a szabályok betartása és a tisztességes piaci verseny nem terhes kötelességként, hanem egy működőképes és fenntartható ország elengedhetetlen alapjaként jelenik meg ebben a megközelítésben.

Bátorság a gyakorlatban: a Pride vállalása

A közéleti kiállás próbatételei a gyakorlati döntésekben mutatkoznak meg a legélesebben. A beszélgetésben részletesen előkerült a 2025-ös Pride felvonulás és megnyitó megrendezésének háttere. Lilu elmondta, hogy a felkérés fogadásakor benne is működtek a félelmek, és a közvetlen környezetéből szinte mindenki a távolmaradásra, az elutasításra biztatta a vállalkozására és karrierjére kiszabható lehetséges retorziók miatt.

A döntő fordulatot az hozta el, amikor a hatalom részéről elhangzott az a politikai beszéd, amelyben a Pride szervezőit a rendezvény elengedésére szólították fel. Ez a pont váltotta ki azt a reakciót, hogy a visszalépés helyett az azonnali igent választotta. A kiállás nemcsak személyes jelenlétet jelentett, hanem a teljes kapcsolati tőke mozgósítását is: olyan kulturális és művészeti szereplők bevonzását a rendezvényre, mint Wolf Kati, Kovács Patrícia, Hernádi Judit, a teljes Örkény Színház társulata, vagy épp a néhai Karsai Dániel. A tapasztalat azt mutatta, hogy a közösségi szolidaritás elve képes felülírni a személyes félelmeket.

A megalkuvás, a „későn ébredők” és a morális szembenézés

A társadalmi és politikai változások idején törvényszerűen megjelennek azok a szereplők, akik korábban asszisztáltak a felépített rendszerhez, vagy hallgatásukkal támogatják azt, majd a viszonyok rendeződésekor az új irányvonal leghangosabb támogatóiként tűnnek fel. Lilu szerint ezekkel a „későn ébredőkkel” szemben nem a bosszúvágy vagy a személyes harag a célravezető magatartás, hanem a tisztánlátás és a kritikus távolságtartás.

Az igazán stabil jövő építése nem alapulhat ingoványos hazugságokon; a társadalomnak és az egyéneknek is át kell menniük a morális szembenézés folyamatán. Ehhez elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, kik vállaltak kockázatot a nehéz időkben, kik voltak azok a független újságírók, civilszervezetek és alkotók, akik fáklyaként vagy őrlángként tartották életben a szolidaritást. A független sajtó – mint a Budapest Bike Maffia, a Hintalovon Alapítvány vagy Iványi Gábor közösségi törekvései – folyamatos támogatása az állampolgári tudatosság része kell, hogy legyen.

Új társadalmi szerződés 2036-ra

Magyarország hosszú távú jövője, az élhető és fenntartható társadalmi modell nem a puszta politikai váltásokon, hanem a társadalmi mindset mélyreható átalakulásán múlik. A jövő nem a protekcionizmusra, a kijárásos alapon működő kapcsolatokra vagy a megszerzett privilégiumokra kell, hogy épüljön, hanem a tudásalapú teljesítményre és az érzékenységre.

A fiatalabb generációk viselkedése – akik már nem az elvágyódás és a menekülés reflexével tekintenek az oktatásra vagy a karrierre, hanem a nemzetközi tapasztalatok hazahozatalában érdekeltek – reményt adó tényező. A következő 10-15 év kulcskérdése az, hogy sikerül-e egy olyan új társadalmi szerződést kötni egymással, amelyben az egyéni érdekeket képesek vagyunk a közösségi érdekek mögé sorolni, ahol az érzékenység nem gyengeséget, hanem erőt jelent, és ahol a gazdasági sikerek mögött valódi értékteremtés áll.

Ahogy a beszélgetés zárásaként felidézett Cserhalmi György-életrajz (Csáki Judit kötete) is sugallja: a társadalomnak szüksége van elveiből nem engedő „világítótornyokra”. A megalkuvásmentes karakterek és a saját területükön tisztességet mutató szereplők adhatják meg azt a hivatkozási alapot, amellyel egy ország megállhat a saját lábán.

Címlapfotó: Varga Jennifer / 24.hu
Illusztrációs fotó: Elle/ Gregus Máté