Békében, családja körében hunyt el július 2-án, csütörtökön Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész, rendező – tájékoztatta a művész felesége pénteken a Magyar Távirati Irodát (MTI). A nyolcvanhárom éves korában távozó alkotó halálával a hazai színház- és filmművészet egyik legmeghatározóbb, legfegyelmezettebb alakját veszítette el.
Színpadi jelenlét és állandó megújulás
Szilágyi Tibor 1965-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd pályája során a hazai színházi élet szinte minden jelentős műhelyében megfordult. Karrierje a kecskeméti Katona József Színházban indult, de hamar a fővárosi társulatok – köztük a Thália Színház, a József Attila Színház, a Nemzeti Színház és a Vígszínház – alaptagjává vált. Szakmai útja során nemcsak színészként, hanem a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatójaként is bizonyította elhivatottságát.

Egyéniségét a rendkívül pontos, fegyelmezett játék és a jellegzetes, mély tónusú orgánum tette összetéveszthetetlenné. Több mint 150 színházi bemutató fűződik a nevéhez. Széles eszköztárának köszönhetően a világirodalom súlyos drámai karaktereit éppolyan hitelesen formálta meg, mint a könnyedebb, komikus figurákat.
Kamera előtt és a szinkronstúdióban
A színpadi sikerek mellett a kamera is hamar felfedezte magának. Több mint 120 filmben és televíziós produkcióban nyújtott emlékezetes alakítást. Pályája kezdetén olyan filmtörténeti jelentőségű alkotásokban szerepelt, mint a Hideg napok (1966) vagy a Macskajáték (1974), de a fiatalabb generációk számára is jól ismert maradt az Üvegtigris filmekből, valamint az Eszter hagyatékából (2008).
Hangja generációk számára jelentett igazodási pontot a hazai mozikban és televízió képernyők előtt. Ő volt Jean Reno és Walter Matthau leggyakoribb és legemlékezetesebb magyar hangja, egyedi orgánuma nélkül ma már elképzelhetetlenek lennének ezen világsztárok legendás szerepei Magyarországon. Emellett a rádiókabarék állandó, népszerű közreműködőjeként is sokak számára ismert volt.

Rendezőként és költőként is alkotott
Szilágyi Tibor nem elégedett meg a színészi feladatokkal, a rendezői székben is maradandót alkotott. Olyan klasszikusokat állított színpadra, mint Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című drámája, Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja, vagy a Charley nénje című zenés komédia. Sokrétű tehetségét mutatja, hogy az irodalom területén is bemutatkozott: gondolatait, érzéseit az Égi fény és az Emlékszilánkok című verseskötetekben tárta a közönség elé.
Művészi munkásságát a szakma és az állam is a legmagasabb szinten ismerte el. 1975-ben Jászai Mari-díjat kapott, majd 1982-ben érdemes, 1987-ben kiváló művész lett. Erőteljes színészi alakításaiért és rendezői munkásságáért 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2018-ban pedig Tolnay Klári Művészeti díjat vehetett át.
Szilágyi Tibor alakításai, rendezései és felejthetetlen hangja révén kitörölhetetlenül beírta magát a magyar kultúrtörténetbe, egy teljes és kivételesen gazdag életművet hagyva maga után.