A téma az elmúlt hetekben több nyilvános megszólalásban és szakmai egyeztetésen is előkerült. Az alakuló Velencei-tavi Térségért Egyesület szakmai fórumán, illetve a kezdeményezéshez kapcsolódó korábbi megjelenésekben is ugyanaz a gondolat rajzolódott ki: a tó vízállását a helyi szolgáltatók nem tudják megváltoztatni, de abban szerepet vállalhatnak, hogy a térség ne csak nyári strandcélpontként, hanem egész évben élményt adó úti célként jelenjen meg. Az egyesületen belüli „Velencei-tó Másképp” projekt éppen ezt a szemléletet képviseli: a strandoláson túlmutató programokat, kirándulási lehetőségeket, gasztronómiát, borkultúrát és helyi szolgáltatásokat szeretné láthatóbbá tenni. A projektet Orova Zita és Bálint György vezetésével hívták életre. Utóbbival beszélgettem:
- Mikor fogalmazódott meg benned először, hogy nem elég egy-egy vállalkozást külön fejleszteni, hanem térségi szinten kell gondolkodni?
Bálint György: - Legalább öt-hat éve ott van bennem ez a gondolat. A Velencei-tó klasszikus strandolási célpontként pozícionálása önmagában már nem feltétlenül elegendő a mai turisztikai kínálatban. A térség jövőjét – látjuk - nem lehet kizárólag arra építeni, hogy valaki idejön fürdeni.
Volt egy időszak, amikor egy olyan strand üzemeltetését adtuk vissza, amelyet közel húsz éven át építettünk, szépítettünk, és amely a Velencei-tó szintjén minőségi helynek számított. Akkor már látszott, hogy ebben a formában kevés a fejlődési lehetőség, a jövőkép beszűkült. Közben egyre inkább azt éreztem, hogy a tóparton túli élményekben sokkal több lehetőség van.
Egy kisebb csapattal már akkor elkezdtünk erről beszélgetni. Olyan helyi vállalkozókról és közéleti szereplőkről van szó, akiket régóta ismerek, akik szolgáltatnak, termékeket készítenek, dolgoznak a térségben. Csak a mindennapi munka mellett ez az ügy mindig halasztódott. Ott volt a fejemben, hogy ezzel foglalkozni kellene, de mindig jött a „majd”.
- Mi volt az a pont, amikor a „majd”-ból cselekvés lett?
- Az idei nyár eleje. Májustól kezdve szinte mindenhonnan az folyt, hogy tönkre fog menni a Velencei-tó, ki fog száradni, elindult egyfajta katasztrófaturizmus, és csak a negatív hírek ömlöttek a tévéből, rádióból, internetről, minden felületről.
Őszintén szólva ez engem is megviselt. Nem is biztos, hogy akkor volt a legtöbb energiám, de egyszer csak jött egy szikra, felismerés vagy felháborodás. Azt mondtam: ha nem most, akkor soha nem fogom megcsinálni azt, amit már évekkel korábban elképzeltem.
Újra felhívtam azokat a szereplőket, akikkel korábban is kapcsolatban voltam, akik hasonló értékrend mentén munkálkodnak mint én, és felfrissítettem a korábbi elképzelésemet az aktuális helyzetre adaptáltan. A Velencei-tótól függetlenül, de a térséghez kapcsolódva, elsősorban a Velencei-hegység által határolt településekre kellene fókuszálni: Pázmándra, Nadapra, Sukoróra, Pákozdra, és az itt működő szolgáltatókra, szereplőkre. Most kellene megmutatnunk, hogy vagyunk.
- Innen született meg a Velencei-tó Másképp gondolata?
- Igen. A terület földrajzilag, működésében és szakmailag is jól körülhatárolható. A cél az, hogy tóparton túli élményeket adjunk, vagyis megmutassuk a Velencei-tavat másképp. Azt, amit az ide látogatók eddig kevésbé láttak.
Nagyon gyorsan felgyorsultak az események. Az egyeztetésekből és beszélgetésekből elkészült egy imázsvideó is, amelyre szakemberektől is azt a visszajelzést kaptuk, hogy kedves, motiváló, színvonalas anyag lett. Nekem fontos volt, hogy csak olyan ismert vagy kevésbé ismert szereplők jelenjenek meg benne, akik valóban itt élnek, itt laknak, kötődnek a térséghez. A hitelesség volt a lényeg.
Az eddigi munkámban is alapelv volt, hogy amit csinálunk, ahhoz adjuk az arcunkat. Nem bújunk senki és semmi mögé. Ebben a projektben is csak olyan szereplők és szolgáltatók vannak, akik hasonló értékrendet képviselnek. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki mindenben ugyanazt gondolja, de amit csinál, annak minőséginek kell lennie, és vendégközpontúnak.
Bálint György szerint nem egyszerű márkát építeni a tó környékén, de nem is lehetetlen (Fotó: Bálint Borárium - serpenyő, fröccs, kultúra)
- Miért pont a „másképp” lett az üzenet központi eleme?
- Mert nem véletlen, hogy ez a név: Velencei-tó Másképp. Ebben már benne van az üzenet. Más nézőpontból, más tartalommal, más élményekkel szeretnénk megmutatni a térséget.
Nem egyszerű márkát építeni a Velencei-tó körül. Nem azért, mert ne lehetne benne a tó, hanem azért, mert a Velencei-tónak van egy kialakult megítélése. A presztízse nem kifejezetten magas, és ezzel a mai turisztikai piacon, még ha csak a belföldi turizmusról beszélünk is nehéz versenyezni.
Ezért nagyon pontosan kell pozicionálni magunkat. Nem szabad túlpozicionálni a térséget, de önazonosnak kell lenni. Az már rajtunk, a szereplőkön és a rendszer működtetőin múlik, hogy ezt a „másképp” üzenetet sikerül-e jó helyre tenni.
- Miért az északi oldalra kerül a hangsúly?
- Akikkel leültünk beszélni, abban egyetértettek, hogy a tó állapotának kérdése nem a mi szakmai területünk. Szeretjük a tavat, de a tó megmentésére nincs közvetlen ráhatásunk, kompetenciánk.
Mi azzal szeretnénk foglalkozni, amit ismerünk, amivel évtizedek óta dolgozunk, és amit még jobban szeretnénk megmutatni. A fő irány továbbra is a Velencei-tó északi oldala: a természeti értékek, az épített örökség, a szolgáltatások, az aktivitások. Ez így, egyben tálalva korábban nem igazán jelent meg.
Természetesen kapcsolódhatnak hozzá olyan szereplők is, akik nem feltétlenül az északi oldalon vannak, ha minőségben és emberi hozzáállásban illeszkednek ehhez a szellemiséghez.
- Mit jelent nálatok a minőség? Lehet különbséget tenni a tó környéki szolgáltatások között?
- Lehet, de én ezt nem északi és déli partként fogalmaznám meg. Inkább azt mondanám, hogy a tó környéki szolgáltatások között vannak komoly különbségek színvonalban.
Nem szeretnénk olyan rendszert felépíteni, amelyben színvonaltól és minőségtől függetlenül mindenki jelen lehet. Ha márkát építünk, akkor meg kell határozni, hogy kihez akarunk szólni. Ha tudjuk ki a célközönség, akkor az is kiderül, kik tudnak ehhez kapcsolódni.
Piaci alapon működő vállalkozásokról és szolgáltatásokról beszélünk. Kell egy működési rendszer, amely alapján mindenki el tudja dönteni, hogy tud-e kapcsolódni hozzánk, és mi is látjuk, hogy tudunk-e vele együtt dolgozni.
- A tóval közvetlenül nem foglalkozó vállalkozások mennyire érzik a mostani visszaesést?
- Érdekes tapasztalat, hogy azoknál, akik nem közvetlenül a tóra építenek, hanem saját márkát és saját értékesítési csatornákat építettek, nem érzékelhető olyan erősen a visszaesés. Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyedül szintet lépni nagyon nehéz. Anyagilag és erőforrásokban is nehéz úgy egységet építeni, hogy közben maga a desztináció nem elég erős.
Ezért gondolom, hogy a közös munka elodázhatatlan. De csak hasonló szemléletű és azonos minűséget képviselő szereplőkkel tudjuk a közös munkát elképzelni.
- Eredetileg is egyesületben gondolkodtatok?
- Nem. Én először azt gondoltam, hogy ez maradhat egy laza szakmai együttműködés, partneri kapcsolat. Létrehoztunk egy Facebook-oldalt, egy honlapot, de menet közben egyre többször jött az ötlet, hogy ebből egyesületet kellene csinálni.
Én már sok egyesületnek voltam tagja, alapítója is, láttam már, turisztikai szervezetet is, amely egy idő után elhalt, ezért nem voltam azonnal lelkes. De volt egy pont, amikor azt mondtam: ha ez valóban értékalapú, szakmai, előremutató és jövőképpel rendelkező civil szerveződés tud lenni, akkor még egy utolsó esélyt adok ennek a formának.
Élet a tavon túl című rendhagyó eseménnyel indult az egyesület élete (Fotó: Velence-tavi program- és rendezvényszervezés)
- Hogyan lehet majd csatlakozni az egyesülethez?
- Az egyesület megalakult, de a csatlakozási rendszer kidolgozása még folyamatban van. Az biztos, hogy nem az a cél, hogy mesterségesen felduzzasszuk a tagságot. Sok szervezetnél éppen ez okozza a problémát: kezdetben nagy a lelkesedés, aztán marad egy-két ember, aki megszakad a munkában, a többiek pedig rajtuk kérik számon, hogy miért nem történt semmi.
Ezért egy olyan felvételi rendszerben gondolkodunk, amelyben lesz egyfajta „előszoba”. A jelentkezőnek bizonyos feladatai lesznek velünk közösen, és közben kiderül, mennyire gondolja komolyan, illetve tudunk-e együtt dolgozni. Lehet, hogy valaki nagyon jó dolgot csinál, de nem biztos, hogy szervezetileg is illeszkedünk egymáshoz.
Az is elképzelhető, hogy valaki nem egyesületi tagként, hanem együttműködő partnerként kapcsolódik. Lehetnek alapszintű, kiemelt és stratégiai partnerségi formák is. Ez üzletiesnek hangozhat egy civil kezdeményezésnél, de szerintem a mai világban egy érdekképviseleti vagy szakmai civil szerveződésnek is működőképes, motiváló, a mindennapi gazdasági környezetet figyelembe vevő rendszert kell kialakítania.
- Miből lehet működtetni egy ilyen kezdeményezést?
- Most azon dolgozunk, hogy a stratégiát finomítsuk, rövid és középtávú munkatervet készítsünk. Az első szakmai fórum után meglepően nagy volt az érdeklődés, és olyan szakmai szervezetektől, leendő partnerektől is érkeztek megkeresések, akikkel egyébként mi is szerettünk volna kapcsolatba lépni.
Tudjuk, hogy forrást azonban csak konkrét feladatokra, projektekre lehet szerezni. Először látnunk kell, milyen együttműködésekből, közös ügyekből és programokból lehet valódi működést építeni.
- A térségben korábban is voltak hasonló szerveződések. Miben lehet ez más?
- Fontos különbséget tenni. A Leader Egyesület például nem turisztikai szervezet, hanem térségfejlesztési szervezet. A Leader-pályázatok kezelése, kapcsolódó programok szervezése az ő feladatuk. Látták, hogy a korábbi turisztikai szerveződések elhaltak, ezért bizonyos turisztikai elemeket bevállaltak, például marketing célra is használható Velencei-tó szolgáltatói térképet készítettek, de a működésük alapvetően más.
Voltak és vannak olyan alapítványok, egyesületek is, amelyek nevében szerepel a Velencei-tó vagy a térség, de mi teljesen más alapokról és más szemlélettel indulunk.
- A Bálint Borárium tulajdonosa és vezetőjeként a saját tapasztalaidról is beszélhetsz a térséget érintő változásokról. A saját vendégkörötökből mit láttok: helyiekből vagy turistákból áll inkább a közönség?
- Inkább a kettő egyvelegéből beszélhetünk. A törzsvendégek jelentős része a tó környékéről érkezik, de az egyéni vendégeinknél sokan jönnek távolabbról is. Budapest egyre inkább felfedez bennünket, és meglepően sokan érkeznek Dunaújvárosból is.
Aki hozzánk jön, az többnyire konkrétan miattunk jön: olvasott rólunk, hallott rólunk, ajánlottak minket neki. De nagyon szívesen veszi, ha a környékre is kap személyes ajánlást. Ha valaki túrázna, ajánlok neki útvonalat, ha bort kóstolna, beszélgetünk arról, milyen bort szeret, és ehhez igazítom az ajánlást.
Szerintem a személyes ajánlásnak óriási szerepe van. Lehet prospektust adni, lehet QR-kódos digitális térkép, ez mind hasznos. De ha a vendég érdeklődéséhez igazítva mondjuk el, hová érdemes mennie, az egészen más élmény. Aki így érzi magát megszólítva, az nagyobb eséllyel vissza is jön.
- A koronavírus járvány a társadalom működésében és szokásaiban is hozott változásokat. Mennyire változtak meg a vendégek szokásai?
- Nagyon. Az emberek sokkal rövidebb időre terveznek. Korábban előfordult, hogy télen lefoglalták a szállásokat vagy a programokat. Most sokszor azon a héten keresnek helyet, programot, rendezvényt.
Egy példa: egy esküvői ebédre egy héttel korábban kaptunk ajánlatkérést. Régebben ez szinte elképzelhetetlen volt. A szabadidő eltöltésével, tervezésével kapcsolatos szokások teljesen megváltoztak. Sokkal több az ad hoc döntés.
- Mikor lehet először kézzelfogható eredményeket látni az egyesület munkájából?
- Ha arra irányul a kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy már letettünk valamit az asztalra, akkor nagyjából egy év múlva. Addigra a stratégia mentén már kell lennie egy kézzelfogható kínálati felületnek, és szeretnénk, ha túl lennénk az első, jövő nyárra tervezett, a térségben nem megszokott rendezvényen vagy rendezvénysorozaton.
Egy év alatt sok minden kiderül: mennyire vagyunk életképesek, operatívak, hatékonyak és jók.
- Három-négy év távlatából miből éreznéd azt, hogy sikeres volt a kezdeményezés?
- Abból, ha egyre több vendégtől hallanánk vissza, hogy jó ötlet volt eljönni ide. Ha azt mondanák: jó volt elmenni egy túrára, jó volt Nadapra kirándulni, jó volt Pákozdon megállni, jó volt helyi sajtot, bort, ételt, élményt találni.
Vagyis nem csak az hangzana el, hogy „strandolni mentünk a Velencei-tóra”, hanem az is, hogy „jót ettünk, jót kirándultunk, jó programon vettünk részt”. Ha ez egyre több ember fejében így áll össze, az már siker.
- Hol találkozhatnak majd az emberek a Velencei-tó Másképp tartalmaival?
- Egyelőre Facebookon és a honlapon, egyelőre erre lesz energiánk. Fontos, hogy ne csak egy hangulatvideó jelenjen meg, hanem megismerhetővé váljanak azok a szereplők, akik a térségben várják a vendégeket.
- Ha egyetlen mondatban kellene meggyőzni valakit, hogy 2026-ban és 2027-ben is érdemes lesz több napot eltölteni a Velencei-tó környékén, mit mondanál?
- Talán azt: ha élményt akarsz a szemednek, a hasadnak és a lábadnak, akkor gyere el hozzánk.
Itt egyszerre van látvány, túrázás, gasztronómia és személyes vendéglátás. Nekünk most az a feladatunk, hogy ezt láthatóvá és átélhetővé tegyük.
Pintarics Balázs
