Október 6.: főhajtás az aradi vértanúk és Batthyány Lajos emléke előtt

A szabadságharcot megtorlás követte

Az 1848. március 15-én kezdődő magyar forradalom egyik legfontosabb követelése az önálló, felelős magyar kormány megalakítása volt. A szabadságharc azonban az orosz katonai beavatkozást követően vereséget szenvedett, a magyar fősereg pedig 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert.

A harcok befejezése nem hozott megbékélést. Az osztrák hatalom példát akart statuálni, ezért a szabadságharc katonai és politikai vezetőivel szemben kegyetlen megtorlás kezdődött.

A császári haditörvényszék ítélete alapján 1849. október 6-án Aradon tizenhárom honvédtisztet végeztek ki. Négyükkel sortűz, kilencükkel kötél által végeztek.

A tizenhárom aradi vértanú

Az aradi vértanúk nem voltak egyformák. Különböző családi, társadalmi és nemzetiségi háttérből érkeztek, de a magyar szabadság ügye összekötötte őket.

Nevük a magyar történelmi emlékezet részévé vált:

• Aulich Lajos
• Damjanich János
• Dessewffy Arisztid
• Kiss Ernő
• Knézich Károly
• Láhner György
• Lázár Vilmos
• Leiningen-Westerburg Károly
• Nagysándor József
• Poeltenberg Ernő
• Schweidel József
• Török Ignác
• Vécsey Károly

Hajnalban Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet végezték ki sortűzzel. A többieket ezt követően akasztották fel.

Sorsuk azért válhatott a magyar szabadság jelképévé, mert az utolsó pillanatig vállalták korábbi döntéseiket. Nem tagadták meg azt az ügyet, amelyért katonaként harcoltak, akkor sem, amikor már tudták, hogy ezért az életükkel fizetnek.

A kivégzés előtti napon írt búcsúleveleik mögött nem távoli történelmi alakok, hanem családjuktól, feleségüktől, gyermekeiktől és szüleiktől búcsúzó emberek rajzolódnak ki. A fennmaradt levelek személyes hangja ma is megrendítő közelségbe hozza utolsó óráikat.

Ugyanezen a napon végezték ki Batthyány Lajost

Október 6-a nemcsak az aradi tizenhárom vértanú miatt vált a magyar történelem egyik legsötétebb napjává.

Pesten, az Újépület udvarán ugyanezen a napon végezték ki gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. Batthyány a törvényes, alkotmányos átalakulás híve volt, és miniszterelnökként békés politikai megoldásra törekedett.

A szabadságharc bukása után azonban őt is felelősségre vonták. Halálos ítéletét eredetileg kötél által akarták végrehajtani, de a kivégzése előtti éjszakán olyan súlyos sebet ejtett a nyakán, hogy az akasztás lehetetlenné vált. Ezért végül golyó általi halálra változtatták az ítéletet.

A kivégzőosztag előtt állva maga vezényelt tüzet. A Magyar Nemzeti Múzeum ma is őrzi azt a fehér mellényt, amelyet Batthyány a kivégzésekor viselt, és amelyen láthatók a golyók ütötte nyomok.

Az emlékezést sem tudták elfojtani

Az önkényuralom éveiben az aradi vértanúkról nyilvánosan megemlékezni nem lehetett. A gyász azonban a családokban, a honvédek közösségeiben és a magyar társadalom emlékezetében tovább élt.

A kivégzéseket követően már rövid időn belül emberek keresték fel az aradi vesztőhelyet. A megemlékezések sokáig csak titokban történhettek, majd az 1867-es kiegyezést követően október 6-a országos gyásznappá vált.

A dátumot a magyar kormány 2001-ben nyilvánította hivatalosan a magyar nemzet gyásznapjává. Azóta ezen a napon országszerte félárbócra eresztik a nemzeti lobogót, koszorúzásokkal, mécsesgyújtással és néma főhajtással emlékeznek az áldozatokra.

Mit üzen számunkra október 6-a?

A történelemkönyvekben október 6. egy dátum, mögötte azonban emberi sorsok, családi tragédiák és tudatosan vállalt döntések állnak.

Az aradi vértanúk különböző nyelven beszéltek, különböző helyekről érkeztek, és nem mindannyian születtek magyarnak. Mégis közösen vállalták Magyarország szabadságának ügyét. Példájuk arra figyelmeztet, hogy a hazához való hűséget nem kizárólag a származás, hanem a vállalt közösség, a szolgálat és a tettek határozzák meg.

Október 6-a egyben emlékeztet arra is, milyen súlyos következményekkel járhat, amikor a hatalom nem megbékélést, hanem bosszút keres. A szabadságharc katonai vereséget szenvedett, de eszméit a kivégzések sem tudták eltörölni.

Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos emléke azért maradhatott fenn, mert történetük túlmutat saját korukon. A bátorságot, a felelősségvállalást és az elvekhez való hűséget jelképezik.

Ezen a napon értük gyúlnak meg a mécsesek. Értük hajtanak fejet a megemlékezők.

Tisztelet a hősöknek.