Áremelkedést és ellátási zavarokat hozhat a műanyag- és papírpoharak kötelező leváltása

A 301/2021-es kormányrendelet értelmében 2026. július 1-jétől életbe lép a műanyag italtartó poharak, valamint azok tetejének és fedelének teljes forgalmazási tilalma. A jogszabály célja a környezeti terhelés és a hulladék csökkentése, a gyakorlatban azonban a vendéglátóipar szereplői egyre hangosabban figyelmeztetnek a közelgő átállás gyakorlati buktatóira.

A Magyar Vendéglátók Ipartestülete (MVI) a napokban hivatalos levélben fordult Kapitány István gazdasági és energetikai, valamint Gajdos László élő környezetért felelős miniszterhez. A szakmai szervezet nem a fenntarthatóság elvét vitatja, hanem a bevezetés ütemtervét és annak az ágazatra gyakorolt azonnali, drasztikus gazdasági hatásait próbálja tompítani.

A láthatatlan műanyag problémája

A mindennapi fogyasztás során két fő pohártípus uralja a piacot, amelyek elhagyása jelenleg komoly technológiai akadályokba ütközik. Az egyik a PP, azaz a polipropilénből készült műanyag pohár, amely teherbírása és higiénikus kezelhetősége miatt a fesztiválok, strandok és szabadtéri rendezvények elengedhetetlen kelléke a hideg italok és sörök felszolgálásánál.

A másik, sokkal megtévesztőbb kategória a papírpoharaké. Ezek a termékek – amelyeket jellemzően a meleg elviteles kávékhoz vagy teákhoz használnak – a legtöbb esetben vékony PE, vagyis polietilén bevonattal rendelkeznek. Ez a műanyagréteg felel azért, hogy a forró folyadék ne áztassa el a papírt. A 2026-os szabályozás ezt a rejtett műanyagot is száműzné a piacról.

Az érdekképviselet érvelése szerint jelenleg sem műszaki, sem gazdasági szempontból nem állnak rendelkezésre olyan alternatívák, amelyek kompromisszumok nélkül, teljeskörűen ki tudnák váltani ezeket az eszközöket. Az új generációs, környezetbarátabb anyagokból készült poharak beszerzési ára jóval magasabb. Ez egy olyan iparágban, ahol a hazai kis- és középvállalkozások dominálnak, azonnali és nehezen kigazdálkodható költségnövekedést jelent.

A fogyasztó fizeti meg a zöldülést

Az üzleti logika alapján, ha egy kávézó, egy bisztró vagy egy fesztiváli büfé működési költségei a drágább csomagolóanyagok miatt megnőnek, azt a cégek kénytelenek lesznek beépíteni a végfelhasználói árakba. A tilalom így közvetlenül hozzájárulhat a vendéglátóhelyek árainak emelkedéséhez.

A helyzetet tovább élezi a jogszabály időzítése. A forgalmazási tilalom 2026. július 1-jén, pontosan a nyári főszezon kellős közepén lépne hatályba. Ez az az időszak, amikor a szabadtéri rendezvényeken a legmagasabb a kereslet az egyszer használatos poharak iránt. Egy ilyen horderejű logisztikai átállás a szezon csúcsán súlyos ellátási zavarokat okozhat a vállalkozások működésében, miközben a szigorú élelmiszer-biztonsági feltételeknek is folyamatosan meg kell felelniük.

Években mért haladékot kér a szakma

A piaci sokk elkerülése érdekében az MVI egy több pontból álló kompromisszumos javaslatcsomagot tett le a minisztériumok asztalára. A legfontosabb követelésük, hogy a 2026-os határidőt legalább három-öt évvel tolják ki. Ez az időablak esélyt adna a gyártóknak a megfelelő, megfizethető helyettesítő termékek kifejlesztésére, a vendéglátósoknak pedig a fokozatos átállásra.

Ezen felül azt kérik, hogy a PP poharakat kezeljék kivételként, a PE-bevonatú papírpoharak használatát pedig teljes tiltás helyett inkább kössék szigorú és nyomon követhető hulladékgazdálkodási feltételekhez.

Az ipartestület lépése egy szélesebb szakmai folyamat része. A szervezet a közelmúltban a turizmus állami irányítóit is tárgyalóasztalhoz hívta, azt szorgalmazva, hogy a valós piaci tapasztalattal rendelkező érdekképviseletek a jövőben már a döntések és jogszabályok előkészítési fázisában hangsúlyosabb szerepet kaphassanak, elkerülve ezzel a gazdaságilag fenntarthatatlan rendeletek születését.