Lezárult a horvát nagy fehércápa ügy, egy fiatal példányt fogtak korábban

Egy tudományos felfedezés általában steril laboratóriumokban, genetikai minták és mikroszkópok felett születik meg. Ritkábban indul úgy, hogy a kutatás tárgyát illegálisan eladják egy vendéglátóhelynek, a biológusoknak pedig csupán néhány, okostelefonnal lőtt fotó alapján kell megfejteniük a tenger egyik legnagyobb rejtélyét.

Pontosan ez történt 2023 szeptemberében a horvátországi Rogoznica közelében. Egy helyi halász egy nagyjából 120-130 centiméteres, 20 kilogrammos cápát emelt ki a vízből. Az esemény önmagában is érdekes lett volna, a valódi drámát azonban az okozta, hogy a szigorúan védett állat a hírek szerint egy étteremben kötött ki. Ezzel pedig a tudomány számára elveszett a legfontosabb bizonyíték: a fizikai test, amelyből DNS-mintát vagy morfológiai méréseket lehetett volna venni.

Nyomozás pixelek alapján

A spliti Oceanográfiai és Halászati Intézet kutatóinak és a nemzetközi szakértőknek így egy sajátos biológiai helyszínelést kellett lefolytatniuk. A tét nem volt kicsi: vajon a felvételeken egy gyakrabban előforduló heringcápa (Lamna nasus), vagy a tengerek abszolút csúcsragadozója, a hírhedt, de az Adrián szinte sosem látott nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) egyik fiatal példánya látható?

A tudományos közösség hamar kettészakadt. Alen Soldo, a spliti egyetem professzora a fotókon kivehető fogazat és a testméret alapján határozottan a heringcápa mellett érvelt. A laikus szem számára a két lamnida (heringcápa-alakú) faj fiatal korában megtévesztésig hasonlít egymásra, a tévesztés pedig évtizedek óta megnehezíti a történelmi megfigyelések értékelését is.

Az eredeti publikáció szerzői nem hagyták annyiban a dolgot. A spliti intézet vezetésével a világ szinte minden kontinenséről bevontak olyan szakértőket, akik kifejezetten a nagy fehércápák és rokonaik anatómiájára specializálódtak. Képről képre, pixelekről pixelekre elemezték a rendelkezésre álló felvételeket.

A bizonyíték a részletekben rejlik

A heves tudományos párbeszéd végül eredményre vezetett. A globális kutatócsoport egyértelműen megerősítette: a Rogoznicánál kifogott állat egy fiatal nagy fehércápa volt.

Bár a test elveszett, a fotókon megörökített vizuális jegyek perdöntőnek bizonyultak. A szakértők a mellúszók egyedi mintázatát, a hátúszó specifikus alakját, és egy rendkívül apró, de annál fontosabb részletet azonosítottak: a hátsó hátúszó fehér csúcsának hiányát. Ezek az anatómiai markerek együttesen kizárták a heringcápa lehetőségét.

Mit jelent mindez az Adriára nézve?

A nagy fehércápa jelenléte a horvát partoknál nem példa nélküli, hiszen a 19. század óta léteznek dokumentált feljegyzések a felbukkanásukról. Ugyanakkor egy ilyen fiatal – az adott évben született – példány felbukkanása egészen új megvilágításba helyezi a régió tengerökológiáját. Azt sugallja, hogy a Földközi-tenger ezen szeglete nem csupán véletlenszerű átutazási útvonal, hanem a faj életciklusának egy fontos, talán szaporodási vagy nevelkedési szakasza is lehet.

Az eset egyúttal a modern tudomány egy új, egyre fontosabb jelenségére is ráirányítja a figyelmet: az állampolgári tudományra (citizen science). Ahogy a spliti intézet is hangsúlyozta, a civilek által készített fényképek és videók ma már pótolhatatlan adatokkal szolgálnak a tengerbiológusok számára. Egy egyszerű, turisták vagy halászok által lőtt fotó – ha utána kellő tudományos szigorral elemzik – képes újraírni azt, amit egy tenger élővilágáról, és a mélység ritka, rejtőzködő urairól tudunk.