Bérrobbanás gazdasági fedezet nélkül: a dolgozók nyernek, de a cégek lassan elfogynak

Látszólag minden ok megvan az optimizmusra a magyar munkaerőpiacon: az infláció két százalék alá esett, miközben a fizikai dolgozók, vagyis a kékgalléros munkavállalók bérének növekedési üteme stabilan 8 százalék felett mozog. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fizetések vásárlóértéke érezhetően nő, átlagosan 6–7 százalékos reálbér-növekedésről beszélhetünk. A felszín alatt azonban ez a bérrobbanás komoly strukturális feszültségeket okoz a vállalati szektorban.

A hivatalos és a piaci béradatok ugyanabba az irányba mutatnak, még ha eltérő módszertannal is mérnek. A KSH kereseti adatközlései a reálkeresetek alakulását is követik, míg a Trenkwalder közel 7000 fő béradata alapján 8,1 százalékos éves fizikai átlagórabér-növekedést és 2260 forintos átlagos bruttó fizikai órabért jelzett. Ez megerősíti, hogy a bérnyomás nem elszigetelt jelenség, hanem országos munkaerőpiaci folyamat, amely a vállalati költségoldalon egyre látványosabban jelenik meg.

A kkv-k és az exportőrök csapdája

A bérnövekedés klasszikus esetben a gazdaság bővülésének és a hatékonyság javulásának következménye. Jelenleg azonban más a helyzet. A bérek emelkedését nem támasztja alá megfelelő mértékű gazdasági növekedés, ami lépéskényszerbe hozza a cégeket.

A legkiszolgáltatottabb helyzetben a hazai foglalkoztatottak többségét felszívó kis- és középvállalkozások vannak, ahol a hatékonyságjavítás lehetőségei korlátozottabbak. Ilyenkor a bérköltségek emelkedése közvetlenül a működési fedezetet és a profitot emészti fel.

A helyzet különösen érzékeny azoknál a vállalkozásoknál, amelyek nem tisztán belföldi piacon mozognak. A székesfehérvári Green-shirts Quality Solution Kft. példája jól mutatja, hogy a bérnyomás és az árfolyamhatás egyszerre tudja szorítani a cégeket. A vállalat HR vezetője, Nyakas Zsuzsanna lapunknak elmondta: ők külföldi cégekkel dolgoznak, bevételeik teljes egészében euróalapúak, miközben kiadásaik forintban jelentkeznek. Emiatt céges szempontból egyszerre érzik az euró árfolyamának változását és az infláció hatását.

A cég ennek ellenére minden évben inflációkövető emeléssel és saját bérpolitikával igyekszik megtartani a munkavállalóit. Nyakas Zsuzsanna szerint náluk a próbaidő lejárta és a képzések elvégzése is kapcsolódhat bérfejlesztéshez. Úgy fogalmazott: a jó órabért végső soron a profitból adják oda a dolgozóknak, vagyis a bérverseny közvetlenül a vállalati eredményt terheli.

Székesfehérvár a budapesti bérszint és a vidéki költséglogika között

A regionális különbségek tovább élezik a helyzetet. Míg a Közép-Dunántúlon az ipari koncentráció miatt 2600 forint körüli átlagos fizikai órabérrel számolhatnak a cégek, addig Közép-Magyarországon és Budapesten már a 3000 forint feletti szint is természetesebbé vált. Ez a különbség a vállalatok telephelyválasztását, bérpolitikáját és toborzási mozgásterét is befolyásolhatja.

Székesfehérvár ebből a szempontból különösen érdekes helyzetben van. A város ipari központ, jelentős gyártó- és beszállítói háttérrel, de Budapest közelsége miatt nem tekinthető klasszikus vidéki munkaerőpiacnak. A fehérvári cégeknek egyszerre kell vidéki költségszinten működniük és egyre gyakrabban fővárosi logikával versenyezniük a munkavállalókért.

A Green-shirts Quality Solution Kft. tapasztalatai ugyanakkor árnyalják a képet. Nyakas Zsuzsanna HR-vezető szerint a kékgalléros munkavállalók esetében a budapesti elszívó hatás nem minden szegmensben érezhető közvetlenül. A fizikai dolgozóknál a napi bejárás, a céges busz, a vonat vagy a távolsági busz menetrendje sokkal erősebben meghatározza a munkahelyválasztást. Mint mondta, ebben a körben jellemzően azok vállalnak budapesti munkát, akik szállást is kapnak.

A fehérvári céghez főként Székesfehérvár 40 kilométeres környezetéből érkeznek munkavállalók, különösen Fejér vármegye nyugati részéből. A megye keleti oldalán viszont már erősebben érződik Pest megye és Budapest hatása. A bérkülönbség még mindig látványos: a Green-shirts Quality Solution Kft.-nél 2400–2500 forint körüli alap bruttó órabérről beszélnek, miközben Pest megyében ugyanebben a szegmensben a 3000 forint körüli szint is könnyen elérhető.

2000 forint alatt már nincs mozgás

A bérnyomás alsó határa is egyre egyértelműbb. Ma Székesfehérváron és környékén 2000 forintos órabér alatt ebben a kékgalléros szegmensben gyakorlatilag nem lehet munkaerőt találni. Ez fontos jelzés a helyi vállalkozásoknak: a korábbi bérszintekhez való ragaszkodás ma már nem egyszerűen nehezíti, hanem sok esetben ellehetetleníti a toborzást.

A Green-shirts Quality Solution Kft. minőségellenőrzési tevékenységgel foglalkozik, a termelést és gyártást támogatja saját állománnyal. A cég elsősorban operátorokkal, minőségellenőrökkel és más fizikai munkakörökben dolgozó munkatársakkal működik együtt. Ebben a körben a bérnyomás bőven érzékelhető, még akkor is, ha egyetlen piaci szereplőnek nincs teljes képe az egész város munkaerőpiacáról.

A versenytársak között elsősorban a nagyobb cégek jelennek meg. Egy projektcégnek, amely partnerek gyártási folyamatait támogatja, úgy kell bért és juttatást kínálnia, hogy az illeszkedjen a nagyobb vállalatok csomagjaihoz. Ez nemcsak alapbért jelent: egyre nagyobb hangsúly kerül a bónuszokra és a kiegészítő jövedelmekre is.

Már nem csak a bér dönt

A munkaerőpiaci verseny ugyanakkor nem kizárólag a fizetésről szól. A jelentkezők számára a bér mellett legalább ilyen fontos lehet a műszakrend, a bejárás, a stabilitás, a cafeteria, a munkahelyi légkör és az, hogy mennyire érzik magukat megbecsültnek.

„A kékgalléros munkavállalók sokszor nehéz élethelyzetekből érkeznek, ezért a cégek felelőssége nem ér véget a munkaszerződés aláírásánál. A Green-shirts Quality Solution Kft.-nél már az onboarding folyamat során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a dolgozók pontosan lássák, milyen bért, bejárási lehetőséget és munkahelyi környezetet kapnak.” – mondta a HR vezető a Fortal.hu-nak, majd kiemelte: „Fontos számukra, hogy a munkavállalók biztos légkört érezzenek, és ne legyenek megkülönböztetve.”

Ez különösen fontos azokban a munkakörökben, ahol a dolgozóknak akár folyamatos, három műszakos munkarendhez is alkalmazkodniuk kell. Aki ezt nem tudja vállalni, annak a cégek sokszor próbálnak rugalmasabb megoldást találni, mert a munkaerő megtartása ma legalább akkora kihívás, mint az új emberek megtalálása.

A fehérvári cég ezért közösségépítésben is gondolkodik. Csapatépítőket és közös programokat szerveznek, hogy a munkavállalók ne csak munkahelyként, hanem biztonságosabb közösségként is tekintsenek a cégre. Előfordul, hogy valaki már szinte családként tekint rájuk, mert olyan környezetből érkezik, ahol ez a fajta stabilitás korábban nem adatott meg.

Nyílik az olló a cégek között

A bérnyomás nemcsak a gyártósorokon, hanem az irodákban is érezhető. A 800 ezer és 1,2 millió forint közötti bruttó sávban kereső középvezetők körében is jelentős emelkedést mértek az előző év azonos időszakához képest. Itt mutatkozik meg igazán a cégméretből fakadó előny vagy hátrány.

A nagyvállalatok jellemzően könnyebben hajtanak végre nagyobb bérfejlesztést, míg a kisebb cégek sokszor csak mérsékeltebb emelésre képesek. Ez az eltérés azzal a veszéllyel jár, hogy a kisebb vállalkozások lassan elveszítik legértékesebb embereiket a tőkeerősebb nagyvállalatokkal szemben.

A fehérvári példából ugyanakkor az is látszik, hogy a megtartás ma már nem pusztán pénzkérdés. A munkahelyi biztonság, a kiszámítható bejárás, a korrekt bánásmód, a bónuszok és a közösségi élmény együtt alkotják azt a csomagot, amellyel egy cég versenyben maradhat.

A bérverseny ára

A dolgozók szempontjából a jelenlegi helyzet kedvezőbb: magasabb bérek, több lehetőség és erősebb alkupozíció jellemzi a piacot. A cégek oldaláról viszont ugyanez növekvő kockázatot jelent. Ha a bérnövekedést nem kíséri termelékenységjavulás, hatékonyságnövekedés vagy erősebb gazdasági teljesítmény, akkor a vállalatok egy része egyre nehezebben tudja kigazdálkodni a munkaerő megtartásának árát.

Székesfehérváron ez különösen érzékeny kérdés. A város ipari ereje miatt folyamatos az igény a fizikai munkaerőre, de a főváros közelsége, a megyei bérkülönbségek és a nagyvállalati verseny egyre szűkebb mozgásteret hagy a kisebb vagy projektalapon működő cégeknek.

A Green-shirts Quality Solution Kft. jelenleg is folyamatosan toboroz kékgalléros munkatársakat, többek között targoncás és csomagoló munkakörökbe. Ez önmagában is jelzi, hogy a fehérvári munkaerőpiac továbbra is aktív, de a sikeres toborzáshoz ma már nem elég egy álláshirdetés és egy alapbér. Versenyképes órabérre, kiszámítható feltételekre, bejárási támogatásra, kiegészítő juttatásokra és emberileg is megtartó munkahelyi közegre van szükség.

A bérrobbanás tehát rövid távon valóban javítja a munkavállalók helyzetét. Hosszabb távon azonban az lesz a döntő kérdés, hogy a cégek képesek-e úgy kigazdálkodni ezt a szintet, hogy közben nem élik fel a saját működési tartalékaikat. Mert ha a bérek gyorsabban nőnek, mint a gazdasági teljesítmény, akkor a dolgozók ma még nyerhetnek, de a cégek holnap könnyen elfogyhatnak mögülük.

Fotók: illusztráció