A brit áruházlánc az utolsó külföldi bástyáját, a közép-európai hálózatát is feladhatja. A lehetséges kivonulás nem váratlan fordulat: a hipermarketek felett eljárt az idő, a diszkontok árversenye és a hazai különadók felőrölték a régiós profitot. De mi történik az 561 üzlettel és a 22 ezer dolgozóval, ha a Tesco tényleg csomagol?
A városszéli, hatalmas alapterületű hipermarketek korszaka a végéhez közeledik. Ami a kilencvenes évek közepén még a bőséget és a nyugati vásárlási modellt szimbolizálta, az ma már egyre nehezebben és drágábban fenntartható üzleti koncepció. A vásárlók egyértelműen a gyorsan bejárható, szűkebb, de célzottabb kínálatot nyújtó diszkontokat – mint a Lidl vagy az Aldi – részesítik előnyben. Ez a mélyreható strukturális változás a fő mozgatórugója annak a folyamatnak, amelynek végén a Tesco teljesen felszámolhatja közép-európai, köztük magyarországi érdekeltségeit.
Bár a lépés a hazai vásárlók számára drasztikusnak tűnhet, a vállalat globális stratégiáját elnézve egy évtizedes folyamat logikus végkifejletéről van szó.
Egy birodalom lassú visszavonulása
A Tesco a 2014-es számviteli botránya óta folyamatosan építi le nemzetközi jelenlétét. Az egykor globális ambíciókat dédelgető áruházlánc 2015-ben a dél-koreai, 2020-ban pedig a thaiföldi és malajziai hálózatától vált meg, miközben az amerikai piacot már korábban, egymilliárd fontos veszteséggel hagyta hátra. A magyar, cseh és szlovák piacokat magában foglaló közép-európai divízió maradt az utolsó komolyabb, az Egyesült Királyságon és Írországon kívüli hídfőállás.
A pénzügyi adatok világosan megmutatják, miért merült fel az értékesítés ötlete. A régiós hálózat tavalyi 4,5 milliárd fontos (mintegy 2100 milliárd forintos) árbevétele hiába tűnik óriásinak, a cégcsoport 66,6 milliárd fontos teljes forgalmához képest eltörpül. Ennél is beszédesebb a jövedelmezőség: a régió mindössze 115 millió fontot tett hozzá a csoport 3,2 milliárd fontos korrigált üzemi eredményéhez (vagyis az alaptevékenységből származó profithoz). A vállalat a térségben ráadásul 75 millió fontos értékvesztést is kénytelen volt elszámolni, ami azt jelenti, hogy az itteni eszközeik és üzleteik könyv szerinti értéke jelentősen csökkent a romló piaci kilátások miatt.
A magyar valóság: különadók és árstopok satujában
A magyar piacon a helyzet különösen kiélezett. A Tesco itteni működése az elmúlt években masszívan veszteségessé vált. A 2023–2024-es üzleti évben a társaság 21,5 milliárd forintos mínuszt könyvelt el.
Ezt a drasztikus eredményt két fő tényező okozta. Egyrészt a kiugróan magas hazai infláció miatt a vásárlók kevesebbet fogyasztottak, így a cég árbevétele reálértéken (az áremelkedések hatását kiszűrve) jelentősen zsugorodott. Másrészt az állami beavatkozások – a kiskereskedelmi különadó, a kötelező akciózások és az azóta kivezetett árkorlátozások – olyan többletterhet róttak a hálózatra, amely felemésztette a nyereséget. Bár a 2024–2025-ös évre a veszteség mintegy felére, 10,5 milliárd forintra szelídült, a magyar operáció önmagában – az egyszeri ingatlaneladásokat nem számítva – már 2022-ben is deficites volt.
Mit jelent ez a piacnak és a vásárlóknak?
A közép-európai üzletág értékesítése kettős hatással járna. Az anyavállalat számára tiszta képet és friss tőkét hozna. A brit piacon a Tesco jelenleg rendkívül sikeres: részvényárfolyama megduplázódott, piaci értéke pedig eléri a közel 30 milliárd fontot. Az eladásból befolyó összeget hazai pályán fordíthatná árcsökkentésre, hogy visszaverje az agresszívan terjeszkedő riválisok, az Asda és a Morrisons támadásait.
A régió, és benne Magyarország számára azonban egy komplex piaci átrendeződést indítana el a lépés. Egy ekkora hálózat értékesítése komoly szakmai kihívás. A potenciális vevők köre erősen korlátozott: a jelenleg domináns diszkontláncok működési modelljébe ritkán illenek bele a hatalmas, több tízezer négyzetméteres csarnokok. Ha a kivonulás megvalósul, a fizikai üzlethelyiségek egy részét valószínűleg logisztikai központokká alakítják, feldarabolják, vagy teljesen más kereskedelmi funkciót kapnak.
A régióban dolgozó 22 ezer munkavállaló sorsa nagyban függ a tranzakció formájától. Bár Ken Murphy vezérigazgató 2023-ban még a cég szerves részének nevezte a közép-európai hálózatot, az üzleti realitás mást diktál. A Tesco fókuszálhat a hazai piacára, a magyar vásárlóknak pedig be kell rendezkedniük egy olyan kiskereskedelmi térre, amelyet végérvényesen a diszkontok dominálnak.
Válaszaimhoz mesterséges intelligenciát használok, így azok tájékoztató jellegűek, esetenként pontatlanok vagy hiányosak lehetnek.