Amikor 2022 nyarán a döntéshozók drasztikusan átírták a kisadózó vállalkozások tételes adójának (KATA) szabályait, az intézkedés elsődleges célja a bújtatott foglalkoztatás felszámolása volt. A szigorítás azonban egy olyan adminisztrációs és adózási űrt hagyott maga után a legkisebb piaci szereplőknél, amelyet azóta sem sikerült maradéktalanul betölteni. Ennek a felismerésnek az eredménye az a 22 oldalas szakmai javaslatcsomag, amelyet a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nemrégiben a pénzügyi tárca elé tárt.
Nem egyetlen gombot kell megnyomni
A kamara elnöke, Nagy Elek szerint a mikrovállalkozóknak és az egyéni vállalkozóknak továbbra is égető szükségük van egy egyszerűen adminisztrálható, kiszámítható adózási formára. A szervezet azonban nem egyetlen, kész megállapodás-tervezetet tett le az asztalra, hanem öt különböző forgatókönyvet vázolt fel. Ennek oka, hogy egy ilyen adónem bevezetése komplex döntés: egyszerre kell mérlegelni az államkincstár bevételeit, a vállalkozók adminisztrációs terheit és a gazdaság fehéredését.
"Mi egy széles étlapot adtunk a döntéshozóknak" – fogalmazott Nagy Elek, jelezve, hogy a végső irány kiválasztása, a politikai és gazdasági prioritások meghatározása a kormány feladata. A pénzügyi kormányzat képviselői egyelőre nyitottan és pozitívan fogadták az egyeztetést, a tervek szerint pedig széles körű szakmai konzultáció előzi majd meg a tényleges döntést.
Mit jelent ez a gyakorlatban? A kritikus pontok
Ha a KATA valamilyen formában vissza is tér, szinte biztosan nem a 2022 előtti, mindenre kiterjedő formájában teszi. Az iparkamara elnöke is hangsúlyozta: "Nem szabad, hogy még egyszer ugyanaz történjen, mint 2022-ben, amikor tulajdonképpen sajnos kiöntötték a gyereket a fürdővízzel." A fenntartható rendszerhez három alapvető kérdést kell tisztázni:
A céges számlázás kérdése: A korábbi rendszer vesztét a cégek (B2B) felé történő számlázás okozta, amely sok esetben a hagyományos munkaviszonyt helyettesítette. Nagy Elek már korábban is azt az álláspontot képviselte, hogy a magánszemélyek és a vállalatok felé történő szolgáltatást külön kellene szabályozni, nem pedig egyetlen mozdulattal megszüntetni az utóbbi lehetőségét.
Nyugdíj- és társadalombiztosítás: A régi KATA egyik legnagyobb strukturális problémája az volt, hogy az alacsony fix teher nem teremtett elegendő fedezetet a vállalkozók jövőbeli nyugdíjára és az egészségügyi ellátórendszer fenntartására. Egy új modellben ezt a hiányt – az egyén jövőjének és az államkassza egyensúlyának védelmében – rendezni kell.
A valorizáció, azaz az értékkövetés: Szintén komoly hiba volt a múltban, hogy a szabályozás nem követte a gazdaság reálfolyamatait. Az új koncepció szerint a határértékeket és a terheket folyamatosan hozzá kell igazítani az inflációhoz és a bérek változásához, így megelőzhető, hogy a rendszer néhány év alatt teljesen elértéktelenedjen.
Az igazi probléma nem az árfolyam, hanem a hatékonyság
A mikrovállalkozók adózása mellett a kamara a hazai cégek szélesebb körét érintő, makrogazdasági kihívásokra is rávilágított. A hazai közbeszédben és a vállalati panaszokban sokszor központi szerepet kap a forint árfolyamának ingadozása, az MKIK elnöke szerint azonban ez sok esetben csupán eltereli a figyelmet a valódi problémáról.
"Ha erős a forint, az a baj, ha gyenge a forint, az a baj" – mutatott rá Nagy Elek a piac ellentmondásos reakcióira. A valóságban az árfolyamnak kettős hatása van: miközben az erős deviza ronthatja a hazai exportőrök nemzetközi pozícióját, addig egyértelműen hűti az inflációt, ami viszont minden piaci szereplő, így a cégek alapvető érdeke is.
Az iparkamara diagnózisa szerint a magyar gazdaság hosszú távú versenyképességét nem a devizaárfolyamok napi szintű alakulása, hanem a termelékenység drasztikus javítása fogja eldönteni. Jelenleg a legfontosabb cél, hogy a hazai piac egy innovációvezérelt, magas hozzáadott értéket termelő gazdasággá váljon.