A legfrissebb bérstatisztikák szerint a magyar munkaerőpiacon továbbra is erőteljes bérkiáramlás tapasztalható. Bár a gazdasági növekedés üteme ingadozó, a munkavállalók alkupozíciója láthatóan stabil maradt, ami a fizetések folyamatos felzárkózásában mutatkozik meg.
A TrendFM beszámolója alapján a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai azt mutatják, hogy a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 772 200 forintot tett ki, míg a nettó átlagkereset 541 200 forintra emelkedett a vizsgált áprilisi időszakban. Ez a bruttó bérek esetében 9 százalékos, a nettóknál pedig ennél is markánsabb, 11,2 százalékos éves növekedést jelent.
Az adókedvezmények nyitják az ollót
A bruttó és a nettó bérnövekedés közötti több mint két százalékpontos különbség nem matematikai hiba. A nettó fizetések dinamikusabb emelkedését elsősorban a családi adókedvezmények rendszerének hatása magyarázza, amely a gyermeket nevelő munkavállalók esetében jelentősen megnöveli a kézhez kapott összeget a bruttó béralaphoz képest.
A puszta számoknál is fontosabb azonban a reálkeresetek alakulása. Míg a korábbi években a kétszámjegyű infláció rendre elvitte a béremelések vásárlóértékét, a jelenlegi alacsony – tavasz elején 1,8 százalékos – áremelkedési ütem mellett a bérnövekedés újra érezhető többletet hagy a zsebekben. Ennek köszönhető, hogy a nettó reálkereset 8,9 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi szinthez viszonyítva.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A makrogazdasági adatok mögött teljesen eltérő vállalati és lakossági valóság húzódik meg.
A munkavállalók számára a közel 9 százalékos reálbér-növekedés azt jelenti, hogy a fizetésük vásárlóértéke érdemben kezd helyreállni a korábbi sokkok után. Ez elméletileg oldhatja a lakosság óvatossági motívumát, és a többletjövedelem idővel megjelenhet a kiskereskedelemben vagy a szolgáltatások piacán, érdemben felpörgetve a belső fogyasztást.
Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője a friss adatok alapján úgy látja, hogy a lendület kitart: idén átlagosan 9-10 százalék körüli éves bérnövekedés várható.
A cégek és munkáltatók számára viszont ez egy folyamatos és kőkemény alkalmazkodási kényszert jelent. A 9-10 százalékos bérnyomás kigazdálkodása a jelenlegi, visszafogottabb külső keresleti környezetben komoly kihívás. A vállalatoknak a magasabb bérköltségeket vagy drasztikus hatékonyságnöveléssel kell kompenzálniuk, vagy – ha a piacuk és a versenytársaik engedik – be kell építeniük az áraikba. Utóbbi viszont középtávon ismét árnyomást, vagyis inflációs kockázatot hordozhat magában.
A tavaszi béradatok (a márciusi 546 ezer forintos, illetve a februári 509 ezer forintos nettó átlag) mindenesetre azt bizonyítják, hogy az év első felében az infláció feletti, stabil bérfejlesztési hajlandóság dominálta a hazai versenyszférát és az állami szektort.