A vonatozás sajátos közösségi helyzet: néhány órára idegen emberek osztoznak egy viszonylag kis téren, az üléseken, asztalokon, mosdókon és folyosókon. Ehhez nem kell külön etikettkönyv ahhoz, hogy a legtöbben tudják: amit otthon a kanapén természetesnek veszünk, az egy közösen használt vasúti kocsiban már nem feltétlenül fér bele.
Az elmúlt napokban több olyan fénykép is megjelent egy vasúti témájú Facebook-csoportban, amely pontosan ezt a határt feszegeti.
Mezítláb az asztalon, ahol más akár ehet is
Az egyik fotón egy balatoni vonat első osztályán utazó férfi mezítlábas lábait az asztalra támasztva pihen. Egy másik képen ketten is felteszik a lábukat a velük szemben lévő ülésekre. Máshol egy fiatal utas cipővel együtt használja lábtartónak a szemben lévő széket.
A legnagyobb visszhangot kiváltó bejegyzés szerzője azt állította, hogy miközben egyes utasok több ülőhelyet is elfoglaltak a lábukkal, mások a földön ültek. A poszt szerint a kalauz felszólítására sem vették le a lábukat, sőt sérelmezték a figyelmeztetést. Ezt a történetet a fénykép önmagában természetesen nem igazolja, a bejegyzés azonban több ezer reakciót és hozzászólást váltott ki.
„Pótdíjazni kellene” – felháborodtak a kommentelők
A képek alatt szinte azonnal megindult a vita. A kulturáltabb hozzászólások között többször megjelent a kérdés: miért nem intézkedik a jegyvizsgáló?
Volt, aki egyszerűen azt írta: „Pótdíjazni kellene!”, más szerint bármennyire fáradt lenne, eszébe sem jutna feltenni a lábát egy másik utas számára fenntartott ülésre.
Akadt olyan kommentelő is, aki azzal próbálta enyhíteni a helyzetet, hogy legalább nem cipővel került a láb az ülésre. Mások viszont ennél sokkal keményebben fogalmaztak, és általános következtetéseket vontak le a magyar utazóközönség kulturáltságáról.
Itt azonban érdemes óvatosnak lenni. Néhány kirívó fénykép alapján nem lehet kijelenteni, hogy ilyen a magyar utazási kultúra. Sőt, a hozzászólások tömeges felháborodása inkább arra utal, hogy az emberek jelentős része ezt a viselkedést maga is elfogadhatatlannak tartja. Ha valóban általánosan elfogadott lenne a lábak ülésre pakolása, aligha váltanának ki ezek a képek ekkora indulatot.
A probléma inkább az lehet, hogy néhány utas úgy viselkedik a közösségi közlekedésben, mintha az adott kocsi kizárólag az övé lenne.
Mit mond erről a MÁV?
A válasz meglehetősen egyértelmű. A MÁV Személyszállítási Zrt. 2026. július 1-jétől hatályos üzletszabályzata kimondja, hogy egy utas egy ülőhelyet foglalhat el. Ha valaki figyelmeztetés után is egynél több helyet használ, a vasúttársaság pótdíjat számíthat fel, és kötelezheti a további ülőhely felszabadítására.
Ez azért különösen érdekes a mostani fotók esetében, mert a lábakkal elfoglalt szemben lévő ülés nem pusztán illemtani kérdés lehet. Ha az utas ezzel ténylegesen egy második ülőhelyet is használ, és felszólítás után sem teszi szabaddá, annak már tarifális következménye is lehet.
A szabályzat azt is előírja, hogy az utasnak tartózkodnia kell az utastársak kényelmét és nyugalmát zavaró magatartástól, továbbá tilos a járművet vagy annak berendezési tárgyait bepiszkítani, megrongálni.
Tényleg büntethet ezért a kalauz?
Igen. Bizonyos esetekben méghozzá nem is jelképes összegről van szó. A 2026. június 12-től érvényes helyközi menetdíjtáblázat szerint 25 ezer forintos emeltszintű pótdíj szabható ki többek között arra az utasra, aki a járművet ruházatával, poggyászával vagy más módon beszennyezi. Ugyanez a pótdíjtétel vonatkozik arra is, aki jogosulatlanul foglal el ülőhelyet, és azt nem adja át annak, aki jogosult lenne használni, illetve egyéb módon jogosulatlanul foglal helyet.
A MÁV üzletszabályzata ezen túl lehetővé teszi az utazásból való kizárást is, ha valaki botrányosan viselkedik, zavarja a többi utast, veszélyezteti a jármű berendezéseinek épségét, vagy olyan állapotban van, illetve úgy viselkedik, hogy beszennyezheti a járművet.
Vagyis a jegyvizsgáló nem csupán udvariasan megkérheti az utast arra, hogy vegye le a lábát. Felszólíthatja az ülőhely felszabadítására, a szabályok megsértése esetén pótdíjazhatja, súlyos vagy folytatólagos rendellenes magatartásnál pedig az utazásból való kizárás is szóba kerülhet.
Ha a megállapított fizetési kötelezettséget az utas 30 napon belül sem rendezi, a menetdíjtáblázat szerint 50 ezer forintos késedelmes pótdíj következhet.
A mezítláb önmagában nem tiltott
Van azonban egy fontos különbség. A MÁV szabályzata nem mondja ki azt, hogy vonaton tilos levenni a cipőt, ahogy azt sem, hogy minden esetben automatikusan 25 ezer forintos büntetés jár azért, ha valaki a lábát felteszi.
A szabályozás nem a zokni vagy a cipő meglétéből indul ki, hanem abból, hogy az utas beszennyezi-e a járművet, zavarja-e utastársait, nem rendeltetésszerűen használja-e a berendezést, illetve elfoglal-e másik ülőhelyet.
Társadalmi szempontból azonban ennél egyszerűbb a helyzet: az ülés arra szolgál, hogy a következő utas ráüljön, az asztalra pedig adott esetben ételt, telefont vagy laptopot teszünk.
Ami otthon elfogadható, az nem feltétlenül elfogadható egy közös térben.
És ha tele van a vonat?
Itt válik igazán kellemetlenné a történet. Egy szinte üres vasúti kocsiban is kifogásolható, ha valaki cipővel összekoszol egy másik ülést. Telített járaton azonban már más dimenziót kap a helyzet: ha egy fizető utas azért nem tud leülni, mert valaki a szemben lévő ülésen pihenteti a lábát vagy a csomagját, akkor a magatartás már közvetlenül egy másik utas rovására történik.
A MÁV szabályzata éppen ezért nem hagy sok teret az értelmezésnek: egy menetjegy egy ülőhely használatára jogosít, nem kettőre, háromra vagy egy egész négyes üléscsoportra.
Rossz a magyar utazási kultúra?
Talán nem ez a megfelelő kérdés. A fényképeken szereplő esetek kétségtelenül rossz példák. A kommentek között is megjelenik a gondolat, hogy „ilyen a magyar”, vagy hogy a magyar utazóközönség igénytelen lenne. Csakhogy éppen a hozzászólók reakciói cáfolják ezt a legegyszerűbb általánosítást.
Több száz, az egyik esetben több ezer ember azért háborodott fel, mert számukra nem ez a normális.
Sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért érzi néhány utas következmények nélkülinek az ilyen viselkedést. Ha a szabály létezik, a jegyvizsgáló intézkedhet, és akár komoly pótdíj is kiszabható, akkor a probléma részben az is lehet, mennyire következetesen kérjük számon a közös terek használatának szabályait.
A vasúti kocsi ugyanis nem a nappalink
Lehet enni, dolgozni, olvasni, aludni és hosszú órákon át utazni. Közben ugyanazt az ülést néhány óra múlva valaki más használja majd. Talán ennyi lenne az utazási kultúra legegyszerűbb szabálya: úgy hagyjuk magunk után a helyet, ahogyan mi is szeretnénk megtalálni.
Fotók: Vonaton láttam/halottam
