##A hasfájás lehet valódi akkor is, ha nincs testi betegség
Bognár Emese, a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának klinikai szakpszichológusa szerint az iskolakezdéshez és az új elvárásokhoz kapcsolódó szorongás gyakori tünete lehet többek között a hasfájás és az alvászavar. A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy az iskola új szabályrendszere, a teljesítményalapú értékelés és az otthoni elvárások együttesen még érzelmileg stabil gyerekeknél is fokozhatják a szorongást. Ha a panaszok tartósan fennmaradnak, érdemes előbb a pedagógussal, szükség esetén pedig pszichológussal is beszélni.
Anna nyolcéves fia például egy hosszabb betegség után kezdett reggelente hasfájásra panaszkodni. „Az első napokban azt hittem, még gyenge. Később már bosszantott, mert hétvégén semmi baja nem volt. Végül egy este kibökte, hogy lemaradt, és attól fél, felszólítják, miközben mindenki más tudja az anyagot.”
Ilyenkor könnyű azt mondani: nincs semmi bajod. A gyerek azonban ettől még valóban érezheti a görcsöt vagy a hányingert. A pszichés eredet nem azt jelenti, hogy a tünet képzeletbeli.
Természetesen a visszatérő testi panaszoknál először az esetleges egészségügyi okokat kell kizárni. Ha azonban a tünetek feltűnően iskolanapokon jelentkeznek, hétvégén eltűnnek, vagy akkor enyhülnek, amikor kiderül, hogy nem kell bemenni, az iskolai helyzetet is érdemes megvizsgálni.
A szorongó gyerek nem mindig csendben szorong
A szorongásról gyakran egy félénk, visszahúzódó gyerek jut eszünkbe. Pedig egészen más arcot is ölthet. Helstáb Laura iskolapszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy a „hangos” szorongás dühkitörésben, dacban, makacsságban, feladatmegtagadásban vagy az iskolával szembeni erős ellenállásban is megjelenhet. A teljesítményromlás, a koncentrációs nehézség és az, ha a gyerek tudásához képest feltűnően rosszul teljesít számonkéréskor, szintén figyelmeztető jel lehet.
Vagyis néha éppen azt a gyereket címkézzük lustának vagy dacosnak, aki valójában nehezen tud mit kezdeni a saját feszültségével.
A megoldás ilyenkor nem az, hogy minden követelményt leveszünk róla, de a megszégyenítés sem segít. Helstáb Laura külön is hangsúlyozza, hogy a szorongó gyereket nem érdemes sürgetni, megbélyegezni vagy a problémáját az osztály előtt kiemelni; a személyes, elfogadó pedagógus–gyerek kapcsolat önmagában is sokat számíthat.
„Nem az óráktól félt. A szünetektől.”
Felső tagozatban gyakran már egészen más történet bontakozik ki. Dóra tizenkét éves lánya hónapokon át mondogatta, hogy utál iskolába járni. A család először arra gondolt, nehezére esik a tanulás.
„Azt hajtogattuk, hogy mindenkinek vannak olyan tantárgyai, amiket nem szeret. Aztán egyszer azt mondta: nem a matekóra a baj, hanem a szünet. Három lány rendszeresen cikizte, és már egy online csoportban is rajta nevettek.”
Ez korántsem ritka helyzet. Az UNICEF Magyarország megbízásából a Medián 2022 őszén ezer, 12–20 éves magyar fiatalt kérdezett meg az egész iskolai életútjáról. A válaszadók 66 százaléka számolt be ismétlődő fizikai, lelki vagy verbális iskolai bántalmazásról, 85 százalékuk pedig legalább egyszer megtapasztalt valamilyen iskolai bántalmazást. A kutatásban érintettek fele már 6 és 10 éves kora között találkozott először ezzel.
A hiányzással való kapcsolat még beszédesebb. A kutatás részletes jelentése szerint a válaszadók harmadával előfordult már, hogy azért nem ment iskolába, mert attól tartott, hogy bántani fogják.
Vagyis amikor egy gyerek hirtelen nem akar bemenni, a „csak lusta” magyarázat mellett érdemes azt is megkérdezni, mi történik vele a folyosón, az öltözőben, a menzán vagy az osztály online csoportjában.
Egyre gyakoribbak a testi-lelki panaszok
A reggeli hasfájást azért sem érdemes automatikusan legyintéssel elintézni, mert a magyar fiatalok körében hosszabb távon is romló tendencia látszik.
Egy 2026 februárjában a Scientific Reports folyóiratban megjelent magyar kutatás 37 930, ötödik, hetedik, kilencedik és tizenegyedik évfolyamos tanuló adatait elemezte a 2002 és 2022 közötti HBSC-felmérésekből. A vizsgált panaszok között szerepelt a fej- és hasfájás, az ingerlékenység, az idegesség, az alvási nehézség, a szédülés és a fáradtság is. 2022-ben mérték a legmagasabb tünetterhelést, különösen a lányok és az idősebb serdülők körében.
A gyakori alvási nehézség, szédülés, fejfájás, hátfájás és hasfájás előfordulása 2022-re mindkét nemnél nagyjából kétszeresére nőtt a 2002-es értékekhez képest. A kutatás ugyanakkor hangsúlyozza: ezek önbeszámolón alapuló panaszok, nem klinikai diagnózisok, és az adatokból nem lehet azt állítani, hogy mindegyiket az iskola okozza.
Viszont az iskolai nyomás érzete is nőtt. A tanulmány kiegészítő elemzésében a tanulók között 2002 és 2022 között a fiúknál 6,8-ról 9,5 százalékra, a lányoknál 5,6-ról 14,1 százalékra emelkedett azok aránya, akik az iskolai feladatokat nagyon megterhelőnek érezték. A szerzők ezt összefüggésként nem bizonyították, de olyan háttértényezőként emelik ki, amely további vizsgálatot érdemel.
De akkor engedjük otthon maradni?
Itt válik igazán nehézzé a szülő dolga. Eszter tízéves fia heteken keresztül alkudozott reggelente.
„Néha megsajnáltam, és azt mondtam, jó, akkor ma maradj itthon. Aznap boldog volt, én pedig megkönnyebbültem. Csakhogy vasárnap este már előre rettegett a hétfőtől, és egyre nehezebb lett az indulás.”
Az otthon maradás rövid távon valóban megszüntetheti a félelmet, de ha a kiváltó ok érintetlen marad, önmagában nem oldja meg a problémát. Ugyanakkor egy bántalmazott gyereket sem lehet egyszerűen azzal visszaküldeni, hogy szedd össze magad.
A cél inkább az ok felderítése. Fél egy konkrét tanártól vagy feleléstől? Lemaradt? Nehezen illeszkedik be? Csúfolják? Konfliktusa van valakivel? Vagy az iskolán kívül történik valami, ami miatt általában szorongóbb lett?
Nem biztos, hogy a direkt „bántanak?” kérdésre választ kapunk. Sokszor többet mond az, ha azt kérdezzük: melyik a nap legrosszabb része? Kivel vagy a szünetben? Ha egy dolgot megváltoztathatnál az iskolában, mi lenne az?
Mikor kell segítséget kérni?
Egy rossz hétfő reggelből még nem érdemes diagnózist gyártani. Egy dolgozat, konfliktus vagy hosszabb szünet után természetes lehet néhány nehezebb nap. A mintázat az, amit érdemes figyelni.
Ha a testi panaszok, sírás, alvászavarok vagy heves tiltakozás heteken át ismétlődik, ha szaporodnak a hiányzások, romlik a teljesítmény, a gyerek visszahúzódik, vagy az egész család életét meghatározza az iskolába indulás körüli harc, érdemes először a pedagógussal és az iskolapszichológussal beszélni, tartósabb vagy súlyosabb esetben pedig gyermekpszichológus segítségét kérni. Bognár Emese is azt hangsúlyozza, hogy a tartósan fennmaradó problémákat nem érdemes hónapokon át magukra hagyni.
A legfontosabb talán az, hogy ne a gyerek jellemét próbáljuk megfejteni.
Nem biztos, hogy lusta. Nem biztos, hogy hisztizik. És az sem biztos, hogy pontosan tudja, miért nem akar bemenni. A „nem akarok iskolába menni” mögött néha valójában az van, hogy félek, egyedül vagyok, nem bírom a nyomást, kinevetnek, nem értem, vagy egyszerűen: valami nincs rendben, csak még nem tudom elmondani.
Ilyenkor a legfontosabb kérdés nem feltétlenül az, hogy hogyan vegyük rá, hogy elinduljon, hanem az, hogy mi történik vele azon a helyen, ahová ennyire nehéz bemennie.
Ha érdekel a téma, a cikkben szerepeltetett hivatkozásokat itt olvashatod el:
