A kelta hiedelemvilágban ez különleges átmeneti időszak volt. Úgy tartották, hogy október végén az élők és a holtak világa közötti határ elvékonyodik, így a túlvilág lényei közelebb kerülhetnek az emberekhez.
A jelmezbe öltözés ezért eredetileg egészen más célt szolgált, mint ma.
Nem azért öltöztek be, hogy kitűnjenek, hanem éppen ellenkezőleg: hogy beleolvadjanak a természetfeletti társaságba. Szellemeket, démonokat és más félelmetes alakokat idéző öltözékeket viseltek, hogy a túlvilágról érkező lények ne ismerjék fel őket emberként.
Innen nézve egy tündérnek vagy hercegnőnek öltözött gyerek kevésbé tűnik praktikus választásnak.
Az ír népi logika szerint ezen az éjszakán nem feltétlenül az volt a cél, hogy valaki bájos legyen. Hanem hogy túlélje az estét.
Sütőtök? Az túl egyszerű lenne
A Halloween legismertebb jelképe ma a faragott sütőtök, a Jack-o’-lantern. Csakhogy az eredeti ír változat ennél jóval kevésbé volt barátságos.
Írországban hagyományosan tarlórépát vagy karórépát faragtak ki. Ezek jóval keményebbek, kisebbek és nehezebben megmunkálhatók, mint az amerikai sütőtökök. A végeredmény pedig ennek megfelelően egészen másképp nézett ki.
Nem mosolygó narancssárga arcok születtek, hanem összeaszott, torz, szinte mumifikálódott emberi fejekre emlékeztető lámpások.
Az ír kivándorlók csak Észak-Amerikában fedezték fel, hogy a helyi sütőtök jóval nagyobb, puhább és könnyebben faragható. Így született meg a Halloween ma ismert narancssárga arca.
Vagyis a modern töklámpás tulajdonképpen egy kényelmi innováció. Az ír előd jóval keményebb volt.
Minden értelemben.
A karakterépítés ír módszere
Gráinne Lawlor fekete humorral úgy fogalmazott: a régi ír Halloween szokásai szinte jellemformáló túlélőpróbaként működtek. Mire egy gyerek végigért az estén, már többféle veszélyt leküzdött.
Ott volt például a kifaragott répában égő gyertya. Mindezt olyan korban, amikor a jelmezek között bőven akadt könnyen gyulladó anyag.
Aztán következett az almahalászat. A vízzel teli dézsában nemcsak almák úsztak. Előfordult, hogy diót vagy érméket is tettek bele, amelyeket a gyerekeknek kéz használata nélkül kellett megszerezniük.
És ha mindezt túlélték, még hátra volt a vacsora. Abba ugyanis szintén kerülhettek meglepetések.
Fulladásveszély krumplipürében
A hagyományos ír Halloween egyik fontos étele a colcannon, amely tört burgonyából és káposztából vagy kelkáposztából készül, természetesen megfelelő mennyiségű vajjal.
A Halloween-változat azonban tartogatott egy kis extra izgalmat. A pürébe pénzérméket rejthettek.
Aki megtalálta, annak a következő évre gazdagságot és szerencsét jósoltak. Feltéve, hogy előtte nem harapott rá túl nagy lelkesedéssel.
A másik klasszikus étel a barmbrack, egy fűszeres, szárított gyümölcsökkel készült édes kenyér vagy kalács.Ebben szintén különféle tárgyakat rejtettek el.
A gyűrű például közelgő házasságot jelezhetett, míg egy kis rongydarab kevésbé biztató jövőt, szegénységet jósolt. A Halloween tehát egyszerre volt vacsora, jóslás és fogászati kockázat.
A barmbrack viszont máig része az ír október végi hagyományoknak, leginkább vastagon megvajazva, egy csésze erős fekete tea mellé.
Csokit szeretnél? Előbb dolgozz meg érte
Az amerikai trick-or-treat, vagyis „csokit vagy csalunk” szokásában ma már magától értetődő, hogy a gyerek becsönget, kinyújtja a zsákját, majd édességet kap. A régi ír változat kevésbé volt automatikus.
A gyerekek gyakran azzal a kérdéssel érkeztek: „Támogatja a Halloween-partit?”
A válaszhoz azonban teljesítmény is társulhatott. Énekelni kellett, viccet mesélni vagy akár rögtönzött táncot előadni a bejárati ajtó előtt.
Nem volt elég jelen lenni. Meg kellett dolgozni a zsákmányért.
Ebben egyébként már felismerhető az ír társasági kultúra egyik máig élő vonása. Egy családi összejövetelen vagy egy kocsmában mindig jól jön, ha valaki tud egy dalt, egy történetet, egy viccet vagy legalább valamit, amivel szórakoztatja a többieket. A Halloween pedig már gyerekkorban elkezdte a felkészítést.
És mit kaptak?
A mai édességhegyekhez képest az ír gyerekek zsákmánya időnként meglehetősen szerény volt. Sheena Diggan szerint gyakran került a zsákba alma, földimogyoró – helyi nevén monkey beans – vagy némi aprópénz. A valódi főnyereményt a csokoládé jelentette. Különösen a Cadbury.
Ez a hagyomány máig tovább él. Diggan szerint Galwayben akkor is illik megfelelő édességkészlettel várni október 31-ét, ha az ember olyan helyen lakik, ahol jó eséllyel egyetlen gyerek sem csenget be.
Ennek van egy praktikus előnye is. A maradék csokoládé soha nem vész kárba.
Amikor Galway megtelik szörnyekkel
Írország nyugati partján Halloween ma sem kizárólag családi esemény. Galway egyik legismertebb őszi látványossága a Macnas-parádé, amely az 1980-as évek óta vonul végig a városon.
Gigantikus bábok, dobosok, különös figurák és látványos installációk lepik el a macskaköves utcákat. De aki Disney-szerű kedves szellemekre számít, könnyen csalódhat.
A Macnas világa inkább sötét, groteszk és szürreális. Pontosan az a fajta vizuális világ, amelyben még érezni lehet valamit abból a régi elképzelésből, hogy Halloween éjszakáján a megszokott rend egy pillanatra felborul.
A Púca visszatér
A régi mitológiai gyökereket idézi fel a Meath megyében megrendezett Púca Festival is. A névadó Púca az ír folklór egyik legkiszámíthatatlanabb alakváltó lénye. Lehet segítőkész és játékos, de rossz kedvében kifejezetten kellemetlen társaság.
Pontosan az a karakter, akivel jobb jó viszonyban maradni. A fesztivál felvonulásokkal, zenével, hagyományos ételekkel és különféle rítusokkal idézi meg a Samhain világát. És közben emlékeztet arra, hogy Írországban a Halloween mitológiai háttere sokkal közelebb van a felszínhez, mint azt egy műanyag töklámpásból gondolnánk.
A sötétséget néha ki kell nevetni
Talán ez az egész ír Halloween legérdekesebb része. A régi szokások tele vannak halállal, szellemekkel, jóslatokkal és veszélyekkel, mégsem pusztán félelmetesek. Tele vannak humorral is.
Mintha a lényege éppen az lenne, hogy amitől félünk, azt egyetlen éjszakára közelebb engedjük magunkhoz. Arcot adunk neki, kifaragjuk egy répából, jelmezbe öltünk miatta, viccet mesélünk neki, majd eszünk egy szelet barmbracket.
A Halloween ír gyökerei ezért jóval érdekesebbek annál, hogy ki találta fel a töklámpást.Egy olyan kultúra rajzolódik ki mögöttük, amely megtanulta, hogy az élet bizonytalan, a tél sötét, a túlvilág pedig – legalábbis október 31-én – gyanúsan közel lehet.
Ha pedig már úgyis jönnek a szellemek, talán jobb zenével, történetekkel, némi fekete humorral és egy nagy adag vajjal várni őket.
