Tíz gramm por egy másik világból: Japán a Mars holdjára indul

Képzeljünk el egy helyet, ahol egy hetvenkilós ember súlya nagyjából egy levélboríték súlyának felel meg. Itt egy óvatlan mozdulat is elég ahhoz, hogy valami elrugaszkodjon a talajtól. A Mars Phobos nevű holdján a gravitáció a földinek mindössze nagyjából kétezred része. Japán most éppen ide készül leszállni.

Leszállás egy szinte súlytalan világban

A Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) által vezetett Martian Moons eXploration, röviden MMX-misszió a délnyugat-japáni Kagosima prefektúrában található Tanegasima Űrközpontból indult.

A cél egyszerre egyszerűnek és merésznek hangzik. A misszió a világon elsőként szállna le a Phoboson, mintát gyűjtene a felszínéről, majd azt visszahozná a Földre.

Az ilyen apró égitesteken a leszállás egészen más feladat, mint egy bolygón. A nehézség itt nem a zuhanás megfékezése. Az a kérdés, hogyan maradjon a szonda egyáltalán a felszínen. Az MMX felfedezőmodulja ezért négy leszállólábat kapott, amelyeket kifejezetten a Phobos különleges körülményeihez terveztek.

Három modul, évekig tartó körút

Az MMX három modulból áll, és mindegyiknek megvan a maga szerepe az oda-vissza úton. A felfedezőmodul a mintavevő berendezés mellett számos megfigyelőműszert is visz magával. Emellett két szuper hi-vision kamera is a fedélzetén lesz, ezeket a JAXA és a japán közmédia, az NHK közösen fejlesztette.

Az időléptékhez türelem kell. A szonda a tervek szerint körülbelül egy évvel az indulás után ér a Mars közelébe, ezután pedig három évig végez megfigyeléseket. Ebben az időszakban szállna le a felfedezőmodul a Phoboson, hogy összegyűjtse a mintát.

A begyűjtendő anyag mennyisége első hallásra szerénynek tűnik. Legalább tíz gramm a cél, mégpedig a felszíni rétegből, legalább két centiméteres mélységből. A mélységnek is van jelentősége: a terv szerint nem csupán a legfelső porréteget kaparná fel a szonda.

A visszatérő modul a minták földre szállítását várhatóan a 2032 márciusában záruló japán pénzügyi évben teljesíti. A kilövéstől a laboratóriumi vizsgálatokig tehát jó néhány év telik el.

Miért éri meg egy apró holdért ennyit utazni?

A Phobos parányi, kevéssé feltűnő égitest a Mars mellett, a JAXA mégis kettős tétet lát a misszióban. Az egyik tudományos: az ügynökség reméli, hogy a minták közelebb visznek a Phobos eredetének megértéséhez. Hogy miként keletkezett a hold, az a jelek szerint ma is nyitott kérdés, és erre a közvetlenül begyűjtött felszíni anyag más rálátást adhat, mint a távoli megfigyelések.

A másik tét technológiai. A JAXA azt várja a programtól, hogy segítségével kifejleszti a Mars-térség felderítéséhez szükséges technikákat. Egy másik bolygó környezetében leszállni, onnan elindulni és épségben hazatérni olyan műveletsor, amelynek minden lépését ki kell próbálni, mielőtt nagyobb vállalkozások jöhetnének.

A projekt teljes fejlesztési költsége 55,3 milliárd jen, nagyjából 350 millió dollár. Ez az összeg egy évtizedes léptékű, több modulból álló, oda-vissza utat tervező bolygóközi misszió ára.

Egy marék por, hosszú út után

Az MMX története valójában a türelemről szól. Évekig tartó utazás, hónapokig tartó megfigyelés, majd egy pillanatnyi érintés egy szinte súlytalan világ felszínén. Mindez néhány tíz grammnyi anyagért. Ha a terv sikerül, ez a kevés por lehet az első kézzelfogható darab, amely a Mars holdjáról a Földre ér. A felszínre hozott anyag pedig talán többet elárul a vörös bolygó környezetének múltjáról, mint amennyit pusztán a távolból meg lehetne figyelni.

Fotó: Euronews.com