Másfél órás keresés után épségben megtalálták azt a külföldi turistát, aki a visegrádi erdőben tévedt el. A Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányság kérésére a Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat avatkozott be a mentésbe a Telex beszámolója szerint.
A túrázó a visegrádi Salamon-toronytól indult körtúrára, de felkészületlenül vágott neki az útnak. Telefonján nem volt mobilinternet, papíralapú térképet nem vitt magával, és mivel egyedül tartózkodott az országban, senkinek sem jelezte a tervezett útvonalát.
A mentést egy különleges módszerrel oldották meg. A rendőrségi Tevékenység-irányítási Központ egy angolul jól beszélő munkatársa konferenciahívást kezdeményezett. Az egyik vonalon a bajbajutott turistával, a másikon a kutató-mentőkkel tartotta a kapcsolatot.
A beszélgetésbe bekapcsolták a helyszínre tartó mentőquad rádióját, valamint olyan helyi futókat és túrázókat is, akik alapos helyismeretükkel segítettek pontosítani az eltévedt személy helyzetét. A koordinált akció eredményeként a turistát közel másfél óra egyeztetés és keresés után sikerült megtalálni.
Mit tanít a visegrádi eset?
A történet egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem csak hosszú, magashegyi vagy téli túrákon lehet bajba kerülni. Egy ismert kirándulóhelyen vezető, rövidnek gondolt körtúra is kockázatossá válhat, ha a túrázó nem tudja pontosan, merre jár, nincs nála használható térkép, és senki sem tudja, mikor és milyen útvonalon kellene visszaérnie.
A Magyar Természetjáró Szövetség gyakorlati tanácsai szerint a telefon GPS-e és a térképes pozíciómegjelenítés sokat segíthet a tájékozódásban. Ez azonban csak akkor működik biztonságosan, ha a készülék fel van töltve, van tartalék energiaforrás, és a térkép offline módban is elérhető, mert erdős, szurdokos vagy hegyvidéki területeken a mobilinternet könnyen megszűnhet.
A turistajelzések szerepe sem mellékes: az MTSZ szakmai útmutatója szerint ezek célja éppen a tájékozódás lehetővé tétele. Eltévedéskor ezért sokat számíthat, ha valaki meg tudja mondani, milyen jelzést látott utoljára, melyik útelágazásnál fordult el, vagy milyen jellegzetes tereptárgy, kilátó, patakmeder, pihenőhely van a közelében.
Mit vigyünk magunkkal az erdőbe?
A visegrádi mentés alapján a minimális felszerelés nem luxus, hanem biztonsági alap. Feltöltött telefon, offline térkép vagy papírtérkép, powerbank, elegendő víz, némi élelem és az időjáráshoz illő ruházat akkor is indokolt, ha csak néhány órás kirándulásról van szó.
Legalább ilyen fontos az előzetes tájékoztatás: indulás előtt érdemes megosztani valakivel a tervezett útvonalat, a kiindulópontot, a célállomást és a várható visszaérkezési időt. Ha valaki egyedül túrázik, ez különösen fontos, mert késés vagy baj esetén így gyorsabban szűkíthető a keresési terület.
A legbiztonságosabb megoldás az, ha a túrázó jelzett útvonalon marad, rendszeresen ellenőrzi a helyzetét, és nem csak a telefonos navigációra támaszkodik. A digitális térkép és a papíralapú tájékozódás nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő eszköz.
Mit tegyünk, ha mégis eltévedtünk?
Ha valaki eltéved, a legrosszabb reakció a pánikszerű bolyongás. Érdemes megállni, felmérni a helyzetet, megpróbálni visszaidézni az utolsó biztos pontot, és ellenőrizni, látható-e turistajelzés, útelágazás, tábla, építmény vagy más azonosítható tereptárgy.
Baj esetén Magyarországon a 112-es segélyhívót kell hívni. A rendőrség tájékoztatása szerint ilyenkor meg kell adni a bejelentő nevét és telefonszámát, az esemény helyszínét, azt, hogy mi történt, kinek van szüksége segítségre, van-e közvetlen életveszély, illetve hány sérült van és milyen súlyos a sérülésük.
Ha a pontos helyszín nem ismert, azt körülírással kell meghatározni. Egy erdei mentésnél segíthet a GPS-koordináta, az utolsó látott turistajelzés, egy kilátó, patak, erdei út, kereszteződés, parkoló vagy bármilyen olyan pont megnevezése, amely alapján a mentésirányítás és a kutató-mentők szűkíteni tudják a keresést.
Külföldi turisták számára különösen fontos, hogy a 112 az Európai Unió egységes segélyhívószáma, vagyis akkor is ezt érdemes ismerni, ha valaki nem tudja a helyi rendőrségi, mentő- vagy tűzoltósági számokat. A visegrádi esetben is döntő volt, hogy a rendőrségi irányítás angolul beszélő munkatársa közvetíteni tudott a bajbajutott és a mentésben részt vevők között.
A Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat - HUNGO hivatalos oldala szerint a szervezet éjjel-nappal elérhető ügyeletet működtet, és hivatásos szervek felkérésére élő személyek lokalizálásában is részt vehet. Eltűnéses vagy veszélyhelyzeti ügyben azonban az első lépés továbbra is a 112 hívása és a diszpécser utasításainak követése.