Magyarra fordítva: Buksinak joga van ugatni, a gazdájának viszont nincs korlátlan joga arra, hogy a fél utcával minden éjjel végighallgattassa.
Ráadásul a Polgári Törvénykönyv általános szomszédjogi szabálya is hasonló logikából indul ki: a saját tulajdonunk használata közben sem zavarhatjuk szükségtelenül a körülöttünk élőket. A kérdés tehát nem az, hogy történt-e egyetlen vakkantás 22 óra után. Hanem az, hogy milyen gyakran, milyen hosszan, milyen napszakban és mennyire zavaró módon történik mindez.
Először azért nézzük meg, mi baja Buksinak
Mielőtt bárki hatósághoz rohanna, érdemes becsöngetni a szomszédhoz. Már csak azért is, mert meglepően gyakori, hogy a gazda nem tudja, mit csinál a kutyája, amikor nincs otthon. Ő reggel nyolckor elmegy dolgozni, Buksi pedig nyolc óra öt perckor megkezdi nyolcórás műszakját a kerítésnél.
A hosszan tartó ugatás mögött rengeteg dolog állhat. Lehet, hogy a kutya unatkozik, kevés a mozgása és az ingere, egész nap egyedül van, minden járókelőt lát a kerítésen keresztül, vagy szeparációs szorongással küzd. Idősebb állatnál fájdalom, érzékszervi változás vagy más egészségügyi probléma is állhat a háttérben.
Ez azért fontos, mert az állandó ugatás sokszor magának a kutyának sem jó állapot.
Lehet, hogy már az megoldja a helyzetet, ha éjszakára beengedik, több séta és foglalkozás kerül a napjába, eltakarják előle a kerítés legingerlőbb részét, kutyatréner segít a viselkedési problémán, vagy állatorvos vizsgálja meg, nincs-e valamilyen egészségügyi oka. A jó megoldás tehát nem az, hogy valahogy „kikapcsoljuk” Buksit. Hanem az, hogy megértsük, miért érzi szükségét annak, hogy órákon keresztül ugasson.
És ha a szomszéd szerint ez a mi bajunk?
Itt kezdődik az „Utánajártunk” kevésbé romantikus része. Ha egyszer normálisan szóltunk, majd még egyszer, és hetek múlva is hajnali kettőkor hallgatjuk ugyanazt a műsort, érdemes elkezdeni dokumentálni a helyzetet.
Nem kell hozzá NATO-megfigyelőállomást telepíteni a teraszra. Elég lehet felírni, melyik napon mikor kezdődött az ugatás, mennyi ideig tartott, és rendszeresen ismétlődött-e. Hasznos lehet a saját lakásunkból hangfelvételt készíteni arról, milyen erősen hallható a zaj – lehetőleg anélkül, hogy közben a szomszéd magánéletét filmeznénk –, és az sem mellékes, ha ugyanazt több környékbeli lakó is tapasztalja.
Létrejön a Buksi-napló:
Május 12., 00:40–01:35: folyamatos ugatás.
Május 13., 03:50–05:25: újabb folymatos ugatás, nyüszítés.
Május 14.: csend. Buksi és mi is kipihentük magunkat.
Viccesnek hangzik, de ha később hivatalos eljárásig jut a történet, már nagyon nem mindegy, hogy azt mondjuk-e, „állandóan ugat”, vagy konkrétan meg tudjuk mutatni, mikor és milyen rendszerességgel történik.
Nincs mágikus este tíz óra
Van egy városi legenda, amely szerint este 10 után minden zaj automatikusan csendháborítás. A valóságban nincs ilyen kapcsoló. A szabálysértési törvény nem napszakot határoz meg, hanem azt mondja ki, hogy lakott területen az indokolatlan, mások nyugalmának zavarására alkalmas zaj lehet csendháborítás.
Nyilván nem ugyanúgy ítélünk meg egy délutáni vakkantássorozatot és egy kétórás hajnali ugatást, de nem önmagában az óra dönti el a kérdést.
Ha az éjszaka közepén éppen zajlik egy súlyos és tartós zajterhelés, rendőrségi bejelentés is szóba jöhet; azt, hogy az adott helyzet megvalósítja-e a csendháborítást, mindig a konkrét körülmények alapján lehet megítélni. Ha viszont nem egyszeri éjszakai esetről, hanem hónapok óta tartó problémáról van szó, általában van ennél célzottabb út.
Birtokvédelem: amikor már hivatalosan is szeretnénk aludni
Ha valakit a saját lakása vagy ingatlana nyugodt használatában tartósan zavarnak, birtokvédelmi eljárást kezdeményezhet a jegyzőnél. Székesfehérváron erre konkrét önkormányzati eljárás van. A kérelemhez érdemes csatolni a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a jegyző pedig megalapozott esetben elrendelheti a zavarás megszüntetését és eltilthatja a másik felet a birtoksértő magatartástól. A város tájékoztatója szerint a jegyzői birtokvédelem kérelemre indul, és a bizonyításban fontos szerepe van annak, aki a zavarást állítja.
Ez fontos különbség: nem azt kérjük a jegyzőtől, hogy büntesse meg Buksit. Buksi nem vádlott. Azt kérjük, hogy szűnjön meg egy olyan állapot, amely miatt nem tudjuk rendesen használni a saját otthonunkat.
Mi van, ha nemcsak nekünk rossz, hanem a kutyának is?
Fontos, hogy ne pusztán zajforrásként nézzünk az állatra. Ha azt látjuk, hogy a kutya egész nap egyedül van kint, láthatóan rossz állapotban van, nincs megfelelő helye, ellátása, mozgása, vagy más körülmény alapján felmerül, hogy nem megfelelően tartják, akkor állatvédelmi kérdésről is beszélhetünk.
Székesfehérváron állattartással kapcsolatos lakossági bejelentést lehet tenni a Polgármesteri Hivatalnál. A hatóság helyszíni szemlét tarthat, adatokat kérhet az állattartótól, kötelezheti a megfelelő tartási körülmények kialakítására, állatvédelmi bírságot szabhat ki, és súlyos esetben az állattartást is korlátozhatja vagy megtilthatja.
Ez már egy egészen más helyzet. Ilyenkor nem azért szólunk, mert „idegesít”, hanem azért, mert lehet, hogy Buksi segítségre szorul.
Panelban Buksi még közelebb költözik
Kertes háznál legalább van némi távolság. Egy panelban vagy társasházban előfordulhat, hogy a hálószobánk és a szomszéd kutyája között nagyjából egy fal, két konnektor és a remény áll.
Az alaphelyzet azonban ugyanaz: attól, hogy társasházban vagyunk, a kutyatartás természetesen nem tilos, de a többiek életét tartósan zavaró állapot itt sem válik elfogadhatóvá.
A plusz szereplő a közös képviselő és a házirend. A társasházi törvény előírja, hogy a házirendnek rendeznie kell a lakhatás nyugalmát szolgáló, zajjal járó tevékenységekre vonatkozó szabályokat, amelyeket a lakás mindenkori használójának be kell tartania – függetlenül attól, hogy tulajdonos vagy bérlő.
Ezért társasházban első körben a gazdával való egyeztetés mellett érdemes jelezni a problémát a közös képviselőnek is. Ha több lakást érint, annak külön súlya van: egészen más helyzet, ha egyetlen szomszéd érzékeny a zajra, és más, ha a harmadik, negyedik és ötödik emelet lakói egyaránt pontosan tudják, mikor ment el Buksi gazdája vacsorázni.
Ha ez sem vezet eredményre, ugyanúgy szóba kerülhet a birtokvédelem, éppen zajló súlyos esetben a csendháborítás, illetve rossz tartási körülmények gyanújánál az állatvédelmi bejelentés.
Amit viszont semmiképpen ne csináljunk
A szomszédháborúk különös tulajdonsága, hogy néhány kialvatlan hét után egészen kreatív ötletek születhetnek. Ezek egy részét érdemes nem megvalósítani. Ne dobjunk semmit a kutyának a kerítésen keresztül, ne etessük engedély nélkül, ne próbáljuk megijeszteni vagy fájdalmat okozni neki, és lehetőleg ne az legyen az első lépés, hogy a lakópark Facebook-csoportjában 48 hozzászólásban megállapítjuk, milyen ember a gazdája.
Ha valóban az állat viselkedését szeretnénk megváltoztatni, ahhoz elsősorban a gazdának kell változtatnia valamin.
Akkor most mit csináljunk?
A legjobb sorrend valójában meglepően egyszerű.
Először beszéljünk a gazdával, és próbáljuk kideríteni, tud-e a problémáról. Ha együttműködő, érdemes először kutyás megoldást keresni: több foglalkozás, tréning, éjszakai elhelyezés, a kiváltó ingerek csökkentése vagy szükség esetén állatorvosi vizsgálat.
Ha semmi nem változik, dokumentáljuk a rendszeres zavarást. Társasházban vonjuk be a közös képviselőt is. Tartós probléma esetén jöhet a birtokvédelem; éppen zajló, súlyos éjszakai esetnél felmerülhet a csendháborítás miatti bejelentés. Ha pedig arra utaló jeleket látunk, hogy maga a kutya sincs megfelelően tartva, akkor állatvédelmi úton is érdemes jelezni a problémát.
Mert a jó végkifejlet nem az, hogy Buksi eltűnik a szomszédból. Hanem az, hogy a gazdája megérti, miért ugat, tesz valamit a probléma ellen, Buksi is nyugodtabb lesz, mi pedig végre nem tudjuk fejből megmondani, hány vakkantás fér bele egy percbe.
Szeretjük Buksit. Csak hajnali kettőkor már szeretnénk aludni is.
