A gyerekek már az első osztályban találkoznak a digitális pénzzel

Évtizedekig a malacpersely volt az első pénzügyi élmény: érme bedobva, doboz megrázva. Mára a kép megváltozott. Az Erste és a Visa közös sajtótájékoztatóján ismertetett reprezentatív kutatások szerint a 7-10 éves gyerekek több mint fele már valamilyen pénzügyi alkalmazást használ a mindennapokban. Vagyis a pénzzel való első találkozás sok családban már nem a kézzelfogható aprónál, hanem egy telefon képernyőjén történik.

Mi derült ki a kutatásból

A két cég adatai két irányból közelítik meg ugyanazt a jelenséget. A Visa egy három országra kiterjedő vizsgálatra hivatkozott, az Erste pedig a saját, hazai adataira támaszkodott.

Szincsák Gyula, a Visa szenior fizetési megoldások szakértője a tájékoztatón arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a gyerekek többsége még nem fizet önállóan, a vásárlási döntésekre már most hatással vannak: a kutatás szerint 10-ből 7 gyerek befolyásolja a szülei költéseit. Ez azt jelenti, hogy a gyerek nem passzív szemlélője a családi pénzügyeknek, hanem aktív – ha közvetett – szereplője.

Az is kirajzolódott, hogy a szülők maguk sem tartják korainak a témát: a kutatás szerint a 7-10 éves kort tekintik a legalkalmasabbnak arra, hogy a gyerek megismerkedjen a pénz kezelésével. Vagyis nem a digitalizáció kényszeríti rá a családokra a korai pénzügyi nevelést, hanem a szülői attitűd és a technológia ugyanabba az irányba mutat.

Mennyi pénz van a gyerekek kezében

A zsebpénz nagyságrendje is konkrét képet ad. Murányi Linda, az Erste Bank PR és belső kommunikációs vezetője szerint a legtöbb szülő havi ezer és 24 ezer forint közötti összeget biztosít a gyermekének, és minden ötödik szülő ennél is többet ad.

Ez a sáv azért fontos, mert megmutatja: nem jelképes összegekről van szó. Havi 24 ezer forint már olyan nagyságrend, amelynél valódi döntési helyzetek alakulnak ki – mire költse, mit halasszon el, mennyit tegyen félre a gyerek. Éppen ezek azok a helyzetek, amelyekben a pénzkezelés gyakorlattá válik, nem pedig elvont magyarázattá marad.

Mit jelent ez a gyakorlatban

A szülők számára a kérdés egyre kevésbé az, hogy mikor kezdjenek pénzről beszélni, sokkal inkább az, hogy milyen eszközzel. Az Erste adatai szerint a szülők több mint fele nyitott arra, hogy fizikai vagy digitalizált bankkártyát adjon a gyermeke kezébe a mindennapi kiadásokhoz. A digitalizált bankkártya itt azt jelenti, hogy a kártya nem feltétlenül plasztik formában létezik, hanem például egy telefonos alkalmazásban, mobilfizetésre alkalmas formában.

Ez kettős hatással jár. Egyrészt a digitális megoldás átláthatóbbá teszi a gyerek költéseit: a szülő követni tudja, mire megy a pénz, és könnyebben adhat határokat. Másrészt épp a digitális pénz természete az, ami megnehezítheti a tanulást – a képernyőn látott szám absztraktabb, mint a kézbe fogott érme, így a „mennyi pénzem van valójában” érzés nehezebben alakul ki. A pénzügyi nevelés szempontjából tehát az eszköz önmagában nem old meg mindent; az számít, hogy mi épül köré beszélgetésben és szabályokban.

A cégek oldaláról nézve a kutatás egy formálódó piacot ír le. Egy olyan korosztály, amely még nem keres, de már befolyásol és egyre inkább fizet is, természetes célpont a bankok és a fizetési szolgáltatók termékfejlesztésében. A gyermekeknek szóló kártyák és appok nemcsak egy aktuális igényt szolgálnak ki, hanem korán kialakítják a márkához és a fizetési szokásokhoz való kötődést – ez hosszabb távon ügyfélszerzési szempont is.

Milyen trendbe illeszkedik

A kutatás egy szélesebb folyamat része: a készpénz visszaszorulásával a pénzügyi szocializáció is áttevődik a digitális térbe. Korábban a gyerek a boltban látta, ahogy a szülő fizet, és maga is érmékkel ismerkedett. Ma a fizetés egy érintés a kártyával vagy a telefonnal – a pénz mozgása láthatatlanabb lett.

Ez új helyzetet teremt. A pénzügyi tudatosság nem alakul ki magától attól, hogy a gyerek korán hozzájut a digitális eszközökhöz; a számokhoz tartozó jelentést – mennyi az sok, mit jelent megtakarítani, mire elég egy adott összeg – továbbra is tanulni kell. A kutatás adatai azt mutatják, hogy a szülők és a technológia időzítése most egybeesik. Hogy ebből pénzügyi tudatosság vagy csak könnyebb költés lesz, az nem az eszközön, hanem a használat módján múlik.