Csillagközi utazás és egy nagyon megosztó Supergirl – Kinek érdemes jegyet váltani?

Amikor beülsz a sötét terembe, és a vásznon felvillannak egy távoli, idegen galaxis fényei, azonnal egyértelművé válik: ez a film nem a csendes, földhözragadt drámák kedvelőinek készült. A történet szerint egy kegyetlen ellenség egészen váratlanul lesújt Kara Zor-El, azaz Supergirl (Milly Alcock) otthonának közelében. A vonakodó főhősnő kénytelen társakat toborozni, a végeredmény pedig egy szedett-vedett, egymáshoz alig illő karakterekből álló brigád lesz, akik a csillagok közé indulnak igazságot tenni – vagy éppen bosszút állni.

Az alapfelvetés egy klasszikus, nagyszabású űrkalandot ígér. A látványvilág magába szippant, a dinamika pedig a furcsa csapattagok közötti súrlódásokra épít. Ugyanakkor érdemes felkészülni rá: ritkán látni ennyire végletesen megosztó képregényfilmet. Ha azon gondolkozol, hogy erre a filmre szervezd-e a hétvégi mozinézést, érdemes megvizsgálni, mit tapasztaltak azok, akik már túl vannak a vetítésen.

Két táborra szakadt a nézőtér

Az élmény nagyban függ attól, milyen elvárásokkal léped át a terem küszöbét. A közönség egyik fele számára a film egy igazi, kikapcsolós moziélményt nyújtott. Számukra a humor, a ritmus és a vizualitás elvitte a hátán a produkciót. Egy elégedett néző úgy fogalmazott: „Szerintem bomba volt. A poénok is ültek nálam. Ha már szuperhős kell, akkor jó az irány.” Sokan kiemelték Milly Alcock alakítását is, mondván, a színésznő karaktere kifejezetten hitelesre sikerült, és a szereposztás telitalálat volt.

Ezzel szemben ott van a másik tábor, akik számára a film komoly csalódást, sőt, frusztrációt okozott. Többen az átgondolatlan történetvezetést és az ellentmondásos üzenetet emelték ki kritikaként. A történet elvileg a bosszú árnyoldalait próbálja bemutatni, de közben a gonosztevők annyira egysíkúak és karikaturisztikusak, hogy a morális dilemma súlytalanná válik.

Hol maradt a szupererő?

Az egyik legélesebb kritika magát az akciót és a főhős képességeinek használatát érte. Bár Supergirl neve egyet jelent a szinte korlátlan erővel, a történet során különböző okokból többször is visszavesznek a képességeiből. Van, akit kifejezetten zavart, hogy a főhősnő a játékidő nagy részében nem tudja használni az erejét, vagy ha mégis, meglepően ügyetlenül bánik vele. Egy néző, aki a drágább, 4DX-es élményt választotta, arról számolt be, hogy a feszültség helyett inkább idegességet érzett a „katyvasz” történet és a versengő, fárasztó mellékszereplők miatt, olyannyira, hogy a vetítés befejezése előtt távozott a teremből.

Neked való ez az űrkaland?

Ha egyedül vagy társasággal beülnél egy filmre, hogy egy nehéz munkanap után egyszerűen csak „kikapcsold az agyad”, és átadd magad a felhőtlen, látványos szórakozásnak, a Supergirl jó választás lehet. A látványvilág rendben van, és ha rezonálsz a film humorára, egy kifejezetten szórakoztató két órában lesz részed.

Ha viszont a korábbi Superman-filmek komolyabb hangvételét, logikusan felépített karakterfejlődést, vagy koherens mondanivalót keresel, nagy eséllyel bosszankodva fogsz felállni a székből a stáblista alatt.