Miért pont a matek fáj a legjobban szeptemberben?

Van egy pillanat szeptember elején, amikor egy gyerek ránéz a matekfüzetre, és már azelőtt megfeszül, hogy egyetlen példát is megoldott volna. Nem a feladattól fél. Attól fél, amit a feladat felidéz benne: a tavalyi órákat, amikor lemaradt, és az érzést, hogy mindenki más érti, csak ő nem.

Ez a fajta szorongás ismerősebb, mint gondolnánk. És ami érdekes benne, hogy legtöbbször nem arról szól, amiről elsőre látszik.

Nem a tehetség hiányzik, hanem egy lépcsőfok

Baloghné Békési Beáta matematikatanár, a Matek Oázis oktatási portál alapítója szerint a bizonytalanság ritkán fakad valódi képességbeli hiányosságból. Sokkal inkább az alapok hiányából és a túl gyors tanórai tempóból ered.

Ez a különbség fontosabb, mint amilyennek hangzik. Ha egy gyerek „nem jó matekból”, az egy címke, ami könnyen ráragad, és amit ő maga is elhisz. De ha valójában csak egy korábbi témát nem értett meg elég mélyen, az nem személyiségjegy, hanem egy hézag – amit be lehet tölteni.

A matek ugyanis nem oldalakból áll, hanem egymásra épülő lépcsőfokokból. A szorzótábla, a törtek, a százalékszámítás és az algebra egymásra rakódnak. Ha az egyik lépcsőfok hiányzik, a következő nem attól lesz nehéz, hogy nehéz, hanem attól, hogy nincs mire állni.

Miért éppen szeptemberben csúcsosodik ki

Az iskolakezdés különösen kíméletlen ebből a szempontból. Az új tananyag ott folytatódik, ahol a régi abbamaradt – abból indul ki, hogy az előző év anyaga a helyén van. Aki tavaly lemaradt, az most nem tiszta lappal kezd, hanem egy adóssággal.

Ettől lesz a matek sokak számára az iskolakezdés legnagyobb mumusa. Nem azért, mert rosszabb tantárgy a többinél, hanem mert kevés más tárgy bünteti ennyire következetesen a korábbi hiányokat.

Kinek segít, és min múlik

A jó hír, hogy Baloghné Békési Beáta szerint a helyzet nem statikus. Célzott ismétléssel, saját tempójú gyakorlással és azonnali visszajelzéssel akár hetek alatt is javítható a teljesítmény és az önbizalom.

Érdemes megállni annál a szónál, hogy „saját tempó”. A tanórai tempó egy átlagra van szabva, ami azt jelenti, hogy sok gyereknek éppen nem elég. Aki lemarad, annak nem több feladatra van szüksége, hanem időre – arra, hogy egy témát a saját ritmusában rakjon a helyére, mielőtt tovább kellene lépnie.

Az azonnali visszajelzés is kulcs. Aki nem tudja, hogy amit csinál, jó-e, az vagy megerősíti a hibáit, vagy egyszerűen feladja. A gyors visszajelzés nem a jó jegyről szól, hanem arról, hogy a gyerek tudja: jó irányba halad.

A tanárnő hangsúlyozza, hogy már az első bizonytalanságoknál érdemes segítséget kérni. Ennek egyszerű logikája van: minél tovább marad meg egy hézag, annál több épül rá, és annál nagyobb munka lesz később visszamenni érte.

Fel lehet zárkózni

Ha egy gyerek fél a matektól, az önmagában nem árul el semmit a képességeiről. Sokkal többet mond arról, hol maradt ki egy lépés – és a legtöbb kimaradt lépéshez vissza lehet menni. A kérdés nem az, hogy „jó-e matekból”, hanem az, hogy hol akadt el, és mikor kezdünk vele foglalkozni.