A kokain lesz az új korsó sör?

A hétvégi szórakozás forgatókönyve évtizedeken át megjósolható volt: egy hosszú hét után a legtöbben egy pohár ital mellett engedték ki a gőzt. Ma azonban, ha végignézünk a berlini – vagy éppen bármelyik nagy európai város – éjszakai életén, a feszültségoldás eszköztára láthatóan átrendeződött. Nem arról van szó, hogy a huszonévesek hirtelen aszkétává váltak volna, egyszerűen csak megváltozott a preferált valóság-kikapcsoló gomb.

A német statisztikai hivatal adatai éles képet festenek erről a csendes kulturális váltásról. Amikor a sörértékesítés hat százalékot esik, és a mérések harminc éve alatt először csúszik nyolcmilliárd liter alá az éves fogyasztás, az több puszta gazdasági ingadozásnál. A poharak részben azért maradnak üresen, mert a hajnalig tartó pörgéshez ma már sokan egy teljesen más – és egyre könnyebben elérhető – kémiai mankót választanak.

A kényelem ára

A kokain elvesztette a filmekből ismert elitista, zártkörű luxuscikk-auráját. A trendeket diktáló berlini éjszakában a szer használata olyannyira hétköznapivá vált, hogy az egyetemista házibulikon és a fesztiválokon szinte ugyanazt a társadalmi funkciót tölti be, mint régen egy kör ital kikérése. A felmérések szerint a 18–25 éves korosztályban tíz év alatt 1,2 százalékról 4,1 százalékra nőtt azok aránya, akik éltek a szerrel. Különösen a fiatal férfiak körében ugrott meg látványosan a fogyasztás, náluk a mutató megközelíti a hat százalékot.

Ez a robbanásszerű terjedés elválaszthatatlan a digitális korszaktól. A beszerzés logisztikája gyökeresen átalakult: az online platformok és a titkosított üzenetküldők révén a nagy tisztaságú drogok beszerzése alig bonyolultabb, mint egy ételrendelés. A technológia által biztosított könnyű hozzáférés pedig észrevétlenül mossa el a hagyományos veszélyérzetet.

Szerkesztői megjegyzés: A probléma mélységét a hozzáférés és a kockázatérzékelés közötti ellentmondás adja. Amikor egy illegális szer beszerzési folyamata belesimul a hétköznapi applikációk jól ismert kényelmi logikájába, a fogyasztó pszichológiailag hajlamos a terméket is ugyanolyan ellenőrzött, biztonságos árucikként kezelni, mint bármi mást, amit a telefonján keresztül rendel meg.

A valódi kockázat tehát nem pusztán a hatósági görbék emelkedésében keresendő. Ha egy erős addikciós potenciállal bíró stimuláns a közfelfogásban a sörözéssel egyenértékű, ártalmatlan péntek esti rutinná szelídül, a megelőzés és az egészségügyi edukáció már azelőtt elbukik, hogy egyáltalán érdemi vitát lehetne nyitni róla.