A büszkeség mérkőzése: 41 éve győzte le a Videoton a Real Madridot a Bernabéuban

Amikor 1985. május 22-én a Videoton játékosai kifutottak a madridi Santiago Bernabéu Stadion gyepére, az UEFA-kupa megnyerésének reális esélye már elszállt. A székesfehérvári odavágón elszenvedett 3-0-s vereség után a csapat elsődleges célja a tisztes helytállás és az európai kupasorozattól való méltó búcsú volt.

A spanyol együttes hazai pályán is azonnal magához ragadta a kezdeményezést, egyértelművé téve, hogy a saját közönsége előtt sem elégszik meg az eredmény tartásával. Jorge Valdano és Santillana korai próbálkozásai jelezték a madridi nyomást, a mérkőzés elején azonban elérkezett az a lélektani pillanat, amely megakadályozta, hogy a találkozó a spanyolok újabb gálájává váljon.

A meccsben tartó hárítás

A nyolcadik percben, egy lendületes spanyol támadás végén Végh rántotta le Emilio Butragueñót a tizenhatoson belül, amiért a játékvezető büntetőt ítélt. A labda mögé Valdano állt, a bal alsó sarokra tartó lövését azonban Disztl Péter egy bravúros vetődéssel kiütötte.

Ez a mozzanat nemcsak az eredményt tartotta gólnélküli döntetlenen, de mentálisan is stabilizálta a fehérvári együttest. Bár a mérkőzés hátralévő részében is a Real Madrid akarata érvényesült – a hazaiak több meg nem adott lesgólig is eljutottak –, a védelem és Disztl mindvégig állta a sarat, teret nem engedve a királyi gárda rohamainak.

A hajrá, ami beírta magát a történelembe

A fegyelmezett védekezés a találkozó végéhez közeledve hozta meg a várt esélyt. Öt perccel a rendes játékidő lejárta előtt egy jobb oldali akció végén Wittmann ívelt középre. A labda a spanyol védőről, Sanchisról Májer Lajos elé pattant, a szélső pedig tizenhét méterről, habozás nélkül a léc alá bombázott.

Bár a trófeát az összesítésben aratott 3-1-es sikerével a Real Madrid emelhette magasba, a Videoton 1-0-s madridi győzelme önálló sporttörténelmi tettként maradt fenn. A székesfehérvári klub bebizonyította, hogy a megfelelő taktikai fegyelemmel és egy kiemelkedő kapusteljesítménnyel a korszak egyik legerősebb európai csapata is legyőzhető idegenben.

A madridi hősök névsora

A sporttörténelmi diadalt elérő együttest Kovács Ferenc vezetőedző irányította. A legendás visszavágón a Videoton a következő tizeneggyel lépett pályára: Disztl Péter kapus előtt a védelmet Végh Tibor, Disztl László, Csuhay József és Horváth Gábor alkotta. A középpályán Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc és Vadász Imre küzdött, míg a támadásokért Májer Lajos, Szabó József és Novath György felelt. A második félidőben csereként beálló Palkovics István és a gólpasszt adó Wittmann Géza is kivette részét a felejthetetlen sikerből.