„Könnyű belátni, hogy az egyéves szolidaritási hozzájárulási adónkból gyakorlatilag mind a kettőt meg tudnánk valósítani” – emelte ki a polgármester, utalva arra, hogy ezt a vagyont a fehérvári gazdaság és az ott dolgozók termelik meg, így jogos elvárás lenne, hogy helyben is hasznosuljon.
Ennek a feszültségnek a feloldására jelenleg egy komoly érdekérvényesítő munka zajlik a háttérben. A nyolc hazai önkormányzati érdekképviseleti szervezet – köztük a Fehérvárt is magában foglaló Megyei Jogú Városok Szövetsége – egy közös minimumprogramon dolgozik. Ezt a szakpolitikai javaslatcsomagot várhatóan ősszel nyújtják be az újonnan felállt kormánynak. A cél nem csupán a szolidaritási adó reformja, hanem a feladat- és hatáskörök teljes újrapozicionálása.
Elvont hatáskörök és a „vegyes felvágott” kudarca
A finanszírozás mellett a másik kritikus töréspont az engedélyeztetési és hatósági jogkörök kérdése. A városképet alapvetően meghatározó magánberuházások felett ma a helyi önkormányzatoknak minimális a befolyásuk. A sokat vitatott Zrínyi utcai beépítés kapcsán is világossá vált: a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) adta kereteken belül az építési engedélyeket évek óta a kormányhivatal adja ki és ellenőrzi, nem pedig a város.
A polgármester rámutatott egy súlyos anomáliára: amikor a lakosok egy számukra kedvezőtlen beruházás ellen tiltakoznak, az önkormányzatot keresik meg, miközben a város sokszor maga sem kap érdemi tájékoztatást a fejlesztésekről. „Egyházon belül történjen minden, ahova egyébként a felelősség is tartozik” – fogalmazta meg az igényt Cser-Palkovics, hangsúlyozva, hogy a teljes építésügynek, de legalább a felügyeleti jogköröknek vissza kellene kerülniük a helyi jegyzőkhöz.
Ahol viszont az önkormányzat a tulajdonos, ott élnek a mozgástérrel. Két beszédes példa is elhangzott a közelmúltból: az Alsóvárosi rét eredetileg ipari területként épült volna be, ám a városvezetés döntése nyomán ma 30 hektár parkosított és 70 hektár érintetlen zöldterület maradt. Hasonlóan sorsfordító döntés született az Obi és a Spar mögötti önkormányzati telek kapcsán is.
Bár a terület értékesítése lakásépítés céljára azonnali és jelentős bevételt hozott volna a kasszába, a túlzsúfoltság elkerülése érdekében inkább parkot, kutyafuttatót, játszóteret és parkolót alakítanak ki rajta.
Az állammal való hatásköri újraosztás során a polgármester egyértelmű alapelvet vall: kerülni kell a megosztott felelősséget. Mint fogalmazott, a „vegyes felvágott az mindig azt szokta eredményezni, hogy mindig a másikra mutogat mindenki”. Legyen szó az iskolák fenntartásáról vagy a jelenleg az állami kórházak alá rendelt, de egykor önkormányzati védőnői szolgálatról, tiszta viszonyokra van szükség.
Székesfehérvár vezetése kifejezetten nyitott lenne arra, hogy a védőnők visszakerüljenek a városi struktúrába.
Iskolafejlesztések és a megmentett milliárdok
Bár a makrogazdasági környezet és a hatásköri viták árnyékot vetnek a mindennapokra, a város infrastrukturális fejlesztései történelmi léptékben zajlanak. Ennek leglátványosabb terepe a helyi oktatási intézmények megújítása.
A nagy középiskolai rekonstrukciós hullám egyfajta sikertörténetté érett: a Tóparti és a Kodolányi gimnáziumok gyakorlatilag elkészültek, és a Vasvári is befejezéshez közeledik. Utóbbi esetében a polgármester büszkén jelentette ki, hogy az új szárny átadásával az intézmény ma az ország egyik legmodernebb, 21. századi iskolája lett. A fejlesztések okos menedzselésének köszönhetően pedig egy váratlan bónusz is hullott a város ölébe.
A három intézmény felújítására kiírt közbeszerzések során olyan kedvező, a tervezői értékbecslés alatti árakat sikerült elérni, hogy mintegy 3 milliárd forint szabadult fel. Ezt az összeget a városvezetés nem nyelte el a költségvetés egyéb soraiban, hanem egy régi adósság törlesztésére, a Teleki Blanka Gimnázium épületének felújítására és tetőtér-bővítésére fordítják. Eközben megindult egy szomszédos ingatlan kisajátítása is, ami hosszú távon megnyithatja az utat a Teleki hiányzó tornatermének megépítése előtt.
Jelentős funkcióváltás előtt áll a Tolnai utcai egykori iskolaépület is, amely korábban afféle „jolly joker” tranzitiskolaként szolgált a felújítások idején. A jövőben itt az autizmussal élő gyermekek speciális nevelő-oktató munkája kap helyet, reagálva arra a társadalmi kihívásra, hogy egyre nő az érintett gyermekek aránya az óvodai és iskolai szektorban.
A közlekedés újragondolása: P+R és intermodális álmok
Egy ekkora méretű megyeszékhely működésének legfőbb fokmérője a közlekedés. Székesfehérváron jelenleg egy több mint 40 tételes, nagyjából 3-4 év alatt megvalósuló útfejlesztési program zajlik. Ez egyaránt magában foglalja azokat a hatalmas, városi szintű ütőereket – mint a Palotai, a Pozsonyi vagy az Úrhidai út, illetve a Bakony utca –, és azokat a mikrokörnyezeti fejlesztéseket (például a Fa utcák), amelyek a nagy hálózatban apróságnak tűnnek, de az ott élők mindennapjait alapvetően határozzák meg. A folyamat lassúságát sokszor nem is a forráshiány, hanem az országosan tapasztalható súlyos úttervezői kapacitáshiány okozza.
A távlati megoldásokat azonban nem csupán az aszfaltozás jelenti. Az igazi áttörést a közösségi közlekedés átalakítása és a vasútállomás környezetének rehabilitációja hozhatja el. A közelmúltban Vitézy Dávid megerősítette, hogy a kormány támogatja a fehérvári intermodális közösségi közlekedési központ megépítését. A tervek – és jórészt az engedélyek is – készen állnak. A beruházás keretében megújulna a vasútállomás előtti tér, épülne egy többszintes parkolóház, felüljáró kötné össze az Újvárost a Mártírok útjával, és a fő buszpályaudvar is ide költözne.
Ezzel kapcsolatban a polgármester eloszlatott egy közkeletű félreértést: a jelenlegi Piac téri buszállomás nem szűnik meg teljesen, továbbra is be fognak futni oda a járatok, csupán a végállomás-funkciója szűnik meg. A felszabaduló területre a városvezetés a klasszikus, őstermelői piac hangulatát szeretné visszahozni, amely funkciót a tér régen is betöltött.
A belső kerületek autós terhelésének csökkentésére a város a P+R (Park and Ride) rendszerek bővítésében látja a kiutat. A Met Aréna, a stadion vagy a régi ruháspiac területén kialakított gigaparkolók célja, hogy a kistérségből érkezők ott tegyék le az autóikat, és közösségi közlekedéssel vagy mikromobilitási eszközökkel menjenek tovább.
Cser-Palkovics nyíltan beszélt arról, hogy a trendek elkerülhetetlenek: a belvárosi parkolás a jövőben egyre drágább és szigorúbban szabályozott lesz, ahogy azt a budapesti kerületek példája is mutatja.
Ebbe az ökológiai és logisztikai váltásba illeszkedik az a mintegy félmilliárd forintos beszerzés is, amelynek keretében három elektromos midi autóbusz érkezik a városba. Ezek a kisebb méretű járművek képesek lesznek feltárni azokat a szűk, családi házas utcákat (Öreghegy, Maroshegy, Alsóváros), ahová a hagyományos szóló vagy csuklós buszok nem férnek be.
Lakhatás és szociális háló
A gazdasági boom árnyoldala Székesfehérváron a lakhatási költségek drasztikus emelkedése. Bár az állami otthonteremtési támogatások sokat segítenek a tulajdonszerzésben, a nagyvárosi környezetben elengedhetetlen lenne egy robusztus, önkormányzati tulajdonú bérlakásprogram felépítése.
A meglévő állomány karbantartása zajlik – jelenleg is folyik a Mura utcai szociális lakóközösség épületeinek felújítása, ahol mellesleg a lakók régi kérését teljesítve egy buszfordulót is kialakítanak –, de az érdemi expanzióhoz állami vagy uniós forrásokra van szükség.
A városnak konkrét koncepciója van: a Hübner-Gáncs és a Mura utca környékén lévő hatalmas önkormányzati telkeken akár több száz új bérlakást lehetne felhúzni. A polgármester a bécsi modellt említette követendő példaként, ahol a piacot az önkormányzat a saját tulajdonú ingatlanjaival képes szabályozni. Ez nem csupán szociális kérdés, hanem a gazdaság és a közszolgáltatások működőképességének alapja is: egy-egy hiányszakmát gyakorló szakembert – például háziorvost – ma leginkább lakhatási támogatással lehet a városba csábítani.
Az egészségügyi alapellátás terén egyébként komoly fegyvertényt ért el a város: az elmúlt félév megfeszített munkájának köszönhetően jelenleg nincs betöltetlen háziorvosi praxis Székesfehérváron, sem a felnőtt, sem a gyermekorvosi vonalon.
Eközben az állami fenntartású kórház technológiai modernizációja is halad: beállt az új CT, a légkondicionáló berendezések fejlesztése folyamatos, a Versenyképes Járások programból pedig egy 100 millió forintot meghaladó értékű új mammográfiás berendezés érkezik. Az önkormányzat sem vonja ki magát a feladatból, idén 85 millió forinttal támogatták a kórház saját szakmai döntésen alapuló eszközbeszerzéseit.
Leválvás a profi futballról
A költségvetési racionalizálás egyik legszimbolikusabb lépése a Fehérvár FC eladása. Az önkormányzat a nyár folyamán arról döntött, hogy túlad a klubon, a közgyűlés pedig három pályázóból választotta ki azt a kettőt, akikkel megkezdték az érdemi, szerződéskötésre irányuló jogi tárgyalásokat.
A városvezetés szándéka egyértelmű: amint lehet, át akarják adni az üzletrészt a magánszektor számára, hogy az új szezon érdemi, keretépítő döntéseit már az új tulajdonos hozza meg. Cser-Palkovics András megerősítette, hogy az önkormányzat az átmeneti megmentő szerepe után visszalép, és hosszabb távon a stadion fenntartásából is ki kíván vonulni. Ez hatalmas terhet venne le a városi büdzséről, miközben az utánpótlás-nevelés támogatása továbbra is önkormányzati fókuszban maradna.
Kihívások és kultúra a nyár mérlegén
A városi élet azonban nem csak aszfaltról, finanszírozási vitákról és jogszabályokról szól. Ahogy a polgármester a beszélgetés végén rávilágított, egy közösség szövetét azok a mindennapi viták és apró kulturális innovációk tartják egyben, amelyek a helyieket leginkább foglalkoztatják. Legyen szó a klímaváltozás hatásait lekövető fűnyírási vitákról, ahol a lakosság radikálisan megosztott a zöldfelületek kezelésében, vagy az új kulturális terek kereséséről.
Ilyen innováció a nyári holtszezont áthidaló Belvárosi Fesztivál is, amely a FEZEN, az augusztusi Jazz Fesztivál és a Királyi Napok közötti júliusi űrt hivatott kitölteni, méghozzá nem egy központi nagyszínpaddal, hanem a belváros különböző pontjain elszórt, intimebb kulturális eseményekkel.
Székesfehérvár a 2026-os év első felében bebizonyította: egy modern magyar nagyváros vezetése egyszerre jelenti a diplomáciai küzdelmet a kormánnyal a forrásokért és jogkörökért, a kőkemény költségvetési matekot a fejlesztések megmentéséért, és az odafigyelést arra, hogy a lakosok hétköznapi, apróságnak tűnő kérései is meghallgatásra találjanak. Az ősz legfontosabb kérdése most az lesz, vajon az új kormányzat nyitott-e arra a szakpolitikai vitára, amely újradefiniálhatja az önkormányzatok és az állam jövőbeli viszonyát.