Romfotók és új adatok: előadás a második világháborús fehérvári szőnyegbombázásokról

Vannak városi történetek, amelyeket a régi épületek falai és a családi emlékezet őriz meg, a levéltárak azonban alig. Székesfehérvár második világháborús szőnyegbombázásai sokáig ilyennek számítottak. Kedden este a Szent István Király Múzeum Rendház épületében arra nyílik lehetőség, hogy ezek a napok romfotókon és új kutatási eredményeken keresztül váljanak kézzelfoghatóbbá.

Egy város, amely különösen sokat szenvedett

A beharangozó szerint Székesfehérvár a második világháborúban Magyarország második legtöbbet szenvedett városa volt, ami elsősorban földrajzi elhelyezkedésének tudható be. A szárazföldi harcok mellett a várost több alkalommal bombázták is. A támadások főként a vasútállomást és a tőle délre fekvő Börgöndi repülőteret vették célba, a legsúlyosabb pusztítást pedig a szövetségesek által végrehajtott szőnyegbombázások okozták.

A téma feldolgozása hosszú ideig elmaradt. A beharangozó szerint a korszak kutatói a kialakult politikai helyzet miatt keveset foglalkoztak vele, és néhány szemtanú közlésén kívül kevés adat állt rendelkezésükre. Az előadás egyik ígérete éppen ezért az, hogy a hiányos képet új forrásokkal egészíti ki.

Romfotók és friss kutatási eredmények

Az est előadói Romat Sándor történész és Bernáth Gábor helytörténész, akik romfotókkal és számos új adattal idézik fel a bombázások történetét, valamint bemutatják a témához kapcsolódó kutatásokat. A régi fényképek különösen azoknak lehetnek érdekesek, akik ismerik a mai várost, hiszen így egymás mellé tehető a háborús pusztítás képe és a jelenlegi utcakép.

A program inkább csendes, elmélyülős estének ígérkezik: a helytörténet iránt érdeklődőknek, a második világháború kutatásában járatosaknak és azoknak is szól, akik egyszerűen jobban meg szeretnék érteni, mi történt a lakóhelyükön nyolc évtizeddel ezelőtt. Jó alkalom lehet arra is, hogy idősebb családtaggal együtt menj el, aki talán maga is őriz emlékeket ezekről az időkről.

A szemtanúk hangja

Az előadás után egy civil kezdeményezést is bemutatnak, amely a háborút átélt, ma is élő fehérvári szemtanúk elbeszélései alapján idézi fel a második világháború helyi eseményeit. Ez a rész a levéltári adatok és fotók mellé személyes nézőpontot kínál, és azt is megmutatja, hogyan gyűjthető össze egy olyan emlékanyag, amelynek forrásai egyre kevesebben vannak.