Csendes nyáresti megemlékezés: Gyóni Gézára emlékeznek a Szent István udvarán

A nyári délutánok sokszor a teraszokról és a nyüzsgésről szólnak, de néha kifejezetten jól esik megállni egy pillanatra, kiszakadni a napi rohanásból, és egy békésebb közegben tölteni egy órát. Erre ad lehetőséget a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház hagyományos, nyár eleji eseménye.

A belvárosi épület árnyékos belső díszudvara eleve olyan, mintha egy kicsit megállt volna az idő. Ide szervezik meg idén is azt a megemlékezést, amely a tragikus sorsú magyar költő, Gyóni Géza alakját idézi meg.

Kinek érdemes betérnie?

Ez a program nem az a fajta, ami felpörget; épp ellenkezőleg, lelassít. Olyan, munka utáni „beesős” esemény, amely azoknak működhet a leginkább, akik szeretik az irodalmat, a történelmi visszatekintéseket, vagy egyszerűen csak szívesen vannak egy csendes, elmélyült közösségben egy szép szobor tövében. A tér, a kora esti fények és az udvar akusztikája intim, gondolkodós atmoszférát teremt.

Az apropót egy különös és szomorú naptári egybeesés adja: az újságíróként és evangélikus teológushallgatóként is ismert alkotó 1884. június 25-én született, és napra pontosan 33 évvel később, a szibériai Krasznojarszk fogolytáborában hunyt el.

A fehérvári díszudvar nem véletlenül ad otthont az emlékezésnek: 1997 óta itt áll Nagy Benedek szobrászművész alkotása, amely a költőnek állít emléket. Az intézmény munkatársai minden évben, így most, a születés 142. és a halál 109. évfordulóján is tartanak egy rövid főhajtást a bronzszobornál.